A délutáni fáradtságot sokan a kevés alvásra, a stresszes napokra vagy a túl sok munkára fogják. Ugyanez igaz az édességvágyra is: gyakran csak rossz szokásként gondolunk rá, pedig ha rendszeresen visszatér, érdemes komolyabban venni. Dr. Bartók Róza, a SYNLAB orvosa arra hívta fel a figyelmet, hogy az evés utáni álmosság, a hirtelen éhségérzet, a délutáni kimerültség vagy a visszatérő édesség utáni sóvárgás akár inzulinrezisztenciára és vércukor-ingadozásra is utalhat – írja cikkében a Weborvos.
Mi történik ilyenkor a szervezetben?
Inzulinrezisztencia esetén a sejtek nem reagálnak elég hatékonyan az inzulinra. A szervezet ezért több inzulint próbál termelni, hogy a vércukorszintet normál tartományban tartsa. Ez eleinte sokáig rejtve maradhat, mert az éhgyomri vércukor akár még normális is lehet. Közben viszont étkezések után erősebb vércukor-emelkedés, majd gyorsabb visszaesés jelentkezhet. Ez a hullámzás okozhatja azt, hogy valaki evés után elálmosodik, pár órával később pedig hirtelen nagyon éhes lesz, vagy szinte ellenállhatatlanul édességet kíván.
Hétköznapi tünetek, amelyek mögött anyagcsereprobléma is lehet
Az inzulinrezisztencia azért alattomos, mert a tünetei sokszor teljesen hétköznapinak tűnnek. Ilyen lehet például a délutáni energiazuhanás, az étkezés utáni álmosság, a koncentrációs nehézség, az ingerlékenység, a hangulatingadozás vagy az alvászavar. Gyanúra adhat okot az is, ha valaki nehezen tud fogyni, különösen akkor, ha inkább hasi területen rakódik le a súlyfelesleg. Nőknél menstruációs zavar, fokozott szőrnövekedés, hajhullás, pattanásos vagy zsíros bőr, illetve PCOS vagy termékenységi probléma is kapcsolódhat hozzá.
Lényeges ugyanakkor, hogy az inzulinrezisztencia nem csak túlsúllyal élőknél fordulhat elő. Normál testsúly mellett is kialakulhat, például genetikai hajlam, tartós stressz, alváshiány, mozgásszegény életmód vagy kedvezőtlen testösszetétel miatt.
Nem elég egyetlen laborérték
A kivizsgálásnál szerepe lehet az éhgyomri vércukor- és inzulinszint mérésének, valamint az ezekből számított HOMA-indexnek. Sok esetben azonban ennél többre van szükség, például cukorterheléses vizsgálatra, amely inzulinszintekkel együtt mutatja meg, hogyan reagál a szervezet a glükózbevitelre.
Fontos tudni, hogy a laboreredmény önmagában még nem mindig ad teljes képet. Ugyanaz az érték mást jelenthet egy túlsúllyal, magas vérnyomással, alvászavarral vagy családi cukorbetegség-kockázattal élő embernél, mint annál, akinél ezek nem állnak fenn.
Dr. Skorán Ottó belgyógyász, az XMED360 Medical orvosigazgatója szerint éppen ezért a leleteket a tünetekkel, az életmóddal, a stresszterheléssel, az alvással, a hasi zsírfelesleggel és a családi előzményekkel együtt kell értelmezni. Csak így lehet eldönteni, hogy valóban inzulinrezisztencia áll-e a panaszok mögött, vagy más belgyógyászati, hormonális, esetleg pajzsmirigy-eredetű okot kell keresni.
Korai felismeréssel sokat lehet javítani
Jó hír, hogy a inzulinrezisztencia sok esetben kezelhető, sőt korai felismeréssel jelentősen javítható állapot. A változtatások alapja általában az életmód rendezése: a rendszeres mozgás, a finomított szénhidrátok és cukrozott ételek csökkentése, a rostban gazdagabb étrend, a megfelelő alvás és a stressz kezelése.
Nem feltétlenül kell egyik napról a másikra mindent felforgatni. Sokszor már a következetes, kisebb lépések is segíthetnek az energiaszint és az anyagcsere javításában. Ha pedig az állapot indokolja, további vizsgálatokra, kontrollra vagy gyógyszeres kezelésre is szükség lehet. A legfontosabb, hogy a tartós tüneteket ne söpörjük félre. Ha az édességvágy, az étkezés utáni álmosság, vagy délutáni kimerültség rendszeres, akkor érdemes orvossal egyeztetni és utánajárni az okoknak.
További egészségmegőrzéssel és egészségtudatossággal kapcsolatos tartalmak a Weborvos oldalán találhatók.
(Borítókép: Getty Images)