Még mindig az egyedülállók táborát erősítem, és ezen az sem segít, hogy egy jó ideje visszahúzódtam a nyilvánosság elől. Nem járok társaságba, szórakozni, szóval esélyem sincs arra, hogy ismerkedjek. De valahogy ez nem is volt kardinális kérdés egészen addig, amíg el nem kaptam ezt a remek kis influenzát és egyedül szenvedtem otthon. Kicsit kellemetlen, hogy senki nem nyitja az emberre az ajtót, amikor lázasan vergődik az ágyban. Akkor eldöntöttem, újrakezdem. Ismerkedni fogok. És ugyan hol máshol?! Nyilván a nagyon népszerű Tinderen próbáltam szerencsét.
Üres mező = SZEX
Feltöltöttem pár fotót magamról, beállítottam a távolságot és a korhatárt. Mivel hamarosan 34 leszek, úgy határoztam, a 33-43-es korosztályt lövöm be. Volt is pár egészen helyes srác a felhozatalban, persze leginkább külföldiek.
Pár perc csetelés után, egy pasi burkoltan megkérdezte, hogy akkor mikor szexelünk. Mivel eszembe sem jutott lefeküdni vele, hárítottam a kérdést. Erre elmagyarázta, hogy van egy íratlan szabály a Tinderen: ha nincs kitöltve a mező, ahol pár sorban mesélhetsz magadról, azt jelenti: „SZEXPARTNERT KERESEK”.
Mivel az én profilom kongott az ürességtől – a fotókon kívül persze – arra a következtetésre jutott, hogy nekem is fekszik a dolog. Még jó, hogy vannak ilyen íratlan szabályok...
Profil újraértelmezve
Elképesztő badarságnak tartom ezt a „pár sorban írj magadról valami lenyűgözőt” dolgot, borzasztóan erőltetett tud lenni. Úgyhogy ahelyett, hogy magamat fényeztem volna, beírtam, mivel foglalkozom, milyen magas vagyok és hogy mik az elképzeléseim a telefon másik oldalán pipálgató és ikszelgető férfiról. Persze mondanom sem kell, hogy csak időpocsékolás kitölteni az üres mezőt, mert így is rámakadtak, akik csak dugni akartak és azok is, akik egy fejjel alacsonyabbak nálam. Szar ügy. De nem ez az igazán rémisztő.
Hol vagytok, helyes harmincasok?
Ami miatt eléggé el vagyok keseredve, a legtöbb – korban hozzámillő – pasiban egyáltalán nincs élet. Legalábbis ezek a tinderes tapasztalataim. Sokan elhagyják magukat, nem sportolnak, nem foglalkoznak a megjelenésükkel, vagy éppen a humorérzékük veszett el a cybergalaxisban. Akadt olyan is, aki azt nézte rossz szemmel, hogy 33,5 évesen még előfordul, hogy elmegyek bulizni. Micsoda bűn!
Eltűnt az az önfeledt, bohókás férfitársadalom a harmincasok köréből, akikkel mi, az új húszasok, jól tudjuk magunkat érezni. Mert hát ugye ki akar állandóan csak komoly dolgokat csinálni, komoly dolgokról beszélgetni és állandóan magassarkúban tipegni?! Arra ott van a munkahely. Szóval ha a Tinderről kellene választanom ebből az „évjáratból”, két lehetőségem lenne: vagy egy elhízott, bár jó humorú, ellenben totálisan igénytelen sörivóval, vagy egy kifejezetten oldalmacát kereső, beképzelt, röhejesen unalmas ürgével randizhatnék. Előbbi teljes csőd, utóbbi nem kevésbé.
Így hát dobtam a számomra megfelelő korosztályt, és lementem egészen 27-ig. Igen, nálam 6 évvel fiatalabbakkal is elkezdtem ismerkedni.
Csak éppen ez nem vezet sehová
Pillanatnyilag, a 27-35 éves korosztályból kajtat fel nekem az alkalmazás férfiakat és igencsak el vagyok keseredve, hogy sokkal inkább megtalálom a hangot a fiatalabbakkal. Nincsenek elszállva maguktól, van életcéljuk, munkájuk, tele vannak energiával, adnak a megjelenésükre, lazák és még bulizni is lehet velük. És senki ne mondja azt, hogy nekik könnyebb, mert nincs akkora nyomás rajtuk, mert rohadtul van.
Szóval oké, ez mind pompás, de mit kezdjek én ennyi idősen egy 27 évessel? Lehet jövője egy ilyen viszonynak? Kész-e már egy mai huszonéves arra, hogy komolyan vegyen egy kapcsolatot? És nem is ez a legnagyobb kérdés, hanem inkább, hogy belefér-e a karrierépítésbe egy nő? Nem mondom, hogy ez egy nem létező jelenség, csak nagyon ritka. És persze nem házasodni akarok, de a „friends with benefits” sem kóser.
Ugye van remény?
Ha ön is fent van a Tinderen és nem sorolná magát az előbb említett „kiöregedő” generációba (ez tényleg nagyon bénán hangzik), kérjük, szavazzon, hogy a harmincas egyedülálló spinék fellélegezhessenek!