A Slate.com tanácsadós rovatában szerepelt egy férfi egy elég bizarr sztorival a napokban, ami aztán kisebb internetes vitát indított be, mi a Jezebelen futottunk bele a témába. A történet azért izgalmas, mert egyszerre nagyon furcsa és tökéletesen hétköznapi – az ember el tudja képzelni, hogy van azért még jó pár férfi (és nő!), aki hasonló cselt vetett be a sikeres ismerkedés érdekében, és azóta is hallgat. Ezt írta a névtelen illető:

A feleségem úgy tudja, hogy véletlenül futottunk össze. Az igazság viszont az, hogy egy közösségi oldalon egy ismerősöm ismerőse volt, és a profilja felkeltette az érdeklődésemet. Az interneten keresztül nem vettem fel vele a kapcsolatot; de abból, amit megosztott, elég könnyű volt összehozni egy személyes találkozót anélkül, hogy rájött volna a turpisságra. Összejöttünk.

Felmerül egy csomó kérdés, amire nincs konkrét válasz. Vajon miért nem írt a férfi a nőnek a Facebookon rögtön, amikor megtetszett neki? Sokan ezen már önmagában felháborodnak, hogy minek kell titokban szervezkedni meg véletlen találkozást szimulálni, amikor azonnal simán és őszintén rácsetelhetne az illetőre.

Aki védelmébe veszi a férfit, az azt válaszolja erre, hogy nyilván azért nem állt elő rögtön a farbával a Facebookon keresztül, mert úgy érezte, hogy neten ismerkedni ciki. Vagyis inkább mert attól tartott, hogy így ismeretlenül, neten keresztül letámadni túlságosan nyomulós lenne, a nő biztos azt gondolná, hogy na, itt egy újabb pasi, aki szintén csak azt akarja.

Egy férfinak megtetszik egy nő a Facebookon. Nyomoz és véletlennek tűnő randit szervez. Ez...?

Végülis ha ez a férfi nem akarta azt, hogy azt feltételezzék róla, hogy csak a szexre utazik, tényleg jobban tette, hogy inkább megszervezett egy véletlenszerűnek tűnő összefutást. És az eredmény igazolni látszik a döntést, így össze is jöttek, miközben ha interneten keresztül ismerkednek, ki tudja, mi lett volna.

Na és amikor végül találkoztak és összejöttek, akkor miért nem mondta el a férfi a nőnek az igazat? Végülis nem az évezred legbotrányosabb titkáról van szó, és ha már úgyis egymásba szerettek, már nem kell félni attól, hogy a nő rosszat fog gondolni. Erre a férfi azt mondja, hogy szerinte a feleségének biztos jól esne, ha megtudná az igazat, azt viszont ő érezné cikinek, ha a neje bárki másnak elmondaná.

Jó, ciki, de felmerül az újabb kérdés: mi a fontosabb egy kapcsolatban, az, hogy az egyik fél ne érezze magát kínosan egy buta apróság miatt, vagy az, hogy meglegyen a feltétlen őszinteség a szerelmesek között? Vagy onnan is megközelíthetjük a dolgot, hogy nem túl jó jel, hogy nem bízik meg annyira a feleségében, hogy ha elmondja az igazat azzal, hogy ezt lécci ne terjessze, akkor a feleség tényleg nem veri nagydobra azt, amitől a férje kínosan érzi magát.

Mert az azért valahol érthető, hogy a pasi kínosnak találja a saját húzását a pozitív végkifejlet ellenére. Nem hangzik túl jól az a sztori, hogy egy férfi kinéz magának egy nőt az interneten, kifigyeli, hogy mikor hol lesz, odamegy hozzá és leszólítja. Szóval ezek után most már tényleg nagyon kíváncsiak vagyunk az ön ítéletére is. Ön szerint mit csináljon ez az ember?

Ön szerint mit tegyen ez a férfi ebben a helyzetben?