Mindenkinek, aki lefekszik a pasinkkal!

„Pár hete jelent meg az írásom Sarolt névvel. Először is szeretném elmondani, hogy a lehető legjobbkor raktátok fel. Pár napig nem volt időm olvasni az oldalatokat és aznap, amikor az exem elvitte a maradék cuccait, úgy éreztem, hogy „szükségem van” egy kis Velvetre és akkor egyszer csak megláttam a cikket. Szóval köszi az időzítést. Ja a srác azóta sem tudja, hogy lebukott” – ennek a levélnek a bevezetőjét egy szmájli zárta, de hadd szúrjunk ide közbe egy kis bemutatást. Saroltról annyit kell tudni, hogy megcsalta a barátja, aki azzal lett gyanús, hogy a zuhanyba vitte magával a telefont.

Saroltnak aztán válaszolt valaki, aki az Ágosta álnevet kapta, ő egy kapcsolat széthullását a harmadik fél, azaz a másik nő szemszögéből nézte végig, ővele lépett félre egy férfi. Ágosta többek között arra figyelmeztetett, hogy legyen önkritikája az elhagyott nőknek is, de hogy ezen kívül még mit írt, azt érdemes itt elolvasni. Főleg, mivel Sarolt újabb levelében most pontosan neki válaszol vissza. Kíváncsian várjuk, merre megy tovább a diskurzus, ha ön is beleszólna, írjon bátran a Randiblog e-mailcímére! Önnek mi a véleménye, mik a tapasztalatai?

„Elég sokan megírták azóta a történetüket, remélem, nekik is segített. Ágosta történetére szeretnék válaszolni a saját és az összes „szenvedő és azt a bizonyos harmadikat szidó exbarátnők, exfeleségek" nevében. Neki és mindenkinek, aki lefekszik a pasinkkal/barátnőnkkel. Először is: jelezném, van önkritikánk. Anélkül is elég sok mindennel vádoljuk ilyenkor magunkat, hogy ezt felhozná nekünk valaki. Azt hiszem, én is elég nagy részt szántam annak, hogy leírjam, mi mindent rontottam el. Miközben az exem hibái közül csak azt említettem meg, hogy milyen szánalmasan hazudozik. És továbbra sem írnék ezekről. Kétségbeesett vádaskodásnak tűnne csak. Pedig gondolom, a környezetének ő is a tökéletes álompasiként adta elő magát. 

Na de önbizalmunk tényleg nincs már, nem mintha sok lett volna, de nektek köszönhetően már csak emlékeink vannak erről. És igen, a lelkünk legmélyén lakozó hülye hisztis picsát is elő lehet hozni belőlünk. Valamikor ez csak úgy előtör magától, valamikor a másik fél hozza ki.

Teljesen érthető, hogy amíg én mosom és pakolom el a ruhákat, amiben találkozgattok, takarítok utána, miközben együtt vagytok, addig van időtök arra, hogy szebbek, kedvesebbek, igényesebbek, türelmesebbek, jobb beszélgetőpartnerek legyetek nálunk. Az elengedéshez biztosan segített volna, ha én is tudok mosolygós fejet küldeni a csajnak, ahogy az exem tette, miközben én az az ablakokat pucoltam. Nagyon sajnálom, de foglalt volt mindkét kezem. Ágosta, remélem, nem kell majd megtapasztalnod ezeket, mert hidd el nekem, ezt a fajta a hármast csak a másik két fél élvezi.

És igen, ahogy mérges vagyok – vagyis azt hiszem, már csak voltam – az exemre, ugyanúgy a csajra is. Engedjétek meg ezt nekünk, előbb vagy utóbb nem foglalkozunk majd veletek. Részemről eltelt azóta jó pár hónap, megnyugodtam, kezdem feldolgozni a történeket és tanulni belőle, persze mindezt csakis kellő önkritika gyakorlása mellett. Ahogy nemrég az exemnek is mondtam, próbálok megbocsátani neki és magamnak is a hibákért és remélem, megadja a csaj, amire szüksége van, akkor is, ha elmúlt a rózsaszín köd.

De továbbra is azt gondolom, hogy nincs jogotok másokat megalázni a megcsalással. Ha már az össze pasi ekkora fasz – tisztelet a kivételnek –, akkor mi nők tartsunk össze. Próbáljátok meg egyszer azt mondani, hogy „neked barátnőd/feleséged van, engem ez zavar, semmit sem akarok tőled”. És akkor nem adtok nekünk támadási lehetőséget.

Kedves Ágosta, remélem érezted a viccelődést a levelemben és nem gondolod azt, hogy mindenért benneteket hibáztatunk. Például a globális felmelegedést még senkinek sem sikerült közvetlenül hozzátok visszavezetni, de én azért a helyetekben vigyáznék, nehogy valamelyik szenvedő nőtársam bebizonyítsa, hogy erről is ti tehettek. Mert szegényt biztos nem támogatná a családja és a barátai a felfedezés után. Ja, azt a sok ronda gyerekes dolgot meg tényleg csak poénnak szántam, kár, hogy nem értetted, lehet, hogy ehhez a másik oldalon kell állni.

A megcsalt exbarátnőknek, exfeleségeknek üzenem, higgyétek le, egyszer hálásak leszünk Ágostáeknak, amiért megszabadítottak minket ezektől a pasiktól. Mert ők sem olyan tökéletesek, mint ahogy elsőre tűnnek, de erre hadd jöjjenek rá maguktól. Megérdemlik egymást, sokkal jobb lesz nekünk mindkettőjük nélkül.”