„Nagy örömmel olvastuk férjemmel a 2014.12.30-án írott cikket. Végre, végre, végre ki vannak mondva, le vannak írva természetes, evidens, mégis évszázadok óta erőszakkal, dogmatikusan elnyomott dolgok! A cikk több párhuzamot is mutat saját életünkkel, életvitelünkkel, bár nálunk a sorrend fordítva alakult, nem úgy, mint Dávidéknál” – a mai posztban olvasható levél beküldőjének az Imogén álnév jutott. Imogén arra a cikkre hivatkozik, amiben egy olvasónk, Dávid azt írja le tippként egy szexmentes kapcsolatban élő olvasónknak, Szilárdának, hogy esetleg próbálják ki a nyitott házasság egy fajtáját.

Arról van szó, hogy a nőnek több szexuális partnere is van, de nem a férje háta mögött, hanem az ő beleegyezésével, sőt, akár egyenesen az ő orra előtt. Imogén lefegyverző őszinteséggel írja le, hogy ő és férje hogyan jutottak el idáig, örülünk, hogy néha ilyet is van alkalmunk közzétenni a Randiblogon. Ha van hozzáfűznivalója vagy saját tapasztalata, kérjük, írjon nekünk ön is e-mailt!

„Mindig is hatottam a férfiakra szexuálisan. Sőt, a nők egy részére is... Ez nagyon mély és természetes kisugárzás nálam. A férfiakban vágyat ébresztek, a nők többségében pedig sajnos irigy rosszindulatot, vagy szintén vágyat, csodálatot. Uhh, de nagyképűen hangzik ez! Pedig ez a valóság. Én néha még mindig csodálkozom ezen, de ez van. Őszintétlen, álszent volnék, ha úgy tennék, mint aki nincs ezzel tisztában. Nagyon is tisztán látom ezt – márpedig ez az adottság hatalom. Óriási hatalom. Férjem jóképű, kisportolt és nagyon intelligens, jó humorú, kedves férfi, akiben rengeteg szeretet van. Ma is nagyon jó döntésnek tartom, hogy hozzámentem. (Ő 43 éves, én 38 vagyok.)

Emlékszem, sok-sok évvel ez előtt, teljesen spontán alakult ki nálunk az S/M kapcsolat (persze kizárólag a szexuális életünkben). Épp a páromon lovagoltam, mikor érzékeltem, hogy nagyon közeledik az orgazmushoz. Ekkor leálltam (én bármikor el tudok menni, viszonylag könnyedén). Döbbent arckifejezése gonoszkás vigyorral szembesült arcomon. Szenvedve nyögött, hogy „gyerünk, na, csináld már!” Erre én kőkemény, hideg hangon adtam ki az ukázt: „könyörögj!” Először értetlenkedett és túl mohón, vehemensen, követelőzőn nyögte ki, de ezzel én nem voltam elégedett – több alázatot akartam és ezt mondtam is neki. Addig nem élveztettem el, amíg nem kérte azt alázattal és őszinte áhítattal. Így indult.

Azóta nagyon messzire jutottunk attól a ponttól. Együtt fedeztük fel az újabb és újabb lépcsőfokokat, nyitottunk be az újabb és újabb kapukon. Eleinte, ahogy Dávid is írja, nem volt egyszerű ezt lelkileg megélni. Hiszen én őszintén élveztem tejhatalmam, URALMAM a Férjem (akkor még csak kedvesem) felett, ugyanakkor mindennél jobban szerettem őt és az ember nem akarja bántani, megalázni azt, akit szeret. Ő viszont (a világ legcsodálatosabb férfija) nem győz(ött) újra és újra biztosítani afelől, hogy NEKI EZ A JÓ, ő pontosan erre vágyik, tehát csak csináljam bátran, hiszen ezzel teszem őt igazán boldoggá. Így hát nekibátorodtam és egyre keményebben nyomtuk ezt a műfajt. Mára rendkívüli S/M együttlétek állnak mögöttünk, fantasztikusan szexi és vad emlékek, sőt ma igen intenzív a szexuális életünk.

De kanyarodjunk vissza Dávid témájához! Szögezzük le mindjárt az elején: az ember nem monogám. Szerintünk. Valljuk ezt úgy, hogy imádjuk egymást, ragaszkodunk egymáshoz. A szexuális életünk virágzik, csodálatos és felszabadult. Amióta teljesen kendőzetlen őszinteség dívik nálunk, azóta egy csapásra lekerült a vállunkról, gyomrunkból a kisajátítás és a görcsös ragaszkodás fájdalmas terhe. Sokkal erősebb a kettőnk közötti kapocs, a szeretet, sőt megkockáztatom – a szerelem is. Fel sem merül egyikünkben sem, hogy más oldalán keressük a boldogságot, a szerelmet, mégsem mondunk nemet természetes ösztöneinknek, melyek a változatosság, a felfedezés, a játék örömét vágyják.

Visszakanyarodva azonban a levél írójának témájához, ki kell térnem arra a nem elhanyagolható tényre, hogy időközben gyerekeink születtek. Imádjuk őket! Valóban ők az élet értelmei. Az édes anyaság mindennapi teendői, a nagyon dolgos, hajtós hétköznapok azonban nem tettek jót a párkapcsolatunknak szexuális szinten. Márpedig ez a lelki oldalra is kihat, hiába vagyunk „alapvetően boldogok”. Ha valami elromlik, az az ágyban romlik el. Nálunk az állandó kimerültség, agyonhajszoltság, valamint a terhességek során felszedett plusz kilók miatt azért alább hagyott a szexuális kedv. Férjem mindig is kívánt – még az akkori túlsúlyommal és a karikás szemeimmel is. Én azonban valahogy nem találtam a helyem. A pozitív változást az hozta életünkbe, hogy visszamentem dolgozni. Munkahelyemen férfiak vesznek körül. Az udvarlásuk az önbecsülésemnek és a visszanőiesedésemnek egyaránt jót tett – hamarosan visszanyertem versenysúlyomat és végre ismét az lehettem, aki vagyok – A Nő.

Rövidesen ÁTTÖRÉS jött a kapcsolatunkban. Ahogy elkezdett bennem ficeregni a régi-új kalandvágy, egyik délután spontán elbeszélgettem a férjemmel arról, hogy szerintem érdemes volna nyitnunk szexuálisan mások felé is, ne sajátítsuk ki egymást e téren annyira mereven. Emlékszem, ő épp a számítógép előtt ült, arra meredve dolgozott, én meg egy tányért törölgettem és mintegy mellesleg említettem meg neki ezt az óhajomat. Persze rögtön felkapta a fejét, tágra nyílt szemekkel bámult rám és egy szót sem bírt először szólni, de óriásira meredt a farka. Elnevettem magam, nem hittem, hogy ennyire jól fogadja majd a hírt. Nagy vonalakban úgy folytatódott a beszélgetés, hogy töltött mindkettőnknek valami rövid italt, leültünk és kiderült, hogy mindketten fantáziáltunk már hébe-hóba ilyesmiről, sőt, lehetőségeket utasítottunk már vissza, csak egymásnak nem mertük mondani, éppen azért, mert annyira szeretjük egymást, hogy úgy voltunk vele, inkább elnyomjuk ezt magunkban, mert nem éri meg a kockázatot. Hatalmas megkönnyebbülés ennyire őszintén beszélni az igazi szexuális vágyainkról a párunknak akkor is, amikor másokat kívánunk! És pontosan ez lobbantotta fel újra a lángot, ez volt a fordulópont, onnantól kezdve nyílt új dimenzió a kapcsolatunkban. Ahogy Dávid írja:

Nem lesz titok, hanem a fétis központi eleme, hogy Szilárda igenis flörtöl és élvezi a random férfiak társaságát, míg a párjának ez lesz egyfajta fájón édes, de intenzív stimulus, ami aztán erősen Szilárdához rendeli.

Ez kiválóan összecseng az S/M-mel, vagyis a Fem-dommal, amit Dávid említ. Tökéletesen beépült a cuckold a szexualitásunkba. (Nem tudom, miért hívja „cuckoldry”-nak, én úgy tudom – külföldi weboldalak tömkelege alapján –, hogy nem kell ry a végére, csak cuckold.) Dávidnak őszintén hálás vagyok, mert szeretném hinni, hogy mások szemét is felnyitotta erre a témára.

A cél az volt, hogy ezt elolvasva talán azok, akik egyébként igen intelligensek és egymást szeretik, de ahol feszültséget kelt a nő szexuális vágyainak a partner iránt való lecsökkenése (miközben esetleg próbálja elfojtani más férfiak iránti vágyait), utánanéznek ennek.

Ébredjünk már fel, ez TERMÉSZETES!! Miért kell minden nőnek kiborulnia, ha a partner más nőket IS megkíván? Hiszen a férfiaknak ősidőktől fogva ez a dolguk. Hogy szórják szét a magvaikat mindenütt. Ez normális! A nő is újra kivirul és felvirágzik még az életközepi krízisként emlegetett időszaka előtt, miért is nyomná el a vágyait?? Ugyan, legyünk már ŐSZINTÉK! Mindenki szeret csábítani/hódítani, mindenkinek jól esik, ha a másik nemnél sikert arat. Még jobb, ha ezt úgy tehetjük meg, hogy mindezt őszintén elmondhatjuk a számunkra legfontosabb, legszeretettebb (felnőtt) embernek, a párunknak!

Mi rendszeresen megbeszéljük a férjemmel, hogy ki tetszik nekünk (én simán hagyom őt is flörtölni, ha szórakozni megy, sőt). Nekem évek óta van egy szeretőm, akiről rendszeresen nagy-nagy élvezettel mesélek férjemnek S/M együttléteink alkalmával. Nyíltan ecsetelem, könyörtelenül, mennyire élvezem az együttléteinket. De más udvarlóim is akadnak, másokkal is tudom húzni őt, sőt - ezt általában Ő KÉRI!!

Dávid következő sorait én kőbe vésetném, arany betűkkel:

Mondjuk a nyitott házasság nem egészen cuckoldry és fordítva, de mi több blogon olvastunk olyan történeteket, ahol „nyitott” házasságnak indult és cuckoldry lett belőle. Ha ez valóban egymást szerető, tisztelő, és egymás iránt maximális bizalommal lévő partnerek alakítják ki maguknak (ugyanis nincs mindenkire egyformán működő formula), akkor fantasztikusan jól működhet. A feleségem mondjuk a hátam mögött is szeret félrelépni, de persze az én (utólagos és általános értelemben vett) tudtommal és beleegyezésemmel - izgatja a tiltottság . A szexuális életünk szerintünk fenomenális. Egyébként is maximálisan kompatibilisek vagyunk és nagyon boldogok. Azt gondoljuk, hogy a társadalmi szokások, a megbélyegzés, a reflexszerű megítélés elsősorban vallásos kultúrtörténeti félreértésből adódnak. Azaz a szexuális vágyak elnyomása, az élettanilag természetellenes monogámia erőltetése sok párnál fölösleges súrlódást okoz. A moralitás és szexuális hűség egymástól független.

Ez akkora igazság!!! Odavagyok a férjemért, a mai napig – sőt, egyre inkább – imádok hozzábújni, szükségünk van egymásra, szeretjük egymást és hatalmasakat szexelünk, de ezerszer őszintébbek vagyunk egymáshoz, mint a házaspárok 99%-a.

Én a cuckoldot csak ajánlani tudom az arra alkalmas és kellően mély, erős kapcsolatú pároknak. A fem-domról (S/M a nő dominanciájával) pedig csak annyit, hogy a férjem a legnagyobb beosztásban dolgozik a cégénél, ő a feje. Kezdetben az egója is óriási volt, hallani sem akart efféle dolgokról. Ám az évek során én bizony megszelídítettem, betörtem és megmutattam neki, „hol a helye”. És köszönjük szépen, boldogok vagyunk.

Köszönöm, ha végigolvastak.

Minden párnak őszinte, szeretetteljes kapcsolatot és állat jó szexet kívánok!”

Ön is írna?

Véleményét, hozzáfűznivalóját és főleg saját tapasztalatait vagy történetét küldje be nekünk e-mailben! A Randiblog e-mailcímén folyamatosan várjuk az üzeneteket.