Munkahelyekről rúgtak ki a történtek miatt

A mai poszt megint egy olvasói levelet tartalmaz. Ennek a beküldője a Lukács álnevet kapta, és Lukács egy olyan témához szól hozzá, amiről rengeteget hallottunk már a Randiblog olvasóitól – igazi megoldást viszont még soha nem kaptunk.

Talán ezért is annyira érdekes a dolog, hiszen ugyanazt a megoldhatatlannak tűnő problémát mindig másik szemszögből láthatjuk, most éppen Lukácséból, aki 32 évesen azt mondja, hogy igazi párkapcsolata még soha nem volt. Ön is hasonló helyzetben van? Vagy csak volt, de azóta már megérkezett a szerelem az életébe? Esetleg tanácsot adna Lukácsnak? Kérjük, írjon nekünk a Randiblog e-mailcímére!

„Ott kezdődik a történet, hogy 32 évesen még sohasem volt párkapcsolatom. Mi a párkapcsolat? Ahol 2 ember egy párt alkot, van szerelem, szeretet kölcsönösen, na ilyenben még nem volt részem, hiába vagyok sportos, diplomás, intelligens, kedves, romantikus, és csúnya sem vagyok, mégsem volt olyan lány, aki legalább megismerni szeretett volna. Pedig én aztán 100-szor többet tettem bele az ismerkedésbe, mint más pasik, én bárhol leszólítok egy lányt, ha van szemkontaktus, mosoly, de az esetek 99%-ában a válasz a jól ismert: van barátom. Online is ismerkedek, de ott se jutok semmire, üres randik,a hol kiégett, válogatós lányok várják a csodát.

Akit keresek ugyanaz mint akit mindenki keres: legyen kölcsönös kémia és jó legyen együtt ennyi, nem több. Voltam már pszichológusnál, pszichiáternél, boszorkánynál, jósnál, lélekgyógyásznál, családállításon, csoportterápián, de semmi, senki sem tudott segíteni sajnos, továbbra sem lett párom, pedig már benne vagyok a korban, és nem nagypapakorban szeretnék apa lenni.

De mik történtek eddig? Ha találkozom olyan lánnyal, akivel kölcsönös a szimpátia, eleinte mindig nagyon odavannak értem: hosszas randik, csókcsaták, megkapom, hogy jóképű vagyok, hogy kedves, okos, milyen jó velem... majd jön a hidegzuhany: hirtelen vége lesz egyik napról a másikra. Semelyik lány nem jut el odáig, hogy megismerne, pár alkalom, pár hét és vége, pedig semmi rosszat nem teszek szerintem, íme a legutóbbi példák: első lány kiábrándult belőlem néhány hét után, mi volt a hibám? Láttam egy scifi-doku műsort, érdekes volt, meséltem róla, megkérdeztem, mikor szeretne az életben gyereket.

Következő lány: 3 jó randi, hosszasan csókokkal majd: eltűnt 3 napra, se válasz, semmi, 3-szor felhívtam, a 3. nap küldtem SMS-t, mert aggódtam, erre ő megírta, apja kórházba került, ezért nem írt, és hogy zaklattam, mert hívogattam, és legyen vége.

Következő lány: megcsalta az exe, túl van rajta, de bizalmatlan, oké,találkozgatunk, csókok, randik, de jóképű vagyok, akar engem, majd mégsem kellek, idő kell neki, exe miatt bizalmatlan, majd felbukkan az exe, aki megcsalta, és újra összejön vele, mondom ne tegye, tette. Kb. 2 hónapig tartott az újrakezdésük...

Következő lány: megismertem, szintén nagyon jó randik, 3 randi hosszasan 5-6 órák, csókok, kézen fogva séta, eredmény? Utolsó randin hosszas csókokkal elváltunk boldogan, majd másnap reggel még írt szokásosan, aztán eltűnt, se szó, se beszéd, oké: felhívom, nem veszi fel, SMS-ekre nem reagál, mindenhonnan töröl, azaz választ se kapok, mi a baja, majd összejött mással, persze annál a srácnál nem tűnt el...

Hát ezek történnek, ilyenkor persze mindenki bennem keresi a hibát, akiknek ezt elmesélem, de kérdem én: mit tehettem volna még? Hiszen mindegyik lánnyal normális, kedves, romantikus voltam, ők szemmel láthatóan jól érezték magukat velem, ők kezdeményeztek: fogták meg először a kezem, stb...

Arra tudok gondolni, hogy legtöbbször téves feltételezések vannak a háttérben, mert abban minden csaj nagyon jó: kitalálni magukban okokat, miért nem jó a pasi nekik, akkor is ha jó vele. Pl: ezért vagy azért nem illünk össze, ebben csak az a baj, hogy mi alapján talál ki valaki egy indokot, okot a másik ellen úgy, hogy meg sem ismeri, ergo meg sem győződik róla, hogy a feltevése jogos-e vagy sem? A legtöbb nő sír egy jó kapcsolat után, holott ők maguk szalasztják el a legtöbb jó lehetőséget azzal, hogy nem adnak neki esélyt sem valami félelem vagy rossz érzés miatt kitalált feltevés hatására, ami, mint írtam, az esetek többségében nem is valós, csak hát a női agy úgy működik, hogy egyszerűbb keresni egy másikat és azzal próbálkozni, mint a jelenlegit megismerni, a vélt vagy valós aggodalmakat átbeszélni, sajnos idáig jutott a mai világ...

Nem hiszem, hogy ezek a lányok belerokkantak vagy belehaltak volna, ha csak adnak nekem, kettőnknek egy esélyt, hogy kibontakozzon a dolog, megismerjük egymást, mert ha utána mondanak esetleg nemet, abban legalább lenne logika.

És én hová jutottam mostanra? Zéró önbizalom, nulla hit és remény, munkahelyekről rúgtak ki a történtek miatt, amik megviseltek, depressziós lettem, szüleim is boldogtalanok, hiszen én is az vagyok, anyagilag tönkrementem, eladósodtam, barátokat vesztettem el, munkanélküli vagyok. Mindez amiatt, hogy szerettem volna ismerkedni, én is egy párkapcsolatot, de a sok folytonos megalázás, kudarc, visszautasítás idáig vezetett.

Pedig ha nekem is egyszer megadatna az, mint másoknak, hogy lenne egy párom, aki szeretne, kirándulnánk, utaznánk, sportolnánk, sok nevetés, beszélgetés, szex, megbecsülés, ha ez az alap nekem is meglenne, az életem is máshogy alakult volna, hiszen kiegyensúlyozott, boldog ember lennék, és azt a lányt nagyon boldoggá tudnám tenni, aki végre nekem is adna egy esélyt, egy párkapcsolatra... De most már elvesztettem a hitem, hogy lesz ilyen, 12 év hiábavaló küzdelem után.”