Ez biztos a szeretőm volt

„Kérlek benneteket, írjatok egy cikket arról, hogy lehet kivédeni azt, hogy a partner a Facebookot feltörje. Sajnos az exem úgy követte a chatjeimet, mint valami sorozatot, hiába nem volt semmi érdemleges benne. Voltak ráutaló jelek, hogy kutakodik, de naivan, jóhiszeműen álltam a dologhoz. Mikor eléálltam és számonkértem, akkor sem adott egyenes választ. Majd PC-ről megírom a sztorit, hogy okulhassanak belőle. Addig kérlek benneteket, egy cikket írjatok tippekkel, hogy lehet az ilyen kutakodást kivédeni!”

Összesen ennyi állt egy levélben, ami a Randiblog e-mailcímére jött a napokban. A beküldő Gina néven fog szerepelni nálunk, és válaszoltam neki, és hamarosan meg is küldte teljes történetét, amit hüledezve olvastam el. Ahogy Gina kérte, ezek után össze is dugtuk a fejünket a szerkesztőségben, és összejött pár dolog válaszként, de azért ha ön még hozzátenne valamit, kérjük, írja meg!

A történet

„Nemrég fejeztem be egy 4 éves kapcsolatot, emiatt szomorú vagyok, mégpedig azért, mert az összes befektetett energiám (türelmem, erőfeszítéseim) hiába voltak, ennyit értek.

A kapcsolatot sajnos már az elejétől a bizalmatlanság lengte körül, mert volt valakim, amikor megismerkedtem egy sráccal. A döntést az nehezítette, hogy a régi sráchoz húzott az eszem, az új sráchoz a szívem.

Pár hónap után meghoztam a döntést. A régi is tudta, hogy valakit megismertem, és nem vagyok biztos a kapcsolatban, az újnak se tagadtam le, hogy már van valakim. Igyekeztem korrekt maradni. A döntés után sokáig kínosan ügyeltem arra, hogy ne legyen semmi félreérthető helyzet, személy. Próbáltam bevonni a társaságomba, mesélni neki a napi eseményekről, próbáltam programokat szervezni, de semmi érdeklődést nem mutatott, és sosem jött el.

Amikor egyszer barátnőm sírva hívott fel, és én egy órán keresztül vigasztaltam, utána fejemhez vágta, hogy ez biztos a szeretőm volt. Itt kellett volna elkezdenem gyanakodni, hogy akármit mondok, csinálok, nem fogja elhinni.

Aztán azt kezdtem észrevenni, hogy egyrészt: egyáltalán nem beszélgetünk, másrészt, amiket leírtam Facebookon, azokat szó szerint visszamondta nekem. Most már tudom, hogy ezeket azért csinálta, hogy engem elbizonytalanítson, és tartsak tőle. Többször szembesítettem, hogy tudom, hogy olvassa a privát chatjeimet (bár gőzöm sincs, hogy), de sosem kaptam tőle egyenes választ (a legegyenesebb a „Talán igen, talán nem” volt). Mondtam neki, hogy engem kérdezzen, velem beszélgessen, ne a profilomat bújja.

Az adott esetek:

Egy haver rámírt Facebookon, hogy jó lenne találkozni, rég beszélgettünk. Persze, beleegyeztem, másnapra megbeszéltük a helyi sörözőben a találkozót. Mikor hazaértem, barátom mosolyogva fogadott, hogy másnap este elvisz vacsorázni. Ez egy dolog miatt volt furcsa: így előre tervezni ő sosem szokott. De egy eset lehet még véletlen. Haveromat persze lemondtam, mivel mi a barátommal nagyon ritkán mozdultunk ki együtt. El is mentünk másnap vacsorázni. Na, ugyanez a helyzet még kétszer megtörtént, mindig ugyanezzel a forgatókönyvvel.

A második eset, mikor külföldi haverom jött Pestre, egyik szerdán rámírt, hogy pénteken ráérek-e. Szívesen ráértem volna, de késő délután orvoshoz kellett mennem. Külföldi haverom felajánlotta, hogy elkísér. Ennyiben maradt a beszélgetés. Pénteken munka után otthon készülök az orvoshoz, mire látom, barátom is szedelődzködik. Kérdeztem, hova megy, mire a válasz, hogy velem jön! (Amúgy addig, vagy azóta sosem kísért el orvoshoz.) Persze nem volt semmilyen kellemetlen találkozó, mert nem egyeztünk meg a külföldi haverommal.

Egyik alkalommal, mikor számon kértem, hogy feltörte-e az accountom, soroltam ezeket a példákat, majd mikor elkezdtem a külföldi haveros esetet, befejezte a mondatom: Igen tudom, akkor orvoshoz kellett menned.  Elkerekedtek, majd összeszűkültek a szemeim. Honnan tudod? – majd hirtelen nagyon ideges lett, és összevissza morgolódott.

És még tudnám folytatni az eseteket, mikor szó szerint mondta ugyanazokat a dolgokat, amiket leírtam. Igazából nem aggódtam amiatt, hogy akármi „gyanúsat” talál – de állandóan mogorva volt, durva, és beszélgetni sem volt soha kedve. Hogyan lehet kivédeni a Facebook és hasonló accountok feltörését?”

Néhány tanács

Szóval a legkézenfekvőbb válaszok azok, hogy nem szabad bejelentkezve maradni és otthagyni nyitva a gépet. Ha ilyen nem fordul elő, de mégis kutakodik valaki, akkor meg jelszót kell cserélni, rendszeresen és kitalálhatatlan kódokat választva. De ez a két dolog annyira kézenfekvő, hogy feltételezzük, hogy Gina erre önmagától is rájött – viszont lehetséges, hogy barátja a jelszóváltoztatások ellenére is folyton be tudott lépegetni Gina nevében a Facebookra.

Ennek a legáltalánosabb módja a kémprogram telepítése a gépre, amint azt több olvasónk is megírta pár évvel ezelőtt. Ha valaki szép csendben feltelepít egy úgynevezett keylogger nevű programot a gépre, akkor szépen automatikusan elmentődik, hogy mikor, milyen sorrendben, milyen billentyűket nyomtak meg a klaviatúrán. Ebből nyilván borzasztó egyszerű kikeresni a jelszavakat. A keyloggerezést úgy lehet kivédeni, hogy ellenőriznünk kell, hogy nincs-e valami számunkra ismeretlen program telepítve a gépre, és ha igen, ki kell gyomlálni, ami gyanús. Meg kell nézni a levelezőrendszert is, nincs-e valami átállítva.

De persze még biztonságosabb az a módszer, ha az ember egyszerűen nem engedi, hogy más is hozzáférjen a gépéhez, illetve legalább a privát üzeneteit olyan gépről és fiókból bonyolítja, amihez a másiknak biztosan nincs hozzáférése. Hozzá kell tenni persze, hogy ha az ember tényleg azt szeretné, hogy valami titokban maradjon, akkor csak egy választása van: ne tegye fel az adott dolgot az internetre semmilyen formában egyáltalán. Még privát üzenetben se küldje el legmegbízhatóbb kebelbarátjának se, mert ami egyszer felkerül az internetre, az ott is marad örökre, és nincs garancia arra, hogy ne kerüljön az egész világ szeme elé.

És ezen kívül felmerült még egy válaszlehetőség: hogy partnerünk kémkedése ellen szakítással kell védekezni. Ha ilyen szintű féltékenységi probléma merül fel a kapcsolatban, akkor a papírforma szerint ebből a románcból sok jó nem fog kisülni, ahogy azt Gináék példája is mutatja. Nem trükközni kell a számítógéppel meg a jelszavakkal és fiókokkal, hanem beszélni kell a kémkedővel a dologról, és ha nem hagyja abba, érdemes kiadni az útját. Vagy ön esetleg mást tanácsolna?