Bukott sportvezető, sörgyáros, báró – ők voltak a 20. század fordulójának leggazdagabb magyarjai

Vasútépítés, ingatlanberuházás, malom- és gyárvásárlás. Ezek az iparágak az 1850-es években csupán pár család kezében összpontosultak, így lett a korszak egyik legvagyonosabb nagyvállalkozója például Weiss Manfréd és Schiffer Miksa. Míg a 21. században  a leggazdagabb magyarok vagyona több százmilliárd forintra rúg, ahogy az a tegnap megjelent  100 leggazdagabb magyart  felvonultató listából is kitűnik, addig a múlt évszázad fordulóján még pengőben mérték a vagyont. Az alábbiakban górcső alá vettük  a 19. és 20. század Mészáros Lőrinceit és Csányi Sándorjait, akik 1810 és 1944 között nagyban meghatározták a magyar gazdaságot. A magyar pénzértékindex adatai alapján azt is megmutatjuk, hogy a letűnt korszak leggazdagabbjainak vagyona mennyit érne ma, forintban. Ehhez a pengő 1927-ben bevezetett értékét vesszük alapul, ami a pénzértékindex szerint 1140-es szorzót jelent.

1. Weiss Manfréd – 30-35 millió pengő (34-40 milliárd forint)

A magyar tőkés társadalom élén három család állt az 1850-es években. Az első hely közülük megingathatatlanul a csepeli Weiss-famíliát illeti. A család „igazgatója” Weiss Manfréd volt, aki sajátos finanszírozási, befektetési stratégiája révén kapaszkodott fel mintegy 30-40 év alatt a csúcsra, kezében tartva a magyar ipar jelentős részét.

1919-ben a Tanácsköztársaság idején államosították a gyárat. Weiss Manfréd öngyilkosságot kísérelt meg, hiszen a gyára volt az élete. Mérget vett be, s csak a gyors orvosi beavatkozásnak köszönhetően élte túl az öngyilkossági kísérletet. Gyógyulása érdekében családja Bécsbe vitte, ahonnan 1920-ban a helyzet stabilizálódása után tért haza. Weiss Manfréd 1922-ben bekövetkezett halála után vagyona nyolc részre oszlott, de változatlanul közös kezelésben maradt.

2. Schiffer Miksa – 15-30 millió pengő (17-34 milliárd forint)

A gazdaságot, pénzpiacot befolyásolók közül kiemelkedett még 15-30 millió pengős vagyonával Schiffer Miksa, aki hazánk második leggazdagabb nagyvállalkozója volt a korszakban. A mérnök végzettségű üzletember 1867-ben született. A fokozatosan nagyvállalkozóvá, ingatlanmogullá váló férfi sokkal inkább a háttérben volt, mint a Weiss-család, napjainkban a neve is kevésbé cseng ismerősen. Ám mégis olyan politikai, pénz- és ingatlanpiaci befolyása volt, mint csak keveseknek a korszakban. Schiffer házassága révén lett társtulajdonosa a Grünwald–Schiffer-féle építési vállalkozásnak és vagyonát közszállításokkal és telekvásárlásokkal, illetve vasútépítésekkel gyarapította. Schiffer Miksát – a német megszállás után – a Gestapo elvitte, majd visszatérése után néhány nappal meghalt. A halál hivatalos oka mellgyík volt, ám sokan úgy gondolták, hogy öngyilkosságba menekült a 77 esztendős nagyvállalkozó.

3. Fellner Henrik – 25-30 millió pengő (28-34 milliárd forint)

Fellner Albert kereskedő fiaként született, zsidó származású családban. Iskolai tanulmányait a Budapesti Kereskedelmi Akadémián végezte. 1887-ben lépett a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank kötelékébe, 1892-től 1911-ig a cég ügyvezető igazgatója volt. Ekkor átvette a tulajdonát képező Leipziger Vilmos Szesz- és Cukorgyár vezetését, majd attól fogva tevékenységét a gyáriparnak szentelte, amelynek európai hírű reprezentánsává vált. Egy ideig politikai pályafutásba is kezdett: országgyűlési képviselőként a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara, illetve a Felsőház tagja volt (1927–1932).

4. Hatvany-Deutsch Sándor – 25-30 millió (28-34 milliárd forint)

A 19. század negyedik leggazdagabb üzletembere Hatvany-Deutsch Sándor volt mintegy 20–25 millió pengős vagyonával. A vállalkozó családba született ifjú tanulmányai végeztével tagja lett a nagyapja, Deutsch Ignác által alapított Deutsch I. és fia nevű cégnek, amelyet ő fejlesztett elsőrendű ipari és kereskedelmi vállalattá. Számos más ipari és gazdasági vállalatot is létrehozott. Ezek között az ország gazdaságában a legszámottevőbb a nagysurányi cukorgyár és finomító volt, amely csakhamar a világpiacon is számottevő tényező lett. 

Mint azt fentebb említettük, a Deutsch I. és fia nevű cég, valamint néhány további vállalat alapjait is az 1803-ban született nagyapa, Deutsch Ignác tette le, akinek családja ezeknek az üzleteknek köszönhette mesés gazdagságát. A vállalkozó szellemű fiatalember még húszéves sem volt, amikor 1822-ben szülővárosában létrehozta terménykereskedő cégét. A Generali társaság behozatalával ő vált a biztosító üzletág hazai bevezetőjévé. A család a kilencvenes évekre 27 százalékkal részesedett a hazai cukortermelésből is köszönhetően Ignác unokájának, Hatvany-Deutsch Sándornak. Üzleti és családi kapcsolatait, befolyását tekintve a család mindvégig vetekedett a csepeli Weissekkel, ellenségként tekintettek egymásra.

5. Dreher Antal – 18-20 millió pengő (20-23 milliárd forint)

Édesapja osztrák nagyiparos, és egy osztrák sörgyártó vállalat vezetője volt, így adta magát, hogy Dreher Antal továbbvigye a családi hagyományt. Bár 1862-ben édesapja vette át a Budapest-Kőbányai Sörgyárat, halála után a fia, ifj. Dreher Antal (1849–1921) fejlesztette neves céggé. Mivel Antal még csak 14 éves volt apja halálakor, így csak 1870-ben vehette át a négy Dreher serfőzde (Schwechat, Kőbánya, Triest, Michelob) vezetését. Miután ez megtörtént, fejleszteni kezdte a gyáraiban alkalmazott technológiát, ezzel együtt bővítette a kapacitást. Gyárai közül a kőbányai üzem hamarosan Magyarország legnagyobb sörgyárává vált, Dreher Antal pedig az ország ötödik leggazdagabb emberévé. A környéken egymás után épültek újabb serfőzdék, a négy gyárból álló konszern 1890-ben már 1,2 millió hektoliternyi sört termelt. Érdekesség, hogy Dreher Antal mint versenyistálló-tulajdonos is ismert volt. Halála után három fia közül Jenő vette át vállalatai vezetését, amelyek jelenleg a japán Asahi csoport tulajdonában állnak. A Dreher annak idején abban is úttörőnek számított, hogy először alkalmazott nőket a sörgyártásban.

6. Haggenmacher Henrik – 18-20 millió pengő (20-23 milliárd forint)

Haggenmacher Henrik Svájcban született, nagyapja és apja is molnár volt. Fiatalon elkerült otthonról és Prágában próbált szerencsét, ezután került Magyarországra. Előbb egy dunai hajómalomban dolgozott, majd felmenői nyomdokaiba lépett: az Újlakon lévő, 1853-ban alapított Barber és Klusemann-féle malom főmolnára lett. Az előkelő pozícióval járó, felhalmozott tőkéjét telekvásárlásra, valamint lakóház- és malomépítésre fordította. 1876-ban a Haggenmacher-malom már 200 munkással dolgozott és a Pesti József Hengermalom mögött a második legnagyobb budapesti malom lett. Főrészvényese volt az Első Budapesti Gőzmalom Részvénytársaságnak és egyik alapítója a Flóra, Első Magyar Stearin-, Gyertya- és Szappangyárnak.

7. Gschwindt Ernő – 18-20 millió pengő (20-23 milliárd forint)

Gschwindt Ernő személyében újabb szeszgyárost találunk a listán, aki számtalan szakmai és társadalmi szerepet vállalt. Azon túl, hogy sikeres vezérigazgatója volt az 1868-ban alapított Gschwindt-féle szesz-, élesztő-, likőr- és rumgyárnak, tagja volt még a Gyáriparosok Országos Szövetségének (GYOSZ), a Vegyészeti Gyárosok Országos Egyesületének, valamint helyet foglalt a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank igazgatóságában, és országgyűlési képviselő is volt. Úgy tűnik, hogy eme üzleti, szakmai és politikai sikerek, valamint az ország hetedik leggazdagabb emberének címével járó hatalmas vagyon már akkoriban sem biztosította a sportban, a futballban remélt dicsőséget.

Ellenére annak, hogy saját vagyonából 250 ezer pengővel támogatta a csapatot, 1930-ban nemcsak a focisták rossz teljesítménye került a címlapokra, hanem az azt magyarázó, elemző cikkek sokasága is. A Gschwindtnek felrótt bűnök között szerepelt, hogy megkötötte a Ferencváros Rt.-t kiszolgáltatott pénzügyi helyzetbe hozó „rákfeneszerződést”, illetve egyre nagyobb adósságokba verte a Ferencvárost, amelynek a játéka is rohamosan elindult a lejtőn.

A Ferencvárost napjainkban vezető Kubatov Gábor ehhez képest kifejezetten jól irányítja a zöld-fehéreket, akik jövőre is szeretnének a Bajnokok Ligájában szerepelni.

(Borítókép: Aranyérmék. Illusztráció: H-Gall/Getty)