Megannyi vívódás, félelem, izgalom, szégyenkezés és titkolózás után döntöttem úgy, hogy ide írok, ugyanis nemrég botlottam bele itt különböző szexuális problémákkal s identitásokkal kapcsolatos posztokba a megannyi egyéb téma között. Emellett nem szerettem volna rögtön pszichológus szakemberhez fordulni, bár lehet, hogy a vége az lesz. Sokkal inkább lennék kíváncsi más hús-vér emberek véleményére a problémámmal kapcsolatban. Előre is elnézést kérek, ha néha szókimondó leszek, lehet ez sokakat majd megbotránkoztat, de én ilyen vagyok.

Teljesen komplett bevezetőt írt az alábbi levélhez a beküldője, Richárd, amihez nekünk nem sok mindent kell hozzátennünk, még a figyelmeztetés is benne van, hogy igen, elég meredek témáról lesz most szó. Richárd kíváncsi lenne az ön véleményére is a történetével kapcsolatban, ezért ha végigolvasta, kérjük, írja meg, mit gondol róla! Esetleg van saját tapasztalata is a témában? Levelét a Randiblog e-mailcímére küldje!

A személyem titokban tartása érdekében magamról csak annyit mondanék, hogy 25 éves vagyok, doktorandusz az egyik egyetemen, jó családi és anyagi háttérrel. Egész fiatal korom óta nagyon izgattak a szexuális témák, nagyon görcsösen vágytam arra, hogy én is aktív szexuális életet élhessek, 12 évesen maszturbáltam először, azóta szinte napi szinten hódolok eme nagyszerű örömszerzésnek.

Hat évvel később, 18 éves koromban volt az első szexuális élményem az első barátnőmmel, nem volt a legjobb, de utána egész jól alakult szerintem, valahol mindenkinek el kell kezdeni. Sosem voltam egy nagy csajozógép, pedig nem vagyok se nem túlsúlyos, se nem csúnya, sokkal inkább átlagos s igényes, jó humorú srác, viszont a fantáziám s az étvágyam mindig nagy volt.

Legelőször 20 éves koromban láttam meleg pornófilmet. Már eleve a kíváncsiság vezérelt, hogy megnézzem, a leszbikus pornókat mindig szerettem, tudni akartam, milyen lehet, ha épp pasik csinálják. Felizgatott. Maszturbáltam rá, jó volt, de semmi különleges. Aztán néhány hónap múlva egyre többször gondoltam ilyesmire, s a sima fiú-lány helyzetek mellett egyre többször képzeltem fiú-fiú helyzetekbe is magam. Mindkettő izgatott. Ekkor gondoltam arra, hogy én valószínűleg biszexuális lehetek. De nem kerítettem neki nagy feneket, viszont ha épp ehhez volt kedvem, akkor erre maszturbáltam.

Később beleástam magam a pasis szex dolgaiba, hogy csinálják, milyen szerepek vannak, chateltem meleg és biszex pasikkal is chat oldalakon. Egyértelműen rájöttem arra is, hogy engem a pasis szexben csak az ún. „passzív” szerep izgat, vagyis az, hogy én legyek a „lány” (pedig lányokkal kimondottan én szeretek lenni a határozottabb, irányító fél). Chateltem pasikkal, férfiakkal, miközben arra is rájöttem, hogy nekem a 30-as pasik jönnek be a korombeliek helyett. Ismerkedéskor képeket is küldtem magamról, nagyon imponált, mikor tetszettem sok pasinak, dicsértek, bókoltak, izgatónak tartottak, s közölték, hogy nagyon szeretnének megkapni.

A következő egyértelmű felismerés az volt, hogy én egy férfiba nem tudnék szerelmes lenni, nem tudnék „együtt járni”, sőt a klasszikus „szeretkezés” sem menne férfiakkal, kimondottan undorítónak tartom azóta is a gondolatot, hogy pl. egy pasival smároljak. Csak a klasszikus „csak szex és más semmi” gondolata izgatott pasikkal. Ha ezekre gondoltam, gyakran maszturbáltam, hol a pasis-énem izgatott jobban, hol a csajos-énem.

Egyre többet játszottam el a gondolattal, hogy én szeretnék egy férfival szexelni. Ismerkedtem titokban neten is, próbáltam megfelelő megbízható, igényes pasit találni, aki megfelel az ízlésemnek. Hálistennek a harmincas pasik között sokan kedvelik a fiatal passzív srácokat, imponál nekik a sok hozzám hasonló „bizsergő seggű srác”, akik mindenáron meg akarják csináltatni magukat egy idősebb pasival. Bennem is körvonalazódtak a pontos vágyaim: szeretnék egy harminc feletti pasi „ribanca” lenni, aki határozottan irányít és használ, magáévá tesz (nyugi, semmi Szürke ötven árnyalata meg hasonló seggrepacsira nem vágytam, csak érezni akartam, hogy én most az övé vagyok, alárendelve).

Több mint fél éve tartott a kapcsolatom egy lánnyal, amikor ő elutazott egy külföldi ösztöndíjjal fél évre, amúgy sem volt valami jó kapcsolat ráadásul, én meg egyedül maradtam a vágyaimmal. Undorító önző disznónak fogok hangzani, de ekkor döntöttem úgy, hogy most vagy soha... belevágok egy szexrandiba.

Chaten ismerkedtem meg a pasival, 32 éves zenész pasi, az írásaiból lejött, hogy nem kezdő, ráadásul tetszett is képeken, én is neki. Az általam felvázolt forgatókönyv is tetszett neki, lakása is volt, még aznap délutánra megbeszéltük, hogy felmegyek hozzá. Abban a pillanatban, hogy lefixáltuk az 1 óra múlva esedékes találkozót, mindenem elkezdett remegni, s éreztem, hogy kimegy a testemből a vér, de közben izgatott is voltam. Lezuhanyoztam, nagyjából felkészítettem a fenekemet arra, ami következni fog (erre a melegek gondosan ügyelnek, elég sokat olvastam erről előtte), s buszra szálltam.

A belvárosi panel bejárata előtt már teljesen remegtem, fogalmam sem volt, milyen lesz egyáltalán találkozni, meg minden. Amikor ajtót nyitott, majdnem kiugrott a szívem a helyéről, kezet fogtunk, fura érzés volt, zavarba jöttem, beszélni sem tudtam. Direkt kértem még a chaten, hogy semmi felesleges beszélgetés meg ilyesmi ne legyen, mert zavarban leszek valószínűleg, úgyhogy adott egy törölközőt s mondta, hogy zuhanyozzak nyugodtan frissen, aztán kezdhetjük. Nagyon idegen volt minden illat a lakásban, s kellemetlen volt maga a tudat, hogy úristen, itt vagyok egy vadidegen pasi házában, s most épp arra készülök, hogy megdugjon. Megfürödtem s meztelenül bementem a szobájába, ő épp a digitális zongoráján babrált, aztán kérdezte, hogy mehet-e, majd adott egy pohár vizet.

Mondta, hogy nincs az ilyen „in medias res” kezdéshez hozzászokva, de akkor legyen, abban a pillanatban elém állt, letolta az alsóját s mondta, hogy akkor hajrá... szopjak. Megállt bennem a vér, kissé taszított, hogy nem volt teljesen borotvált lent (nem is értem azóta sem, hogy a fenébe nem kérdeztem meg, hogy borotválja-e), de izgatott a helyzet, hogy nincs mese, csinálnom kell. Csináltam is lelkesen, pár perc után felnéztem rá s megkérdeztem, jól csinálom-e, ő meg mondta kicsit kínosan, hogy „hát, végülis felállt... csináld tovább”. Magyarul még béna is voltam. Újabb 5 perc után mondta, hogy most akkor feküdjek hanyatt, ő meg előkészíti s bejáratja kicsit a fenekem. Ez annyiból állt, hogy síkosítóval elkezdte ujjazni a fenekem.

Ekkor jött a villámcsapás... a barátnőmre gondoltam, majd anyukámra, apukámra, a családomra... úristen, mit csinálok én? Hirtelen szóltam a pasinak, hogy ne haragudj, mégsem szeretném. Szegény még megkérdezte, hogy orált sem szeretném még esetleg (na mégis jó voltam?)? Közöltem, hogy nem szeretném, s haza akarok menni. Borzasztó kínos helyzet volt, felöltöztem, bocsánatot kértem, hogy nem vagyok erre képes, s eljöttem. Teljesen összeomlottam, SMS-t írtam a barátnőmnek, hogy mennyire szeretem (most nyugodtan lehet leoltani, hogy mekkora féreg vagyok, megérdemlem), az első szupermarketben vettem egy új fogkefét, az albérletemben az volt az első, hogy 5 percig mostam a fogam, s csak folyton azt hajtogattam, úristen, mit tettem??

Namármost a sztorinak ezzel nincs vége, 1-2 hétre rá ez az élmény már inkább felizgatott, mint taszított. Egyre többet gondoltam a pasira, illetve, hogy mit hogyan csinál velem, néztem meleg pornót is, de ugyanúgy heterót is. Közben vége lett a kapcsolatnak, volt egyéjszakás kalandom csajjal is, szóval itt már nem fért kétség hozzá, hogy csakis biszexuális lehetek, ha így érzek.

Eltelt egy bő fél év, szingli voltam, s újra előjött a vágy, hogy pasival akarok szexelni. Helyre tettem magamban, hogy nincs ebben semmi gáz, nem én vagyok az első s főleg nem utolsó srác, aki titokban ilyet csinál, illetve miért ne engedhetnék a vágyaimnak, egyszer élek. Egy teljesen másik 32 éves pasival ismerkedtem meg, de már egy szextárskeresőn. Őt kimondottan huszonéves pasik izgatták, határozott volt ő is, tetszett, hogy már a chatelés közben fel tudta venni azt a szerepet, ami engem izgat. Ismét randit beszéltünk meg, de másnap délelőttre, még akkor is izgatott a dolog, elkészültem, gumi a zsebbe, s elmentem hozzá.

Ismét egy panel előtt találtam magam, telefonhívás, SMS-ben jön a szám, hová csengessek, felmegyek, itt is kézfogás (itt is nagyon taszított). Rajta már látszott, hogy nem először csinál ilyet. Kértem, hogy még gyorsan hadd menjek el a WC-re, de közben már éreztem, hogy a szívem kiugrik a helyéről. A WC-ben pedig jött ugyanaz a villámcsapás, ami az előző pasinál: hol vagyok, mit csinálok? úristen!!! Szintén borzasztó ciki volt, alig mertem kijönni, ő már rajtra készen várt a szobájában, de közöltem, hogy mégsem szeretném, próbált győzködni, hogy ne féljek, élvezni fogom, stb., de képtelen voltam. Eljöttem, a ház mögött majdnem elájultam. Nem dohányzom, csak évente 1-2 buliban, de vettem egy doboz cigit, s vagy 3-4 szálat elszívtam egymás után remegve.

Ismét eltelt egy hosszabb időszak, s engem továbbra is izgatott a dolog, akárhányszor maszturbáltam, mindig felizgatott, mindig volt erre a témára orgazmusom.

Próbáltam rájönni, mit kéne máshogy csinálni, már olyat is kitaláltam, s elterveztem, hogy egy helyett két pasival csináljam, mert úgy gondoltam, hogy az elején az a tétovázás bizonytalanít el, talán két pasi esélyt sem adna arra, hogy a gátlásaim meg a félelmeim előjöjjenek. Erre is megtaláltam a két nagyon lelkes vállalkozó férfit, velük viszont már a randira sem mertem elmenni az utolsó pillanatban.

Most, ahogy ezt írom, napok óta ismét arra vágyom, hogy megdugjon egy pasi. Önző módon ismét az a helyzet áll fent, hogy van barátnőm, akivel nem túl jó a szex, s valahol emiatt is vágyok talán erre. Igazából ezt a vívódást nem tudom feldolgozni, hogy ha ennyire izgat, miért futamodtam meg kétszer már közvetlenül a randin, harmadjára meg a randi előtt? Ha nem lennék biszexuális, akkor már nem lennék túl egy orális szexen pasival. Ha nem lennék biszexuális, nem maszturbálnék csajos és pasis helyzetekre egyaránt. Már arra is gondoltam, hogy innom kéne 2-3 felest a randi előtt, hátha az megoldja a lámpalázat, vagy kitörli a félelmet. Előfordult már, hogy részegen buliban hazafelé sétálva arra gondoltam, hogy most biztosan menne a dolog, de akkor meg nem volt lehetőségem megszervezni, meg az amúgy is milyen kiábrándító lenne már, hogy bűzölögve mennék egy szexrandira.

Hiába gondolok arra, hogy ez abszolút titokban csinálnám, senki nem fogja megtudni, ettől igazából nem is félek, sokkal inkább nem tudom, hogy a lelkiismeretem miért nem hagy nyugodni. Nem tudom, hogyan gyűrjem le ezt a gátat. A második randin említett pasi bármikor kapható lenne a dologra, ráadásul közel is lakik hozzám, bármelyik hétköznap „segítene a bajomon”.

Viszont a gátlásaimat nem tudom, hogy győzzem le. Tudom, hogy gusztustalan dolog, hogy van egy barátnőm, s vele kéne foglalkoznom, s megértem, ha majd jönnek olyan vélemények, hogy miért nem szakítok inkább, s élem ki magam. Én azonban csak egy alkalmat szeretnék, amikor a világtól teljesen elzárkózva, minden görcsösség és szégyenkezés nélkül odaadhatom magam egy pasinak 1-2 órára, hogy megdugjon, nem akarok úgy létezni, hogy nem tettem meg azt, amire vágyok. Valami oka biztosan van annak is, hogy férfiakkal csak erre a fajta szerepre és forgatókönyvre vágyom, s hogy tudat alatt folyamatosan ezen pörgök. Biztosan nem én vagyok az egyetlen pasi, aki keresztülmegy ilyen dolgokon, de én felvállalom félig titokban, hogy igen, velem ez a probléma, s szeretnék valami megoldást találni rá.

Mindezek fejében kíváncsi lennék az olvasók őszinte, akár negatívan bíráló véleményére, de a pozitív tanácsoknak is nagyon örülnék!

Ön is írna?

Véleményét, hozzáfűznivalóját és főleg saját tapasztalatait vagy történetét küldje be nekünk e-mailben! A Randiblog e-mailcímén folyamatosan várjuk az üzeneteket.