Átéltem, amíg kedvesem mással volt

Auguszta történetére emlékszik még? Ha olvasta, akkor minden bizonnyal emlékszik: ő az a lány, aki egy idősebb férfival jött össze, de attól tart, hogy mi lesz, ha megbánja, hogy ilyen fiatalon lehorgonyzott valaki mellett, ráadásul valaki olyan mellett, aki korábban már kitombolta magát. Auguszta nagyon érdekesen és érzékletesen írta le a helyzetet és az érzéseit-félelmeit, ha még nem olvasta volna a posztot, kattintson ide!

Már csak azért is érdemes visszaolvasni, mert a mai levél, amit Konrádtól kaptunk, pontosan ehhez a témához kapcsolódik, de a másik oldalról, az idősebb és tapasztaltabb férfi oldaláról. A címnek választott idézetből talán már lehet sejteni, hogy ő hogyan vélekedik, de mielőtt hozzászólna, kérjük, előbb olvassa végig Konrád levelét! Azután viszont jöhetnek az üzenetek a Randiblog e-mailcímére!

„38 éves vagyok, férfi, s még ha 10 évvel fiatalabbnak is néznek mindig, akkor is ennyi a korom, s ehhez járul hozzá az az élettapasztalat, emberismeret, világnézet, amelyet fiatal korban még csak nagyon keveseknek sikerül megszerezniük. Kinézetem miatt a jóval fiatalabb lányokkal való kapcsolat nem okoz gondot (külsőre fel sem tűnik a korkülönbség), azonban hosszabb távon valóban előjöhetnek azok a kérdések, amelyeket a levél feszeget.

Úgy gondolom, egy kapcsolatban sokat számít a biztonság, emellett pedig az izgalom, érdekesség, s a kettő valahol ellentmond egymásnak. Tovább ronthat a helyzeten, hogy a kapcsolatban lévő felek rágörcsölnek, hogy ők bizony életük végéig boldogok szeretnének lenni egymással. Pedig néhány év boldogan együtt töltött idő is ér annyit szerintem, hogy ha esetleg vége, akkor utólag tudjunk örülni annak, hogy megtörtént.

A levél fő mondanivalójára visszatérve: véleményem szerint hibát követ el az a fél, aki a kevésbé tapasztalt társától „feltétlen hűséget” vár el. Ez alatt nem a klasszikus megcsalást értem, de lehet ezekről a dolgokról beszélgetni, s olyan megoldást találni, amely mindkét fél számára elfogadható (még ha nem is kellemes). Nyilván, ha teret engedek a páromnak ilyen téren, az fájdalmas is, veszélyes is, de még mindig kevésbé, mintha nem teszem ezt meg. S ha elég tudatosan gondolkodik ilyenkor valaki, akkor igenis értékelni fogja a kapott szabadságot. Átéltem, amíg kedvesem mással volt, iszonyú érzés. De tudtam, hogy szükség van erre ahhoz, hogy tartós maradhasson a kapcsolat, s próbáltam figyelni a saját érzéseimre, hogy tanuljak ebből a helyzetből, hogy honnan jön a fájdalom. Mennyire valós akkor, ha megpróbálom félretenni az „egós” hozzáállást, s inkább arra gondolni, hogy nem elvenni a másiktól azokat a dolgokat, amelyeket már megkaptam az élettől. Lehet persze közösen is kipróbálni, ez mind a páron múlik. Lényeg a lényeg, szerintem hosszútávon veszélyes még indirekt módon is valakit „megkötni” akkor, ha kíváncsiság van benne, s ez a konvencionális kapcsolatokra is igaz.

Ahogy Popper Péter is írta, a mai házasságok már sokkal hosszabb időre szólnak, mint régebben, mikor a férfi elesett a csatában, vagy a nő meghalt az X-edik szülésben, de ez már messzebbre visz...”