shutterstock 91897214

Majd kialakul? Egy francokat!

2015.01.25. 19:23

Most olvastam én is a társkeresős sikersztorit, és csatlakoznék én is eggyel, illetve a tapasztalatokkal, tanácsokkal” – Témisz álnév alatt közöltünk hét nagyon jó gyakorlati tippet a társkereséshez még a hónap elején. Most megtoldjuk ezt további hat tanáccsal, ezeket egy Henriett álnevű olvasónktól kaptuk. Henriett nem csak úgy a levegőbe beszél: öt év keresés után ő is az interneten találta meg a szerelmet. Érdemes figyelmesen elolvasni, amit ír – ön egyetért? Hozzátenne még valamit? Van, amivel vitatkozna? Kérjük, küldje be nekünk ön is a véleményét és/vagy tapasztalatait! A Randiblog e-mailcíme új, ne felejtse!

Átléptem a 45. évemet, lassan 8 éve ismertem meg a páromat egy akkor nagyon sikeres, ám már kissé lezüllőfélben lévő oldalon. Tehát akkor 38 éves voltam. Azóta is nagy a szerelem, pedig volt kihívás bőven, 4 évnyi távkapcsolat 200 km-es viszonylatban, páromnál 3 gyerek, nálam egy sem, költözés, munkahelyváltás, problémák, nehézségek, akadályok voltak bőven. Úgy gondolom, embereknek kell lennünk a talpunkon, hogy ezt úgy csináltuk végig, hogy ezek csak erősítettek a kapcsolatunkon.

No, szóval én már öreg róka voltam a netes oldalakon (lassan 5 éve keresgéltem, szóval ajánlom, hogy az első kudarcoknál nem szabad világgá szaladni), ő akkor jelentkezett fel frissiben pár napja. Én már éppen feladni készültem az egész keresgélést, és erősen foglalkoztatott a gondolat, hogy az országból is elmegyek. Ekkor vettem észre az ő adatlapját, szimpi volt, beszélgetni kezdtünk, egy hónapra rá találkoztunk, összemelegedtünk, és együtt vagyunk...

Röviden ennyi, nála jobb embert, szebb férfit nem is akarhattam volna, és nem is reméltem, hogy ez nekem valaha is összejöhet. Sikerült, és sok ismerősömnek is sikerült, környezetemben több házasságot, családot, gyerekeket hozott a netes ismerkedés. Mindig azt mondom, okosan, ésszel és nem kevés intelligenciával kell csinálni, és a nagy számok törvénye alapján aki ügyes, aki nem akar többet a másiktól, mint amit ő maga adni tud, az megtalálhatja itt is, akit keres.

Tapasztalatok:

  1. Kép nélkül nem ismerkedünk. Aki nem akar magáról képet feltenni, vagy legalább privátban küldeni, azzal valami nem OK. Tudni kell felismerni a nem valós képeket, amikor a másik fél idegen tollakkal ékeskedik, amikor modellcsajok, modellpasik képeit rakosgatják fel. Gáz. A képekről sok minden lejön. Mindig meg kell nézni a hátteret, ha pl. lakásban készült, rend van-e vagy kupi, akiről készült a kép, mennyire adott rá, hogy jól sikerüljön. Ha pálmafás, luxusautós, stb. képek vannak fent, azért mocorogjon a kisördög, hogy az csak egy póz. Célszerű egész alakos képet kérni.
  2. El kell olvasni, kit keres. Ha valaki a vékony nőket keresi, ne akarjunk molettként próbálkozni, kinek hiányzik az elutasítás? Okosan kell tudni szűrni, meg kell tanulni olvasni a sorok mögött. Sokan dugják a fejüket homokba, hogy majd kialakul, egy francokat. Magunkat be lehet csapni, de nem érdemes. A kevésbé előnyös külsővel rendelkező ne próbálkozzon a bombázóknál, és aki szexpartnert keres, azt ne akarjuk tartós kapcsolatra behálózni. Ismernünk kell saját magunkat nagyon, hogy tudjuk, kiknél van esélyünk labdába rúgni. Próbáljunk meg burkoltan, de célirányos kérdéseket feltenni, amikből sok minden kiderülhet. Aki kamuzik, az kiderül, és akkor kuka. És nem, nem fog a kedvünkért senki sem megváltozni... Másik jó fórum az illető levizsgálásra a Facebook... Feltéve, hogy már tudjuk a másik teljes nevét. Ha nem is mindenki, de sokan vannak fent, ott esetleg több olyan adat van, vagy kép, ami sok mindent elárul, lehet, éppen azt, amit eddig titkolt előttünk.
  3. HELYESÍRÁS-HELYESÍRÁS-HELYESÍRÁS! Nem lehet eleget hangsúlyozni, nagyon fontos szűrő!
  4. Amikor pár levél, e-mailváltáson túl vagyunk, MINDENKÉPPEN kell egy telefonos beszélgetés. A hang rengeteget elárul, a beszédstílus, a magabiztosság, vagy éppen a gátlások előtérbe kerülnek. Nem árt egy Skype, esetlegesen kamerával, aki ezeket bevállalja, és inkább beszélget velünk, kérdez tőlünk, rólunk, kíváncsi ránk, és nem elsősorban a bugyinkat akarja lehámozni a weben keresztül, az már reményekre adhat okot.
  5. Nem szabad sokáig húzni a személyes randit sem. Max. egy hónap után kötelező. Ha valaki húzza az időt, ott gyanakodni kell.
  6. Találkozás semleges helyen, kávézóban, parkban, stb. Én nő létemre le tudom csekkolni, hogy beszálljak-e a saját részemmel a számlába, vagy a másik van olyan úriember, hogy fel sem merül benne a kérdés, hogy ki fizet. Megjegyzem, nem ítélem el, akik felezik a költségeket, de nekem erről elsősorban az jön le, hogy nem vagyok szimpatikus a másiknak, így inkább varrjunk el minden szálat. A személyes randi aztán mindent tisztáz. Ki is a másik valójában, hogy néz ki, milyen az igényszintje, az ápoltsága, és higgyük el, az első reakció mindig kiül az arcokra. Senki sem olyan nagy színész, hogy azzal szemben, aki nekünk elsőre nem szimpi, tökéletesen eljátsszuk, hogy minden OK. Ekkor dől el minden. Hogy tudunk-e beszélgetni, van-e közös téma, vagy csak a kínos csend a részünk, mennyire telik az idő, hogyan viselkedik a pincérrel, a személyzettel, stb. Búcsúzáskor adja-e jelét annak, hogy szeretne még velünk találkozni? Küld-e utána legalább egy SMS-t, hogy jól érezte magát, vagy marad a „majd hívlak” frázis, amiről mindenki tudja, hogy ez a végszó? Esetleg meg is beszéljük a következő randit? Bármi lehet.

A randi után ne rohanjunk vissza netre, ne csekkoljuk, hogy éppen mit csinál, ne jelöljük be rögtön a Face-en ismerősnek, egyáltalán: NE TEGYÜNK SEMMIT. Ha akar minket újra látni, úgyis jelentkezik. Ja, és ne akarjuk két hét után leradíroztatni a társkeresőről, vagy elvárni, hogy átállítsa a kapcsolati státuszát, de legfőképpen ne akarjunk garanciákat, jegygyűrűt és gyermekvállalási ígéreteket kicsikarni. Rengeteg nőt láttam ezekkel az orbitális hibákkal pasit elűzni, és csak néztek, hogy most mi volt a gond?

Ha pedig siker koronázza az ismerkedést, egy nagyon jó tanács: legalább 3 hónapig tesztelni kell a másikat, mielőtt magunkra húzzuk a rózsaszín ködöt. Őszinte-e, pl. felhív-e, amikor mondja, betartja-e az ígéreteit, lehet-e rá számítani, milyen az ágyban, hogy viselkedik velünk, a másik emberrel, kollégáival, családjával? Szokott-e eltünedezni csak úgy, lemond-e megbeszélt randikat, stb. Milyen a munkához való hozzáállása, mennyire pontos, igényes, vannak-e tervei, beszél-e róluk? Stb. Nyitott szem, nyitott fül, és figyelni a jeleket. Mert jelek mindig, mindenkor, mindenre vannak, aki ezeket nem veszi észre, az később csak saját magát hibáztathatja, ha valami nem úgy sült el.

És még valami: csakis olyan partnert „várjunk el” magunknak, amilyenek mi vagyunk, amit mi le tudunk tenni az asztalra, ami a mi szintünk, a mi kategóriánk. Mert ebben a körben van esélyünk, tündérmesék pedig nincsenek.

Sok sikert!

Ön is írna?

Véleményét, hozzáfűznivalóját és főleg saját tapasztalatait vagy történetét küldje be nekünk e-mailben! A Randiblog új e-mailcímén folyamatosan várjuk az üzeneteket, de persze azt is megkapjuk, ami a régire jön.