Dugok velük, utána sírok

„Azért írom meg nektek a történetemet, mert ha még nem is kerül be a többi közé, legalább valakinek leírhattam” – így kezdődik Alberta levele, ami majdnem tényleg nem került be a többi közé, mert Alberta a Velvet központi címére küldte azt, nem nekünk, a Randiblog címére, de persze ami a miénk, az előbb-utóbb mindenképpen eljut hozzánk! Albertának persze nem ez az igazi neve (nem is tudjuk, hogy hívják), és ő feltételezhetően a Ribanc vagyok, tudom... című posztnál érezte úgy, hogy neki is mesélnie kéne – van mit. Ön is mesélne, önnek is nyomja valami a lelkét? Vagy saját véleményét, tapasztalatait írná meg szívesen? Kérjük, egy üzenetben küldje meg a Randiblog e-mailcímére!

„19 éves vagyok, eljutottam arra a szintre, hogy senkiben nem bízok, mindenki elfordult tőlem, talán azért, mert kezdek olyan lenni, mint egy ribanc. Sőt nem szépítem, az lettem.

3 éve vesztettem el a szüzességem, csak azért, mert a többiek furcsán néztek rám, mert körülöttem már rég mindenkinek volt kapcsolata. Nem voltam szerelmes különösebben, meg sem viselt, mikor annak a kapcsolatnak vége lett.

Voltam szerelmes, igazán szerelmes kétszer, az egyik sráccal mai napig jóban vagyok. A másik az furcsa kapcsolat volt, mert neki barátnője volt és pontosan tudta, hogy csavarja el a fejem. Azóta megtanultam azt, ki az aki átver, ki az, aki nem. Itt kezdődtek a gondok: buli, pia, a srác, akit a barátnője várt haza, az én ágyamban. Teljesen lezüllöttem. Alkohol- és drogfüggőség 17 évesen.

Aztán valami csoda történt, valahogy belebotlottam egy fiúba, akivel soha semmi nem volt köztünk, a legjobb barátom 2 éve. Jobb irányba terelt, ő akart tőlem valamit, de én tőle nem, mert nem akartam bántani, összetörni a szívét. A lényeg az, kezdtem jobb lenni, lett egy kapcsolatom, de meguntam, tönkretettem egy fiút, kidobtam. Különösebben nem is akarok senkit, akkor se akartam. Sokan tetszettek, de ahogy megkaptam őket minden téren, már nem kellettek. Iszonyú féltékeny tudok lenni, aljas és bunkó. Senkit nem csaltam meg soha.

De ahogy telt az idő, rájöttem, hogy szükségem van az izgalomra egy kapcsolatban, már ha lehet azt kapcsolatnak nevezni, hogy olyan fiúk kellenek, akiknek van barátnőjük, én dugok velük, utána sírok, hogy nem keresnek, pedig tudom jól, hogy nem várhatok ennél többet. Nyáron is ilyen kapcsolatom volt, mondta a srác, hogy lehet, elhagyja a csajt, persze tudtam, hogy nem így lesz, de mikor nem keresett, akkor ki voltam rá akadva. Utoljára 2 hónapja hívott, persze én mentem, addig, amíg vele vagyok, szerelmesnek érzem magam, utána sírok, és megy minden tovább. Most is ilyen helyzetbe kezdek belebonyolódni, és tudom, hogy ez nem jó, de nem tudok mit tenni.

Igen, kimondom, egy hülye ribanc lettem, akit nem érdekel más, csak saját maga.”