Néha jó egy kicsit egyedül lenni, de a magányosság érzése hosszú távon szinte elviselhetetlen, és az emberek gyakran olyan dolgokba menekülnek előle, amikbe nagyon nem kéne. Ezek tények, de egyáltalán nem meglepő tények. A témában az érdekességeket Guy Winch pszichológus szedte össze és tette közzé a Psychology Today nevű weboldalon, alább összefoglaljuk, mikkel lepett meg minket. Mondjuk előre szólunk, hogy sok jó hír nincs a 10 pont között.

1. A magányosság érzése nem függ attól, hogy az embernek hány barátja vagy kapcsolata van. Azaz: nem önmagában az tesz minket boldoggá, ha emberek között vagyunk (vagy sokan bejelölnek minket a Facebookon), hanem az, ha úgy is érezzük, hogy a körülöttünk élőkkel érdemi kapcsolatban vagyunk. A magányérzet ettől a teljesen szubjektív tényezőtől függ kizárólag, hogy milyen minőségűnek érezzük emberi kapcsolatainkat.

2. Az előző pont az életben azt is okozza, hogy például egy házasság önmagában egyáltalán nem garancia nemhogy a boldogságra, hanem még csak arra se, hogy az ember ne érezze magát egyedül. Egy kutatás szerint az önmagukat magányosnak érzők 60%-a házas. Hiába van ott a másik nap, mint nap, ha kihűlt a kapcsolat, ha nincs már semmi érzelmi kötelék a férj és a feleség között, ha csak éldegélnek szépen egymás mellett, akkor könnyen magányosnak érezhetik magukat a házas felek.

3. Nem egy vidám téma ez, és most jön csak a legdurvább. Aki magányosnak érzi magát, az meglévő kapcsolatait is rosszabbnak értékeli. Egy kutatásban azt próbálták ki, hogy embereket arról beszéltettek, milyen volt, amikor egyedül érezték magukat, és ők már önmagában ennyitől hirtelen negatívabban értékelték kapcsolataikat. Azt hinnénk, hogy akinek csak 1-2 ember van az életében, hogy oldja a magányt, az legalább ezt az 1-2 kapcsolatot nagyon nagyra tartja, de a gyakorlatban pont az ellenkezője a jellemző.

4. Elég kemény ördögi körnek tűnik a magány, ugyanis a pszichológus szerint a krónikus egyedüllét egy olyan stigmával jelöli meg az embert, amit a többiek azonnal észrevesznek – és jó messzire elkerülnek. Ezt a közösségi oldalakon tudták a gyakorlatban jól megfigyelni: aki magányos, az nehezebben talál új barátokat, mert senki se akar magányosokkal barátkozni.

5. Azért is van belénk kódolva, hogy a magány rossz, mert a törzsfejlődés során az ember közösségekben élt, és akit a közösségből kitaszítottak, arra halál várt. Megfigyelték, hogy a magányra fiziológiai reakciója is van a testnek: például fázni kezdünk, vagy legalábbis hirtelen hidegebbnek érezzük a minket körülvevő hőmérsékletet. Ezt is egyszerűen úgy figyelték meg, hogy egy felmérésben embereket arról beszéltettek, milyen volt, amikor magányosnak voltak, és akik ezt elmesélték, azok a beszámoló után hidegebbnek ítélték a terem hőmérsékletét. Sőt, azt is megmérték, hogy a magánynak csak a gondolatától is lehűlt a bőrük hőmérséklete.

6. De nem csak fázással reagál a test a magányra: nő tőle a vérnyomás és a koleszterinszint, és a szervezet úgy viselkedik, mint amikor stressz hatása alatt áll.

7. A fentiek után kevésbé meglepő, de a magányosan élők körében tényleg magasabb is a szív és érrendszeri betegségek előfordulásának aránya. És ez még mindig nem minden.

8. A magánytól az immunrendszer is gyengül. A testünk úgy érzékeli, hogy folyamatos stresszben élünk, és így az immunrendszer nem működik olyan hatékonyan, mint normálisan. Ez azt jelenti, hogy aki magányosnak érzi magát, az könnyebben betegszik meg, mint a többiek.

9. Egy kutatásban azt is kimutatták, hogy elég néhány hétnyi magány ahhoz, hogy az embernél a kedvezőtlen tünetek jelentkezzenek. Egy egyetemen azt vizsgálták, hogy azok, akik néhány hete érkeztek a kollégiumba, hogyan reagálnak az influenza-védőoltásra. Azt figyelték meg, hogy a legyengített kórokozó az újonnan érkezettek közül azokat jobban megviselte, akik még nem találtak barátokat az egyetemen, és egyedül érezték magukat az új helyen.

10. A fenti tényezőket tudósok mind összeadták és azt számolták ki, hogy a magány nagyjából ugyanolyan káros, mint a dohányzás. A krónikus egyedüllét azt okozza, hogy 14%-kal nagyobb lesz az esélye a korai halálozásnak, ami hozzávetőlegesen a cigarettázás egészségkárosító hatásának felel meg.