Fogyaszthatóság vagy minőségmegőrzési idő? Ezt a kettőt láthatjuk feltüntetve a különböző élelmiszereken, sokan azonban nem tesznek különbséget közöttük, így a jelölt lejárati időn túl mindenképpen kidobják az adott terméket. Ennél nagyobb hibát el sem követhetnek, ugyanis amíg a fogyaszthatósági határidőt tényleg érdemes komolyan venni, addig a minőség megőrzésére vonatkozó dátum csak arra vonatkozóan jelzésértékű, hogy meddig várhatjuk el a gyártó által garantált ízt, illatot és állagot, vagyis a minőséget. Az adott dátum lejártával tehát az élvezeti értékükből valóban veszíthetnek ezek az élelmiszerek, ám ez nem jelenti azt, hogy romlottak lennének.
A tavaszi nagytakarítás aktuálissá válásával a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih) a Facebookon tett közzé egy posztot nemrég, felhívva a figyelmet az élelmiszerek megőrzésére és a pazarlás elkerülésére. Maradék nélkül elnevezésű programjában a hatóság pont azokra a termékekre igyekszik felhívni a figyelmet, amelyek a minőség megőrzésére vonatkozó lejárati idejük után még jó néhány hónapig elállnak bontatlan csomagolásban. Hogy pontosan mennyi ideig, azt a program összefoglalójában egy grafikán is szemléltették, amelynek adatait alább olvashatja.
- Olajok, zsírok, tejpor, chips és egyéb sós ropogtatnivalók: 2 hónap,
- Aszalványok, müzli, gabonapehely, fagyasztott termékek, édes keksz, kemény cukor, csokoládé: 3 hónap,
- Majonéz, üdítőitalok, gyümölcslevek és szörpök: 6 hónap,
- Száraztészta, só, cukor, édesítőszerek, rizs, száraz hüvelyesek, instant termékek (például pudingpor és kakaó), fűszerek, UHT tej és tejszín, ketchup, mustár, valamint a gabonafélék (például liszt, búzadara, kuszkusz): 9 hónap,
- Gyümölcs-, zöldség-, hús-, hal- és készételkonzervek, ásványvíz, méz, lekvár, kávé, tea és kakaópor: 1 év.
Ha megfogadjuk ezeket az ajánlásokat, természetesen a termék felbontása után érdemes jól szemügyre venni az adott élelmiszert, hogy nem tapasztalható-e rajta számottevő elváltozás.
Egyre kevesebb élelmiszer landol a kukában, de még így is számottevő a pazarlás mértéke
A Nébih legfrissebb, 2016 és 2021 között elvégzett összehasonlítása szerint évről évre csökken a magyar háztartások pazarlásának mértéke, ám még így is kilószámra dobunk ki feleslegesen élelmiszereket a kukákba. Hét évvel ezelőtt fejenként 33,1, 2019-ben 31,9, míg 2021-ben 25,2 kiló volt a magyarok tényleges pazarlása.
Az országban összesen 245 ezer tonna élelmiszert pazarolunk el. A hatóság szemléltetése szerint a feleslegesen megvásárolt termékekből további 450 ezer ember lakhatna jól egy éven keresztül napi 3 bőséges étkezéssel számolva.
Óriási mértékű a világpazarlás
Nem véletlenül alakult ki a fintorgókhoz és pazarlókhoz intézett mondás, miszerint „máshol éheznek”. A fejlődő országokban sok helyen probléma az éhinség, miközben a fejlett országokban tonnaszám dobjuk ki a még felhasználható élelmiszerek. A legfrissebb adatok alapján az éves világpazarlás mértéke az összes élelmiszer egyharmadát teszi ki, ami 1 milliárd 300 millió tonnát jelent. Ebből már kontinensnyi emberek lakhatnának jól, nem beszélve az elvesztegetett élelmiszerek értékéről: a becslések szerint a pazarlás évi 940 milliárd dollárjába, mai árfolyamon számolva 330 ezer 959 milliárd 900 millió forintjába kerül a világgazdaságnak.
(Borítókép: Bevásárlókocsi élelmiszerekkel. Illusztráció: Getty Images)