Nagyszüleink konyhájában még teljesen természetes volt az „orrától a farkáig” szemlélet, amikor az élelmiszerpazarlás szinte ismeretlen fogalom volt, és a csirke szinte minden része a leveses fazékban végezte. A mai élelmiszer-biztonsági előírások és táplálkozástudományi ismeretek azonban már árnyaltabb képet adnak: ma pontosan tudjuk, hogy nem minden csirkerész alkalmas fogyasztásra, ezért érdemes tudatosan válogatni – írja az EgészségKalauz.
A csirke melyik részeit jobb inkább elkerülni?
A szakértők szerint különösen a csirke fartője (közismert nevén püspökfalat), valamint a fej és a tüdő azok a részek, amelyeket célszerű kerülni.
A fartőn található mirigy zsíros váladékot termel, amely kellemetlen, kesernyés ízt adhat az ételnek, és felmerülhetnek higiéniai aggályok is, ha nem megfelelően távolítják el. Emiatt sokan már főzés előtt levágják ezt a részt, különösen levesek készítésénél.
A csirke feje és tüdeje szintén nem tartozik a kifejezetten ajánlott fogyasztási részek közé.
Ezek alacsony tápértékűek, és szivacsos, porózus szerkezetük miatt könnyebben megköthetik a feldolgozás során esetlegesen jelen lévő szennyeződéseket. Bár a modern, ellenőrzött vágóhidakról származó baromfi esetében ezek a kockázatok minimálisak, a háztáji feldolgozás során nagyobb figyelem szükséges.
Összességében elmondható, hogy a mai konyhai gyakorlat már sokkal inkább a tudatos felhasználásra törekszik, így bizonyos részeket nem érdemes visszahozni a hagyományos leveskészítésbe, még ha régen ez teljesen megszokott is volt.
(Borítókép: Csirkehús. Illusztráció: Getty Images)