Mindannyian hallottuk már, hogy ha olvasással, tanulással vagy új kihívások vállalásával aktívan tartjuk az elménket, az segíthet megőrizni agyunk egészségét az öregedés során. De mi számít valóban jelentős „kognitív gazdagításnak”, és hogyan adódhatnak össze a gyermekkortól a felnőttkorig szerzett tapasztalatok úgy, hogy azok később befolyásolják a memóriát és a gondolkodást? – írta meg az EatingWell.
Bár korábbi kutatások kimutatták, hogy az iskolai végzettségünk, az elérhető erőforrásaink és a mindennapi szellemi tevékenységeink egyaránt szerepet játszhatnak ebben a folyamatban, a tudósokban továbbra is sok kérdés merül fel azzal kapcsolatban, hogy pontosan mi a legmeghatározóbb tényező. Egy új tanulmány azt vizsgálta, hogy az egész életen át tartó szellemi aktivitás miként befolyásolhatja a demencia és a kognitív hanyatlás kockázatát.
Hogyan zajlott a kutatás?
A kutatók a Rush Memory and Aging Project (MAP) adatait elemezték, amely Illinois állam északkeleti részén élő idősebb felnőtteket követ hosszú távon, és a résztvevőket saját otthonukban vizsgálja. Az elemzésben közel 2000, a kutatás kezdetekor demenciában nem szenvedő személy vett részt.
A szakemberek minden résztvevőnél egy „élethosszig tartó kognitív gazdagítási” pontszámot állapítottak meg, amely a szellemi aktivitást nemcsak időskorban, hanem három életszakasz mentén értékelte.
- Korai életszakasz: Ide tartoztak például a szülők iskolai végzettsége, a 12 éves korban elérhető kognitív erőforrások (például voltak-e könyvek, földgömb vagy enciklopédia az otthonban), milyen gyakran olvastak fel a gyermeknek, illetve részesült-e idegennyelv-oktatásban 18 éves kora előtt.
- Középkorú felnőttkor: Ebben a szakaszban a 40 éves kori jövedelmi szintet, az olyan erőforrásokhoz való hozzáférést, mint a magazinok vagy a könyvtári tagság, valamint a szellemileg ösztönző tevékenységek gyakoriságát mérték.
- Időskor: Itt a jelenlegi jövedelmet és az olyan kognitív tevékenységek – például olvasás, írás, játékok – gyakoriságát vizsgálták.
Ezeknek a tényezőknek az összevonásával a tanulmány átfogó képet alkotott arról, hogy az egyes résztvevők életük során milyen mértékben voltak kitéve szellemi ösztönzésnek.
Eredmények
A kutatás szerint az egész életen át tartó szellemi aktivitás jelentősen javíthatja az agy egészségét.
A magasabb kognitív gazdagítási pontszámmal rendelkezők esetében 38%-kal alacsonyabb volt az Alzheimer-kór kialakulásának kockázata, és 36%-kal kisebb eséllyel jelentkezett enyhe kognitív zavar.
Ráadásul nemcsak ritkábban, hanem később is jelentek meg a tünetek: a legaktívabb csoportban több mint öt évvel később alakult ki demencia, az enyhe kognitív zavar pedig akár hét évvel is később jelentkezett.
A kutatók tehát megállapították, hogy a gazdagabb szellemi élet lassabb kognitív hanyatlással járt együtt, és még azoknál is jobb agyműködést mutattak ki, akiknél a boncolás során az Alzheimer-kórra jellemző elváltozásokat találtak. Mindez arra utal, hogy a kognitív gazdagítás ellenállóbbá teheti az agyat a betegséggel szemben.
Mit jelent ez a mindennapokban?
A legfontosabb tanulság, hogy az agy védelme nem egyetlen tevékenységen vagy rövid távú beavatkozáson múlik. Sokkal inkább az egész életen át fenntartott intellektuális kíváncsiságon és aktív szellemi részvételen. Ez nem jelenti azt, hogy magas fizetésű állásra vagy doktori fokozatra lenne szükség. Olyan egyszerű dolgok is számítanak, mint a könyvolvasás, egy új nyelv vagy készség elsajátítása, múzeumlátogatás vagy stratégiai játékok játszása.
A könyvtári tagság is kedvezőbb eredményekkel járt együtt – különösen, ha valóban használjuk is: könyveket kölcsönzünk, rejtvényeket fejtünk, vagy más, az agyat aktívan megdolgoztató tevékenységekben veszünk részt.
A kutatás szerint soha nem túl korai és nem is túl késő ezeket a szabadidős tevékenységeket elkezdeni. A középkorúak és időskorúak körében végzett szellemi gazdagítás jelentős előnyökkel járt, míg az ösztönző gyermekkori környezet évtizedekre meghatározhatja a pozitív pályát.
(Borítókép: Egy orvos fogja az idős betege kezét. Illusztráció: Getty Images)