Egy fesztiválon elvesztettem a szüzességemet, azóta is visszakívánom

„Nem tudom, hogy működik ez a becenév dolog, találjatok nekem ki valamit, ha egyáltalán ér annyit az írásom, hogy kikerüljön a nagy világba. A Velvetet rendszeresen olvasom, és pár érdekes Randi-írást is elolvasok, hátha segít nekem is az életben mások tapasztalata vagy esetleg mások hibái a párkapcsolat építésben. Úgy éreztem, most írok a nagy világnak, hátha tud segíteni és talán még nem lerágott csont az esetem.”

Találtunk becenevet, azt, hogy Libériusz, és igen, úgy gondoltuk, ér annyit ez az írás, hogy külön posztban megjelenjen itt a Randiblogon. Libériusz egy hasonló problémát fogalmaz meg, mint amiről már több férfi is írt az idén: nem találják a kapcsolatot a nőkkel. Amiben Libériusz más, mint a korábbi levelek beküldői: ő sokkal fiatalabb. De így is tele van kérdéssel. Ön mit tanácsolna neki? Ön is érzett így ebben az életkorban? Olvassa el a levelet, aztán írja meg tapasztalatait ide, a Randiblog e-mailcímére!

„Pár nap múlva 19 éves leszek, egyedülálló férfi (talán mondhatom magamat férfinak sikeres érettségi és 18. életévem betöltése után...), és úgy érzem, küszködöm a párkapcsolat építésben. Most a műszaki középiskolám szakmai részét járom, 1 év és egy technikusi szakmával több van a kezemben, aztán a főiskolát tervezem, úgyszintén műszaki oldalon.

Mindenki azt mondja, még előttem az élet, de úgy érzem, valamit most kell megélni, ebben a korban, és abból kimaradok. Egy nő hiányzik az életemből, ebben az életciklusomban most nem hiányzik más. Sportolok, jól megy a suli, vannak barátaim, sok ismerősöm, a szórakozásra, hobbira is jut idő. Nem mondhatom azt, hogy ezt az évet rosszul zárom, volt a nyáron egy fesztiválon egy egyéjszakás kalandom (elvesztettem szüzességemet), azóta is visszakívánom, nagyon jó volt. A csaj 25-30 év közötti, de ez engem nem zavart, sőt! Ebben az évben volt vagy kb. 4 lány, akik figyelembe vehetőek, akikkel kavartam, randizgattam, persze, nem egy időben. Nekem nem jött be a Tinder és egyéb internetes társkeresés, nem is preferálom ezt. Személyes találkozások és barátokon, ismerősökön keresztül jött össze valami eddig.

Egy lánnyal volt 1 hónapos kapcsolatom most ősszel, akit egy alkalmi munka közben ismertem meg, szeretek én kezdeményezni, de ő vett észre, én meg sodródtam az árral, jól éreztem magam vele, de rájöttem, hogy igenis számít a külső. A belső tulajdonságai miatt kedveltem meg, és gondoltam, „ezt is ki kell próbálni”... Ezért tartott 1 hónapig, de szinte tudtam előre, hogy nem lesz hosszú életű, ha nem maradnak meg a belső tulajdonságai, amiért megszerettem. Csak nem gondoltam, hogy ennyire rövid életű lesz. Közös megegyezésre váltunk szét, én kezdeményeztem, értelmes emberek módján meg tudtuk beszélni és nincs harag köztünk azóta sem.

Azóta semmi a nők terén. Előtte meg csak sikertelenséget halmoztam sikertelenségre. Rögtön magamban kerestem a hibát, de a hozzám közel álló emberek, és akik kritikus szemmel tudnak rám nézni, azt mondták, nem bennem van a hiba. Akkor mégis mi van? Bárkivel randizgattam, ismerkedtem eredménytelenül, az lett a vége, hogy semmibe vett vagy hevesen váltunk szét, a lány azzal jött, hogy én rontottam el vagy nem akart tőlem barátságnál többet (na ettől falra tudok mászni). Úgy könyveltem el, hogy ők éretlenek érzelmileg. Hosszú történet, hogy miért gondolom így ezekkel a lányokkal kapcsolatban. Koravénnek érzem magam, megadom a módját egy randinak, udvarias, figyelmes és kedves vagyok a lányokkal és tisztelettudó, érdeklődési köröm nagyon tág a korombeliekhez képest, az autóbuzériától a művészetig bármi jöhet, tánciskolába járok, szerintem alapműveltséghez elengedhetetlen egy kis tánctudás, néha könyvet is olvasok, szeretek mindent kipróbálni az életben, aztán úgy dönteni, hogy érdekel-e vagy sem, szeretek utazni, világot látni.

Mindig idősebbekkel lógtam, és ez kihat a nők iránti érdeklődésemre is. Az idősebb lányokhoz vonzódom, egyetemista nőt tudok magam mellett elképzelni, de nincs könnyű dolgom, a nők általában idősebb férfiakhoz vonzódnak, mert azt gondolják, csak ők érettebbek, nem engedik, nem adnak időt, hogy megismerjenek. Van olyan barátom, akinek idősebb barátnője van, úgyhogy én sem adom fel. A idősebb lány és középkorú nő ismerőseim szerint minden rendben van velem, imádnak, csak hát ők túl idősek hozzám... Persze ha a korosztályomban találok olyan lányt, aki érett érzelmileg, nyit a világ felé, belevaló csaj, sok minden érdekli, akkor nyitott vagyok rá is (próbálkoztam korombelivel, fiatalabbal is), de a tapasztalataim szerint nincs sok ilyen, az a lány is foglalt.

Nekem ez egy trauma, hogy nem vagyok sikeres a nőkkel kapcsolatban, a család többi férfitagja ebben a korban és később is nőcsábász volt/van, még ha nem is Barney Stinson szinten...

Tisztában vagyok azzal, hogy ha bármiféle kapcsolatot szeretnék, azért tenni kell. Több, mint egy éve erre külön figyelmet és időt szánok (rengeteg idő kell kapcsolat építésre). Internetes társkeresővel is próbálkozom, szórakozóhelyen is, sok mindent kipróbálok ismerkedés szempontjából. Nem egyszerű pláne úgy, hogy egy műszaki, szinte fiúiskolából kerülök ki a nagyvilágba, a lányismerőseimmel való kapcsolatok leépültek. Félig ezért is kezdtem el sportolni, most sem vagyok Adonisz, de látom, volt értelme a befektetett munkának, a visszajelzések pozitívak. Rengeteg helyre járok emberek közé, nyitott vagyok sok mindenre/mindenkire, nagyon társasági ember vagyok és ezt igénylem. „Multi-kulti” ember vagyok.

Nem az igazit keresem, még az sem zavarna, ha nem lesz egy ideig hosszútávú kapcsolatom, csak valamilyen kontaktust szeretnék lányokkal, a korombelieknek, akik gimnazisták, olyan gördülékenyen mennek közös programok lányokkal, nekem ez is nehezemre esik, pedig szervező típus vagyok. Nem értem, miért távolságtartó velem szemben sok lány. Benne vagyok egyéjszakás kalandokban, sima ismeretségi kapcsolat, komoly kapcsolat, éppen amilyen lánnyal összehoz az élet.

Fura lehet, de nem csak simán a nőket szeretem, hanem kicsit rajongok is értük, pláne, ha valaki nagyon nőies, a mimikája, mozdulatai is nőiesek (nehéz ezt megfogalmazni).

Elnézést kérek, ha ez társkeresői irománynak tűnhet, nem annak szántam. Gondoltam, kiírom magamból, ami nagyon zavar, ahogy olvasom a Randiblogotokat, vannak hasonló cipőben járó férfiak. Egyszerűen nem értem, hova tűntek a nyitott, értelmes, művelt, belevaló csajok?! Rossz helyen keresem? Nekem nincs olyan kisugárzásom, sármom, ami egy nőnek első pillantásra kell? Miért nem engedik, hogy megismerjenek?”