horoszkóp
shutterstock 216781054

Sosem félek, hogy bármi történne. Ha kiszólnak, integetek

2015.06.20. 15:21

Az utóbbi hónapok egyik legérdekesebb témáját gombolyítjuk tovább a mai poszttal. A kérdéskör annyira sok mindenkit foglalkoztat, hogy még tegnap is kaptunk friss reakciót a hetekkel ezelőtti posztra – akinek a válasza nem fért bele ebbe a mostani összeállításba, attól ezúton is elnézést kérünk, de mint mindig, most is próbáltuk egyrészt a legjellemzőbb, másrészt a legextrémebb véleményeket összeszedni.

Ja igen, a téma az, hogy hogyan kell értelmezni azt, ha egy férfi egy „jó a segged” színvonalú beszólást ereszt el egy nő felé, és hogy a nők hogyan viselkednek, illetve viselkedjenek ilyen esetben. Az egyetlen dolog, amiben mindenki egyet ért, az természetesen az, hogy bámulni meg így beszólni egy nőnek oltári parasztság, de vajon mennyire általános ez és hogyan kell kezelni? Garantáljuk, hogy ön ezúttal sem fog igazat adni mind a hat hozzászólónak, úgyhogy kérjük, olvasson figyelmesen, aztán írja meg ön is a gondolatait-tapasztalatait a Randiblog e-mailcímére!

Milán

Tény (aki nem ezt mondja, az hazudik), hogy minden férfi csak a szexre gondol, ha meglát egy nőt. Habár civilizált lények vagyunk (akinek nem inge...), ettől függetlenül ösztönlények is. Az ok az evolúciós hagyaték. Felmérjük a testi adottságokat, értékeljük az esélyeinket, osztályozunk, de ami a legfontosabb, elképzeljük, „mi lenne ha”. Ezt azonban az értelmesebb férfiak meg tudják úgy tenni, hogy nem, vagy csak minimálisan érzékeli a „becélzott” nőnemű egyed. Nem szép dolog általánosítani, ahogyan azt a női válaszolók tették, főleg azért nem, mert ők is ugyanannyira hibásak. Van egy szólás, amit előszeretettel használok, amikor szóba jön ez a „brutális férfi viselkedési mód”:

Ami a kirakatban van, az eladó!

Ezen nincs mit szépíteni. A legtöbb nő bizony kihívóan, mondhatni hívogatóan öltözik, még akkor is, ha ő ezt nem így látja. Gondoljunk csak bele, mi a célja a push up melltartónak vagy a legginsnek. Arról nem is beszélve, hogy a mai fiatalka lányok 12 éves kortól már nagylánynak érzik magukat. 16 évesen már ciki, ha szűz az illető.  Nem is folytatnám, mert estig itt gépelnék. Szóval összegezve, a kiváltó ok szerintem a női viselkedés+öltözködés, amit az agyilag alulfejlett férfiak verbális kirohanással nyugtáznak.

Mirkó

Még szerencse, hogy benne volt az utolsó mondat a cikkben, mert kezdtem szexuális zaklatás pandának érezi magam, hogy így en bloc az egész férfinépséget leszólták, pusztán mert megnézzük a nőket az utcán (botrány!). Holott evidens, hogy csak néhány parasztról van szó, akik viszont minden sarkon előfordulnak, és értelemszerűen kitűnnek a hallgatagon szemezgető többségből a primitív beszólásaikkal. Vannak ugyanilyen primitív nők is. Szóval súlyos hiba ezt a férfiakkal azonosítani, ez egyszerűen intelligencia kérdése, ami nemtől független ugyebár.

Én szeretek tömegközlekedésen flörtölni, szemezni, úgy veszem észre, hogy a nők is igénylik az ilyesmit, de soha eszembe nem jutott megszólítani még senkit sem pusztán azért, mert harmadszor is elkaptam a tekintetét. Emellett egészen sok nő – ami persze nem baj – eléggé kirakja mindenét, és sokszor látok olyat, hogy az egész négyeshatos figyelmét magára akarja vonni azáltal, hogy alig takarja valami picsatakarószerűség az ilyenolyan testrészeit. A minap egy kisgyerekes fiatal anyukát láttam ilyet. Leheletnyi farmershort és kibuggyanó mellek, meztelen has, hát és derék, és még azt a kis fölsőt is állandóan felhúzogatta, mintha túlöltözött lenne. És láthatólag élvezte, hogy minden férfi őt lesi. Nem bámulja, csak gyakrabban pillant oda.

Általában figyelem, milyen hatást vált ki egy alig öltözött jócsaj a tömegből, és tapasztalataim szerint illetlenül bámulós férfi sokkal ritkább, mint kivetkőzött nő.

Szóval kicsit üldözési mániás és beképzelt lehet például Médea. Biztosan rosszak a szar tapasztalatok, de tényleg csak a legalja viselkedik úgy.”

shutterstock 182480639

Mikes

Férfiként nem igazán tudom megérteni ezeket a nőket, mert ha ne adj Isten megszólítod őket, mert keresel valamit és segítséget kérnél tőlük, akkor megriadnak, átmennek ők ilyenkor kőműves zsargonba. Többször előfordult, hogy kérdeztem volna tőlük, hogy „szia, nem tudod véletlen, ez és ez merre vagy hol van”. Erre jön, még a sziát sem böfögik ki magukból – „Ezt ne” és egyéb hasonló visszautasítások, a segítségkérésre. Már nőket meg se kérdezek, inkább férfiakat, azok legalább megpróbálnak segíteni.

Véleményem szerint addig, amíg nem tudnak különbséget tenni megszólítás és megszólítás között, addig nem azon kell sírdogálni, milyen bunkó minden férfi. Meg kellene tanulni kezelni a konfliktusokat emberi módon, és akkor saját maguknak sem kellene a járdát pásztázni.”

Mihály

Mikor először olvastam ezt a cikket, ahogyan Megara kifakadt, úgy gondoltam, nem reagálok semmit, noha ami elsőként eszembe jutott, az az volt, hogy „sajnos igen! Nagyon sok olyan –szellemileg, erkölcsileg nulla, a diszkréciót teljes mértékben mellőző – férfiegyén van, akik a története főszereplői lehetnek! A magam nevében teljes mértékben elítélem és elhatárolódom ezen személyektől!” Ugyanakkor! Mint szinte minden férfi, aki nem a saját neméhez vonzódik, ahogyan én is, bizony megnézem a hölgyeket az utcán, ha szembejönnek velem, hiszen nem fordíthatom el a fejem minden egyes alkalommal. És igen! Bizony előfordul, hogy szexuális gondolataim támadnak néhány esetben – mint ahogyan ez fordítva is igaz –, de ebből semmiképp sem vonható le az a következtetés, hogy minden pasi minden alkalommal csak „arra” gondol, mikor szemkontaktusba kerülünk a nőkkel! Ez akkor igen csak felszínes és meglehetősen előítéletekkel teli gondolatmenet lenne. Saját tapasztalatomból kiindulva... jónéhány esetben mindössze arról van szó, hogy egyfajta „összehasonlítást” teszünk nő és nő között. És nem úgy, ahogyan most sok nő gondolja! Nem!

Nem az jár a fejemben, hogy vajon vele vagy vele vagy vele milyen lenne a szex! Sokkal inkább az, hogy a kinézete, a testtartása, a kisugárzása alapján milyen ember lehet. Vajon meg van-e elégedve önmagával,hogy kellőképp magabiztos legyen? Vagy ha egy kevésbé dekoratív nőt nézek meg,az jár a fejemben, hogy vajon tudja-e magáról, hogy egy kis odafigyeléssel, apró változtatással sokkal csinosabb – sokkal magabiztosabb – lehetne? És egyéb hasonló filozófiai kérdések foglalkoztatnak, és bízom abban, hogy ezzel nem vagyok egyedül!

Mirandola

Egyáltalán nem értek egyet a 2 posztban szereplő lányok véleményével. Inkább a két fiú véleményét tartom reálisnak (Megyer és Menyhért). Komolyan így akarná bárki leélni az életét, hogy fél végigmenni az utcán?

23 éves lány vagyok és nekem érdekes módon nem szoktak beszólogatni. Most biztos azt gondoljátok, „hú, akkor biztos jó ronda vagy, anyukám”, de ez nincs így. Lehet, hogy nem vagyok minden férfi álma, de azért engem is meg szoktak nézni az utcán. Általában nem öltözködöm kifejezetten feltűnően, nem is sminkelem magam, ékszereket pedig egyáltalán nem hordok.

Nem tudom, a többi lány milyen környéken jár, és milyen gyakorisággal kapják ezeket a beszólásokat. Nálam kb. félévente egyszer fordul elő, de nevetek rajta egy jót és ezzel el van intézve. Nem járok lesütött szemmel, sőt, gyakran mosolygok az emberekre. Ennek ellenére sosem félek attól, hogy bármi történne. Néha, ha egy autóból rámdudálnak vagy kiszólnak az ablakon, integetek nekik. Mi fog történni? Semmi. Mennek a dolgukra és én is.

shutterstock 224761570

Ha most azt gondoljátok, ezzel fogom kiprovokálni, hogy megtámadjanak, még annyit megosztanék, hogy engem már támadtak meg az utcán. Na ott semmi provokáció nem volt. Akkor még én is lesütött szemmel jártam és látványosan zenét hallgattam. De ez nem védett meg. Kb. 17 voltam és este mentem át az akkori barátomhoz. Elég sötét volt, sokat kellett sétálni, és egy pofa elkezdett követni. Eleinte nem is foglalkoztam vele, de egyre közelebb ért. Már majdnem odaértem, a sarkon kellett volna befordulni, amikor utolért az arc. Hátulról megragadott és elkezdett fogdosni. Én persze leblokkoltam és vártam, hogy vége legyen. Nagyjából 10 mp után a pofa megijedt és elszaladt. És tudjátok mi lett az egésznek a következménye? Egy nagy semmi. Persze lehetett volna sokkal rosszabb, de nem lett. És tanultam az esetből. Ennyi.

Lányok, ha ti tényleg azt hiszitek, hogy mindenkinek az egész napirendje körülöttetek forog, és csak azon gondolkoznak, hogy miként lehetne titeket megtámadni, akkor nagyon el vagytok tévedve.

Mirtill

A két úriember hozzászólására reagálnék.

Megyer: Oké, mi nők ne általánosítsunk, ne higgyük azt, hogy minden, de minden ránk néző férfi meg akar erőszakolni, de akkor ő se általánosítson. Nem hiszi minden nő, hogy minden ránéző férfi meg akarja erőszakolni. Először is kérnék szépen egy kis értő olvasást: a nők a kapott megjegyzések alapján gondolják, hogy aki megnéz (Térlátás, ember! Hiába sütjük le a szemünket vagy nézünk ki a busz ablakán... térlátás!!), az előbb-utóbb be is fog szólni. Másodszor pont az ilyenek, mint Megyer képesek olyan megnyilvánulásokra, amik miatt nem is a nőknek kéne magukat rosszul érezni, hanem annak, aki mások füle hallatára ilyesmiket mond, mert biztos vagyok benne, hogy áll közvetlen mellette legalább öt olyan ember, akik ezért alpárinak titulálják – jól megérdemelten.

Menyhért: NEM a ruha teszi az embert. Igenis megnéznek és esetenként megjegyzést is tesznek jól öltözött férfiak is. Nyilván ez a kevesebb, de megtörténik, és sokkal rosszabbul esik, mint egy olyan embertől, akit Menyhért a társadalom söpredékének kiált ki önhatalmúlag (egyáltalán milyen jogon ítélkezik ő bárkiről is a ruhája alapján, hiszen senki nem mondta, hogy minden kellemetlen, szakadt küllemű férfi beszól – én sem gondolom ezt). Azért esik rosszabbul, mert ha egy jól öltözött, feltehetően iskolázott férfi ilyesmire vetemedik, akkor mit várjon az ember attól, akinek nem volt lehetősége olyan családba születni, ahol alapvető illemre nevelik...

Itt jön a képbe, hogy a szegénység nem egyenlő a butasággal és a neveletlenséggel, ahogy a normál életkörülmény, esetleg jólszituáltság sem egyenlő az IQ és EQ pontok tömkelegével.  Még valami: dehogy akarok én bárkivel is társalogni út közben.  Én egyébként gyalog járok munkába, és olyan utcákon megyek végig, ahol az a bizonyos „söpredék” él, de eddig egyetlen egy bunkó beszólást sem hallottam. Ennyit a róluk.

Másrészről én ezt az egészet nem veszem ilyen komolyan. Annyira azért nem gyakran kaptam eddigi életem során megjegyzéseket, de ha minden nap kapnék is, legfeljebb unnám, de nem lennék depressziós. Meghallom, de már el is engedem, megyek tovább és a következő pillanatban már nincs is. Merthogy, „kedves” Megyer, nem gondolja azt minden nő, hogy aki ránéz vagy beszól neki, az meg is erőszakolná. Én speciel tisztában vagyok vele, hogy csak a szája nagy mindegyiknek.

Az én válaszom az atrocitások mindegyikére, függetlenül attól, hogy ki és mit mond: én pedig, édes, bottal sem...”

Ön is írna?

Véleményét, hozzáfűznivalóját és főleg saját tapasztalatait vagy történetét küldje be nekünk e-mailben! A Randiblog e-mailcímén folyamatosan várjuk az üzeneteket.