A mai posztban a partnerlenyúlásról lesz szó, azaz arról, amikor valaki olyasvalaki csábít magához, aki éppen kapcsolatban él. Előfordul az ilyesmi, gondolhatjuk erre, de azért meglepő lehet, hogy milyen gyakran: a Brit Pszichológiai Társaság Research Digest nevű oldala foglalkozik a témával, és ők egy olyan nemzetközi kutatást idéznek, ami szerint a férfiak 63%-a és a nők 54%-a azt vallja, hogy azért van jelenlegi kapcsolatában, mert jelenlegi partnere magához csábította (azaz lenyúlta őt) korábbi partnerétől.
Ha ez tényleg igaz, akkor el lehet mondani, hogy a kapcsolatban élők több, mint felét lenyúlta a jelenlegi partnere a korábbi baráttól-barátnőtől. Na de kik azok, akiket ilyen könnyű átcsábítani egy új kapcsolatba? Hát a fentiekből az máris látszik, hogy a férfiak (63% majdnem kétharmados többség!), de egy újabb kutatásban ennél behatóbban is megvizsgálták, hogy mi jellemző azokra, akiket így le lehet nyúlni. A részletek alább.
Ezt a kutatást az USA-ban és Ausztráliában végezték egyszerre, és először 138 alanyt követtek kilenc héten át. Mind heteroszexuálisak voltak, az átlagéletkoruk 20 év volt, és éppen kapcsolatban voltak, de 3 évnél nem hosszabb kapcsolatban. 71%-uk nő volt. A kutatás elején megkérdezték tőlük, hogy kik azok, akiket jelenlegi partnere úgymond lenyúlt az előzőtől. Akik igennel válaszoltak, azokról az derült ki, hogy kevésbé voltak elköteleződve jelenlegi (=új) kapcsolatuk iránt, kevésbé is voltak vele elégedettek. Aztán a kilenc hét alatt azt tapasztalták velük kapcsolatban, hogy akiket így lenyúltak, azok folyamatosan egyre kevésbé voltak elkötelezettek és elégedettek, sőt, többször voltak hűtlenek és kacsingattak más romantikus partnerek felé, mint azok, akik nem lenyúlással kerültek bele jelenlegi kapcsolatukba. Azaz: akit le lehet nyúlni, azt valószínűleg nem érdemes. Legalábbis élethosszig tartó szerelem és együttélés céljára nem.
De persze ez az első kutatás viszonylag kevés embert figyelt meg, úgyhogy a felmérést még kétszer megismételték, először további 140, majd még 219 résztvevővel. Ezekből összességében úgy tűnt a poszt elején idézett adattal szemben, hogy a lenyúlással kezdődő kapcsolatok aránya inkább 10-30% között lehet, de még ez se mondható kevésnek. Az újabb kutatásokból úgy tűnik továbbá, hogy nemtől független a lenyúlhatóság, azaz férfiakat ugyanannyira könnyű vagy nehéz átcsábítani egy új kapcsolatba, mint nőket.
Mindenesetre a harmadik alkalommal egy kis személyiségtesztet is végeztettek az alanyokkal, hogy jobban kiderüljön, milyenek ezek az átcsábítható emberek azon kívül, hogy sosem elégedettek a kapcsolataikkal és hajlamosak a félrelépésre. A felmérés szerint az jellemző rájuk, hogy általában nem extrovertáltak, hanem szociálisan passzívak, azaz nem kezdeményezők kapcsolataikban. Ezen kívül nem különösebben kedvesek másokkal, gondatlanok, felelőtlenek és nárcisztikusak, azaz önmagukat tartják a legfontosabbnak. Jellemző rájuk, hogy vágynak a tartós kapcsolaton kívüli szexuális érintkezésre, és hajlamosak is az ilyesmire, ami mögött az állhat, hogy valamiért kerülik az intimitást, és távol tartják maguktól az érzelmeket, egy kapcsolatban úgy érzik, mintha csapdába estek volna. Persze a minta még így is nagyon kicsi volt, ezért a kutatók figyelmeztetnek, hogy további kutatásra van szükség – mindenesetre ami eddig kiderült, az azért eléggé összhangban van azzal, amit a józan ész diktál.