24 órával ezelőtt miatta kezdtem el szedni a fogamzásgátlót

„Lelkes olvasótok vagyok, és már írtam is nektek párszor, most úgy érzem, megint sikerült egy olyan pasival összeismerkednem, aki megér ide egy-két sort!” – veterán levélírónk inkognitóját annyira őrizzük, hogy ezúttal másik álnevet adunk neki, ma a Gyöngyi néven fog szerepelni. A bevezetőből arra számítottunk, hogy egy rémálomba fordult randiról szól majd a sztori, de nem, a randik éppen, hogy fantasztikusan sikerültek. Na de aztán jött egy kerti parti, és...

Gyöngyi véleményeket-tanácsokat kér a többi olvasótól a levele végén, de ön persze először olvassa el, hogy pontosan mit is kell kommentálni. Gondolatait és tapasztalatait aztán e-mailben küldheti be nekünk, erre szolgál a Randiblog e-mailcíme!

„25 éves vagyok, az elmúlt 3 évben szerencsétlen voltam a pasikkal. Július utolsó péntekén sikerült megismernem a társkeresős applikáción keresztül az említett pasit! Tök jól eldumáltunk, mindig volt közös téma, így következő hét csütörtökén randiztunk, de már előtte írta, mennyire várja, mert milyen jól megértjük egymást chaten. Az első randi 6 órán keresztül tartott, rengeteget sétáltunk az erdőben, kilátót másztunk, a legromantikusabb helyszínen csókolóztunk stb, és én már akkor azt éreztem, hogy úristen, ez a pasi, ha tényleg ilyen, akkor megfogtam az isten lábát. Második randink még hosszabbra sikeredett, elutaztunk a Balatonra, és ott jártuk a kilátókat, várat másztunk, csupa olyan randik voltak, amilyenben eddig nem volt részem.

Nem unatkoztunk sosem. Mindig erdőben-kilátóban-vízparton voltunk, mindig elmondta, milyen jó velem, köszöni, hogy vagyok neki stb. Munka után ha 11-kor vagy éjfélkor ért ide, akkor is inkább hozzám jött aludni, mint haza (pedig sokkal közelebb van a lakóhelye a munkahelyéhez, mint én, mégis mindig jött), ha úgy volt, hogy nem jön, akkor is írt, hogy jön, mert velem akar aludni! Elvitt bemutatni a gyerekkori barátainak, 4 napig non-stop együtt voltunk, mindketten szabin voltunk, buliztunk, shoppingoltunk, házimunkát is együtt végeztük stb., én a rózsaszín felhők közt szárnyaltam, azt mondta, hogy szeret. Ő mondta ki először, nem én.

Szerelmes lettem a gyönyörű szemeibe. És minden tettével azt bizonyította, hogy igenis ő is szerelmes. Minden szabad percünkben együtt voltunk, hazahoztam bemutatni a családnak, keresztlányomnak ajándékot vett, együtt játszottak, mindig simogatott, puszilt, és mondogatta, hogy milyen jó, hogy vagyok. Aztán elment egy kerti partyra. Én aznap kezdtem el szedni a fogamzásgátlómat.

Az állítólagos kerti partyn telefonstop volt, délelőtt 11-kor írt, onnantól másnap reggelig semmit. Reggel jön egy üzenet (nagyon rosszul voltam, ezt tudta ő is). Azt írta, hogy beszélnünk kell, mert történtek meglepő dolgok a bulin, ugyanis 6 évnyi nem találkozás után ott volt az exe is, akivel másfél évig voltak együtt, és őt akarja. Én meg dolgozzam fel. Mindezt Facebook chaten úgy, hogy 24 órával ezelőtt még engem szeretett, velem tervezett, és én miatta kezdtem el szedni a fogamzásgátlót.

Nem kell, gondolom, nagyon kifejtenem, mit éreztem. Mint akinek kitépték a szívét és végiggyalogoltak rajta. Nagyon sajnálja, és kedves vagyok neki, de neki ez a lány a nagy Ő.

Magyarázza meg nekem valaki azt, hogy együtt voltak másfél évig (valami piszlicsáré dolgon vesztek össze, de úgy, hogy tányérokat dobáltak egymáshoz), ő volt neki mindig is a nagy Ő, akkor miért volt 5 évig mással (állítólag nem gondolt a csajra 5 év alatt sosem), és utána miért lettem neki én, miért mondta azt, hogy szeret, miért voltunk folyton együtt, és miért bizonyította minden egyes tettével azt, hogy igen, valójában komolyan gondolja velem. Minden működött köztünk, legalábbis teljesen azt éreztette velem. Mindent megbeszéltünk, szex is fantasztikus volt, nem veszekedtünk sosem...

Másfél hete van együtt a lánnyal, a közösségi oldalon már olyan borítóképe van, amin három láb van (apa-anya-gyerek), másfél hét után már gyereken gondolkodik.

Azt mondja, nem tudja megmagyarázni, mit érez. 28 évesen hogyhogy nem tudja valaki ezt megmagyarázni?

Ha bocsánatot kért volna, és azt mondja, hogy ez csak egy hülyeség és fellángolás volt, akkor megbocsájtottam volna neki. De ő most boldog, én meg majd egyszer talán ezer év múlva.

Szeretem ezt az embert, bármit is tett.

De megtanultam, hogy nem szabad ilyen korán odaadni senkinek sem a szívemet, és úgy látszik, ha valaki 2 hónapig non stop azt bizonyítja mindennel, hogy szeret, az egyáltalán nem biztos, hogy igaz.

Azt mondják, a sorstól mindenki visszakap mindent. Tudom, hogy 3 éve én is nagy fájdalmat okoztam az exemnek, de úgy gondoltam, hogy az elmúlt 3 évben én mindent visszakaptam. Nagyon sokat szenvedtem én azóta, de úgy látszik, nem eleget. Most is vagy sírok, vagy gombóc van a torkomban, nem tudok enni, lefogytam és napi egy doboz cigit elszívok, mert idegbeteg vagyok. És szerelmes...

Vélemény? Tanács?”