Én is mosok ablakot, de egy férfi képtelen kielégíteni

Szóval ott kezdjük, hogy még nyáron jelent meg Sarolt levele arról, hogyan csalta meg őt a szerelme. Erre egy másik olvasónk, aki az Ágosta álnevet kapta, válaszolt Saroltnak azzal, hogy mégiscsak kettőn áll a vásár, általában a megcsalatott nők is valahol hibásak, rosszul teszi, aki folyton csak „a másik nőt” gyűlöli-hibáztatja, legyen önkritikája a megcsalt nőknek. Erre Sarolt megint írt nekünk, és ezt a levelet is érdemes teljes egészében elolvasni, mindenesetre többek között az is szerepel benne, hogy a másik nők, azaz a szeretők unfair helyzeti előnyt élveznek, merthogy nekik nem kell folyamatosan ott lenni, háztartást vezetni.

Azóta jönnek továbbra is a megcsalásról szóló levelek, és ebben a posztban rögtön kettő rövidebbet közlünk egyszerre, az egyik beküldőt Vilhelminának, a másikat Emilinek kereszteltük át. Azért pont ezt a két levelet választottuk ki, mert mind a kettő olyan nőtől érkezett, aki csalta már meg a férjét/barátját, hát halljuk, ők mit tesznek hozzá a beszélgetéshez! Ha önnek is van mondanivalója vagy saját tapasztalata, kérjük, írjon ön is! A Randiblog e-mailcímén várjuk az ön történetét.

Vilhelmina

„A megcsalás/lebukás/szeretők témában szeretnék hozzászólni a szerető szemszögéből. Ami inspirált az írásra, az Sarolt levelére történő válasz volt, melyben csípősen megjegyezte a megcsalatott hölgy, hogy neki nincs ideje szépnek lenni, nincs ideje mosolygós smiley-t küldeni, stb. Nos, nekem 2 kicsi gyerekem van, van egy férjem is, akire maximálisan figyelek, és igen, mellette van szeretőm, nem is egy, a közfelháborodás érdekében leírom, hogy a szeretőim is mind házas emberek.

Rengeteget dolgozom egyébként, plusz ugye a háztartás – igen, én is mosok ablakot – de a szexuális energiáim annyira uralják az életemet, hogy egy férfi képtelen kielégíteni. Inkább alig alszom, de a szexre mindig jut időm. Ez pedig, sajnos vagy nem sajnos, de alkati kérdés. Tehát kár hadakozni, hogy a szeretők mind független plázacicák, akiknek idejük mint a tenger. Nem... néha ugyanolyan elfoglalt nők, mint te, csak szexuálisan jóval aktívabbak. Ez van. Kitartás mindenkinek, vannak hűséges férfiak! Az én férjem például az.”

Emili

„Engem nem csaltak meg, én már csaltam meg, így azt az oldalt tudom neked elmesélni, miért történhet, miért történik.

Egyrészt mert már nem szeretnek és ezáltal nem tisztelnek, ez van, ezzel szembe kell nézned. A keserűség és a düh – bár azt mondod, túl vagy rajta – első kézből átjön, a humor azonban nem. Az áldozatod értem, de tudod, van, hogy nem baj, ha az az ablak piszkos. Nem baj, ha ott van a zokni a szőnyegen. Az az igazság, hogy bár elvársz egy betyárbecsületet, de az akarat, a döntés, miszerint megcsalnak téged, az a párod döntése. Ha ebből kialakul egy szeretet, egy szerelem, egy olyan közösség, amit te nem kaphattál (már/még) meg, az annak a jele, hogy nem voltatok egymásnak valók. Fájó pont, ugye, de ha az önelemzés útjára léptél, akkor nyilván nem kerülöd ki ezt sem.

Senki nem csal meg senkit, akkor sem, ha pattogó cicik tánca lebeg a szeme előtt, ha nem akar. Ez nem mindig csak szex. Szembe kell nézned neked is azzal a tudattal, hogy nem biztos, hogy a tested lett megcsalva, hogy nem csupán a testiség az, ami miatt elhagynak sőt. A szerelemben, abban az Igaziban a testiség, a szexuális elhidegülés vagy nem fordul elő, vagy pedig megoldható.

Szeretetben is még... bár jóval nehezebb. De ha már egyik sincs, akkor anyám, hiába tiszta az ablak, tök mindegy, hogy zsíros-e a hajad és amúgy a háziasszonyok istennője vagy, máshol és másvalakivel lesz boldog/abb az exed. Hatalmas tévhit, hogy a pasikat a farkuk vezeti egy félrelépésben. Úgy tűnik, de a valóság az, hogy nem számítasz /már annyit, hogy érdekelje, viszont nem lép ki a kapcsolatból, mert ahhoz kellően konfliktuskerülő.

Kemény. Böcsületes ember persze nem lép félre soha, nem vágyik másra soha, nem veri másra soha, nem ábrándozik más férfiről soha. Az van, hogy mindenki elbukik. Én is elbuktam, én is csaltam már meg úgy, hogy nem szakítottam... másodjára már tisztességesen csináltam, de bizony az első szeretettelen-tisztelet nélküli totális elhidegülést én is gyarló módon oldottam meg. Nem, sajnos nem a harmadik fél a hibás, ő csak van, ő csak egy lehetőség, egy fikció, egy utópia addig, ameddig a pasid úgy nem dönt, hogy Valóságot csinál belőle. A döntés bizony csak az övé, ahogy nekem is az enyém volt és nem, nem mindig 50-50% a hibafaktor, az van, hogy van, amikor az egyik fél hibásabb...

Jó az önismeret, az út is jó, de ha majd valóban nincs indulat, akkor ezen – és ne a galád nőn – gondolkozz el. És ha az egyenletből az jön ki, hogy a párod volt a nagyobb pöcs, fundamentális, megkérdőjelezhetetlen bizonyossággal, akkor, és csak akkor rázd meg magad és mondd azt, hogy a hibákkal együtt megtettél mindent. Az sosem erény, ha tudod a hibáidat. Az erény az, ha az ember nem másra mutogatva ezen gyurmázik. Neked ebben a kapcsolatban nem ment, kapcsolat után valami csírája ennek elkezdődött, a következőben már a kapcsolat alatt juss el odáig, hogy lokálisan találsz megoldást.

Hosszú lett, de nem szeretem, ha melldöngetés mellett máshol találjuk meg a hibafaktort – és ne, ne mondd, hogy te leírtad, hol hibáztál, ez jó PR, de mint mondottam volt, ez nem elég.

Drukkolok neked, ha ez ebből a levélből nem is jön le, hidd el, szorítok, mert a méregtől csöpögő sorok mögött ott van a sérült, dühös, zavarodott nő, aki akar érteni, érezni és másképp csinálni. Menni fog, de legyél kemény, nagggggyon kemény, első sorban saját magaddal. Én is az voltam, mea culpa, meg is ittam a levét és megtanultam a leckét. Tanuljunk ezekből és építkezzünk, a keserűség ideig-óráig megoldás, a bizalmatlanság gőgös álca, a düh pedig evidencia. De majd, egy kis idő után a megismerés és a belátás stabilabb építőkő, hidd el.”