A testünkből folyamatosan kerülnek kémiai anyagok a levegőbe, ezek közül a legismertebbek a feromonok, amik tájékoztatják az ellenkező nem tagjait, hogy milyen a genetikai állományunk, ami segít eldönteni, hogy vonzódunk-e a másikhoz vagy sem.
Az illatunk azonban nem csak a párválasztásban játszik szerepet. Már az ókori görögök is tudták, hogy megváltozik az illatunk, ha rosszul vagyunk. Amíg manapság az emberek vérvételekre és más vizsgálatokra mentek, addig az ókorban az orvosok csak megszagolták pácienseiket, ha valakinek nagyon édes, gyümölcsös lehelete volt, úgy gondolták, a szervezete nem tudja lebontani megfelelően a cukrot, így valószínűleg diabéteszes. Ugyanígy kiszagolták a májkárosodást és a fertőző betegségeket is.
Ezek első hallásra nem tűnik túl hihetőnek, de a tudomány azóta igazolta a görögök feltevéseit és kiderült, hogy valóban megváltozik a leheletünk a különféle betegségek hatására.
A noklapja.hu hívja fel a figyelmet arra, hogy 1971-ben a Nobel-díjas kémikus, Linus Pauling 250 különböző gáznemű anyagot számolt össze az emberi leheletben. Ezeket az illékony szerves vegyületeket rövidítve VOC-oknak nevezik. Nagy részüket képesek vagyunk kiszagolni, kis részüket már csak az állatok érzékelik, a legkisebb hányadot pedig tudatosan egyikünk sem. Ettől függetlenül hatással vannak a környezetünkre, és betekintést adnak az egészségi állapotunkba is.
Számos történetet hallhatunk, amiben egy kutya vagy egy macska kiszagolta a daganatot, a koronavírust vagy előrejelezte az epilepsziás rohamokat. Sok esetben az állatok olyan pontos képet kapnak egészségügyi állapotunkról, mint a modern műszerek, elég, ha megszagolják vizeletünket, verejtékünket vagy leheletünket.
Az emberek szaglása az utóbbi évszázadokban egyre csak romlott, mivel már nem a természetben élünk, a légszennyezés pedig tovább károsítja szaglószervünket, de még így is akad néhány kivételes ember, akinek szaglása olyan érzékeny, hogy az orvosokat megszégyenítő pontossággal képes megérezni a betegségeket.
Így lett világhírű egy nyugdíjas skót ápolónő, Joy Milner, aki több mint tíz évvel azelőtt, hogy férjét Parkinson-kórral diagnosztizálták volna, megérezte, hogy megváltozott férje illata. Idővel, ahogy egyre több orvoshoz jártak férjével, észrevette, hogy más embereknek is hasonló, pézsmás az illatuk. Mindannyian Parkinson-kóros betegek voltak.
Milner képességére az orvosok is felfigyeltek, így egy sor feltételezett beteg illatmintáját szagoltatták meg vele, egyetlen egy esetben tért el az ő véleménye az orvosok véleményétől. Milner azt állította az egyik szagmintáról, hogy egy beteg embertől származik, amíg az orvosok szerint egy egészséges ember izzadságát adták oda a hölgynek. A tesztalanynál egy éven belül diagnosztizálták a Parkinson-kórt.
(Borítókép: Egy orvos és egy páciens keze. Fotó: GettyImages)