Szemetebb lett volna, ha az utolsó hétben mondom el neki, mi van

„Elolvastam A lányok megérzik, ha valaki belül vívódik cikket. Hát hol is kezdjem, azt hiszem, nekem is ugyanez a gondom” – így kezdődött Rusztem első levele, amit egy álmatlan éjszakán írt a Randiblognak. Másnap váltottunk még pár e-mailt, ezekből állt össze az alábbi történet és kérés, Rusztem ugyanis nem tudja, rosszul viselkedett-e a lánnyal, akivel éppen randiznak, ezért tanácsot kér.

Igen, ő is vívódik, de hogy pontosan min, azt nem lőjük le a bevezetőben, mindjárt kiderül minden. Szóval ön mit tanácsolna Rusztemnek? Ön szerint hiba volt már a második randin elárulni magáról egy igen fontos információt, vagy éppen, hogy jól tette, hogy nem titkolózott? Kérjük, a válaszát, véleményét, illetve saját tapasztalatait e-mailben küldje el nekünk a Randiblog címére!

„Kezdjük ott, hogy jó pár évet lehúztam óceánjáról hajón, és a sok éves egyedüllét kikezdett rajtam. A sok elutazás nem egy lány elvesztését okozta nekem. Két szerződés után elhatároztam, hogy kimegyek külföldre, és ott próbálok szerencsét. Hát ott sem volt egyszerű.

Onnan is hazajöttem. Most leszek harminc éves. Elkezdtem megismerkedni egy újabb lánnyal. Fú, hát ugyanaz a sztori. Két randi egymás után. Második randin elárultam neki, hogy elutazok egy pár héten belül, miközben az ölembe bújt. Azokat az üveges szemeket, azt hittem, hogy még aznap véget akar vetni az ismerkedésünknek. Az aznapi randi (az említett második) alatt történet több is köztünk, de talán még ez is a petting kategória, viszont már a lány azon a bizonyos ominózus estén már úgy fogalmazott, hogy meglátjuk a jövő hetet. Az igazsághoz hozzátartozik az is, hogy én elárultam neki, hogy kivinném magammal hajóra, mert egyeznek a világról alkotott nézeteink, ő is nagyon szeret utazni, tengerpartozni.

Nos, hát a dolog mégsem ilyen egyszerű. Én tudom, mit hibáztam. Túl hamar tárulkoztam ki neki, bár ha belegondolok, az szemetebb lett volna, ha az utolsó hétben mondom el neki, mi van. Megváltozott viselkedés, nincs több kedveskedő szó, és csakis rövid, tömör válaszok a messengeren.

Ami a legrosszabb, hogy én a második randi után, ami egy pár napja volt, beleszerettem. A lány szerintem észrevette rajtam. Igyekszek nem írni neki (hagyni inkább, hogy ő keressen), de az érzéseimet leplezni ilyen szituban a legnehezebb. Nem mondtam még el neki, hogy szeretem. A legrosszabb az, hogy pár napja alig alszok, nem tudok koncentrálni a dolgaimra, újra dohányzok, és egész nap a csajszin agyalok. Végig a lány elvesztése jár a fejemben. És hogy mi lesz, ha elvesztem, egy ilyen értékes lányt, mint ő. Az életem egy nagy kavalkád, pénzem, az van, de nem elég, hogy újra itthon el tudjak kezdeni egy karriert. Muszáj kiutaznom és felépítenem egy karriert, és hát röviden ennyi. A lányt lesokkoltam, azt hiszem, a lány azt hiszi rólam, hogy csak játszadozok vele, holott nem, igenis komolyan veszem. Legalábbis én ezt gondolom róla.

Mi a tanácsod, hogy álljak a dologhoz? Nem tudom, mi van részéről, még se nemet, se igent nem mondott, de érzem, hogy hamarosan bedobja a törölközőt. Ez az, amitől a legeslegjobban tartok. Úgy érzem magam, mint egy tinédzser, aki reménytelenül szerelmes.

Az egyetlen biztató dolog az, hogy nem zárkózott el a közös utazás és pénzkeresés gondolatától. A kezébe adtam minden szükséges információt.

Lehet, én stresszelek rá túl sokat, mert mindig azon jár az agyam, mikor dobja be a törülközőt. Tegnap is találkoztunk. Szerintem tesztel, hogy viselkedek vele különböző szituációkban. Tegnap például elmentünk mozizni, vettem üccsit. Kettőt, nem egyet, és ő úgy gondolta, hogy egyet iszunk meg. Meg mikor nézni akartunk filmet, volt egy, ami jó volt, és hát nem mutattam elég szimpátiát az általa kiválasztott film iránt, így ő inkább haza akart menni, megint csak egy picit soknak gondolta az ajándékomat, de összességében jól érezte a harmadikon is magát...

Én meg ugye egész tegnap azon stresszeltem, mit rontottam el.”