Az átlag nyugat-európaiak fejében rovarevés címszó alatt rendszerint olyan képek jelennek meg, amelyeken kövér hernyókat, ízeltlábúakat fogyasztanak tőlünk távoli kontinenseken. Nos, nekik van egy rossz hírünk: ma már mindenki eszik valamilyen formában feldolgozott bogarakat, ugyanis számtalan általánosak fogyasztott étel tartalmaz valamennyit ebből az alapanyagból.
Joghurtokban, üdítőkben és kozmetikumokban is gyakran van bíbortetű
Egyértelműen a legszélesebb körben alkalmazott színezékek közé sorolható az élelmiszeriparon belül a kármin, amelyet a bíbortetvekből állítanak elő. Ez az anyag többek között joghurtokba, fagylaltokba, üdítőkbe és süteményekbe, például fánkokba is gyakran kerül. Gyakorlatilag bármely olyan étel esetében joggal gyanakodhunk kármin jelenlétére, amely piros színű. A színezék előállításához a körülbelül öt milliméteres bíbortetveket, azoknak is a szárnyatlan nőstény egyedeit szárítják ki. A művelet végén kapott anyagból 2017-ben csak Peru összesen 647 tonnányit exportált.
„Bizonyos termékeinkhez kármint használunk fel, mert természetes anyag, és egyedülállóan stabil vörös és rózsaszín színtartományt biztosít, amely nem fakul ki” – nyilatkozta a BBC-nek a Premier Foods brit élelmiszergyártó cég szóvivője.
A következő „fedőnevek” alatt mindegyikben ezekből a rovarokból kinyert anyag rejtőzik:
- bíborvörös festék,
- kármin,
- kárminsav,
- E120,
- természetes piros színezék.
Rovar helyett váladék?
Számos esetben nem magát a rovart használják fel élelmiszer-ipari célokra, hanem a rovarok által termelt anyagot, így például annak váladékát. Igaz ez például a sellakra is, amelyet az élelmiszeriparban elsősorban bevonatként, mázként alkalmaznak – például egy tábla csoki esetében is ezt használják.
A sellakot a nőstény lakktetű állítja elő. Bár közvetlenül a rovart nem használják fel az élelmiszer-ipari alapanyag előállításához, a folyamat során a PETA (People for the Ethical Treatment of Animals) állatvédő szervezet szerint rengeteg lakktetű is elpusztul, egyfajta „járulékos veszteségként”.
Az állatvédő szervezet szerint közel fél kiló sellakpehely előállításába mintegy százezer lakktetű hal bele.
A sellak megnevezés mellett a lakktetű váladéka E904-ként is szerepelhet a termékek címkéjén. Ha valaki kerülné ezt az anyagot, akkor a különböző kozmetikumok címkéit is érdemes alaposan átvizsgálni. Az EU egyébként folyamatosan igyekszik szabályozni, hogy mely rovarokból készült alapanyagok kerülhetnek forgalomba Európában.
A méhektől valamiért nem félünk
A méhekkel kapcsolatban valahogy sokkal megengedőbbek az emberek, és kisebb meghökkenést vált ki, ha ezeknek a rovaroknak a „termékeit” fogyasztjuk. A méz például úgy készül, hogy a szorgos kis állatok a nektárt begyűjtik, majd átalakítják, és méhsejtekben tárolják, ahol az érlelés során mézzé alakul. A méhviaszt szintén a méhek állítják elő, a kaptárak kialakításához. Az élelmiszeriparban ezt gyakran bevonóanyagként alkalmazzák, fényesítésre, vagy akár a termék szilárdítására, stabilizálására is bevethetik. A címkéken E901 néven is szerepelhet.
(prove.hu)
(Borítókép: Egy férfi a szája felé közelít egy sáskát. Illusztráció: Dusan Ilic/Getty)