Tavaly decemberben, azaz körülbelül két hete volt egy izgalmas előadás – vagy legalábbis a megnevezése tűnt roppant izgalmasnak:  „A  párválasztás  pszichológiája” – amire feltétlenül szerettem volna elmenni. A jegyek már az előadás előtt minimum egy héttel elfogytak, és emiatt őrült jegykereséscunami indult be az esemény  Facebook-oldalán. 

Nem hagyott nyugodni a tudat, hogy ekkora hájp járja körbe ezt az eseményt és már alig vártam az előadást. Ami borzasztóan felcsigázott:   Orvos-Tóth Noémi klinikai szakpszichológus  vezette a programot, és hát miután már volt egy irtó kellemetlen élményem a kapcsolatbevonzó kurzuson  –  ahol a csoportvezetőnek nem volt semmilyen pszichológiai végzettsége – csak remélni mertem, hogy egy szakpszichológus máshogy áll hozzá a témához, illetve szakszerűen kezeli azt. Szóval óriási bónusz volt, hogy a szakértő tanulta, illetve praktizál is az adott kérdéskörben, valószínű, ezért is ilyen hatalmas a kereslet az előadásaira.

Ja, igen, mert hogy akkora igény volt erre a 1,5-2 órás etapra, ahol megmondják, hogy ki kit és miért vonz be, hogy többszörösen meg kellett ismételni az előadást; illetve a kis teremből indult műsornak új, nagyobb helyszínt is kellett találni. Így jutottam én is el a  budapesti New  Orleans Music Clubba, ahonnan majdnem elmenekültem, akkora tömeg volt a program kezdetekor a folyosón. 

Ha ezt a sort ki kell állnom, tuti nem megyek be

Bár tényleg érdekelt, hogy mi lehet az, ami ennyire megmozgatja az embereket, a klub folyosóján/lépcsőjén olyan tömeg volt (több, mint ezer ember volt az eseményen), hogy azonnal visszahőköltem és simán továbbálltam volna, ha nem szól valaki, hogy soron kívül bemehetek, ha megvan a jegyem és nem akarok a ruhatárba lepakolni. Naná, hogy be akarok menni, és már slisszoltam is be az ajtón, fel az emeletre. A hely közepén lévő asztalhoz ültem le, ahova a későbbiekben becsatlakozott még három szingli – nagyjából velem egyidős  – csaj is. Ez volt a legtutibb hely, nagyon jól be lehetett látni a teret, színpadot és az akusztika is kiváló volt.  

Mennyi helyes ember!

El voltam képedve, hogy mennyi feltűnően helyes srác és lány koncentrálódott a helyre, és hogy nem csak egyedülállók, de párkapcsolatban lévők is érkeztek. Az egyetlen bibi ott volt, hogy leginkább az egyetemista fiatal húszasokat vonzotta be a szakértő és csak ímmel-ámmal töltötték meg a helyet a középkorúak.

Előbbi egyébként azért volt megnyugtató, mert  jó, hogy a fiatalokat érdekli a téma és ezek szerint próbálnak változtatni a kapcsolatbeli szokásaikon. Ide azért jöttek az emberek, hogy miértet találjanak arra, hogy miképpen tudnának normális párkapcsolatot kialakítani. Ez jó. Nagyon jó. Ráadásul, mint ahogyan már mondtam, leginkább vonzó, értelmiségiek foglalták el a helyeket. Szóval a jövő meg van mentve! Reméljük...

„Szükség van a férfira és szükség van a nőre”

Reménykedtem benne, hogy majd most kiderül, miért nincs párkapcsolatom már egy jó ideje, de legalább az, hogy miképpen kellene cselekednem ahhoz, hogy legyen. Nos, már az elején lelövöm a poént, ilyenről szó sem volt, szóval aki hasonló okokból keresné fel a műsort, ne lepődjön meg, ha erre nem fog választ kapni. Arra azonban igen, „hogy a férfi és nő különbözik egymástól, és ez így van jól, mert szükség van mind a két nemre a fajfenntartás céljából. (Vajon, erre mi miért nem gondoltunk még soha??) Leginkább jó géneket keres a nő, olyanokat, amelyek csodás kis utódokat alkotnak, illetve olyan férfit, aki feltételezhetően ott marad majd mellette.” Nos, ezeket az előadás nélkül is sejtettük. A „hogyan indul egy kapcsolat” kezdetű résznél mindenki figyelt, mert tényleg: hogyan indul egy kapcsolat?

Orvos-Tóth szerint: udvarlással. Gondolta volna?! Aztán jön a kommunikáció, az illat, a hang és az arc. Azt tudta, hogy a nők jobban figyelik az arcot, mint a férfiak? És azt, hogy a férfiak többet gondolnak a szexre, vagy, hogy akár már az első csók után és végetérhet a nagy szerelem? Őrület. Ami viszont elgondolkodtató: a férfiak nyála tetemes mennyiségben tartalmaz tesztoszteront, ezáltal stimulálva az agyat, meghozva a vágyat a szexre. Nyilván, ez csak abban az esetben van így, ha megfelelő ember csókol, ugye.

Többek között az is kiderült még, hogy a szerelmes embernél a „kritikus agy” kikapcsol, emiatt nem tűnnek fel a másik hibái. Plusz fontos megnézni, hogy ki mennyire kötődik az édesanyjához, mert a kapcsolathoz is úgy fog kötődni. Itt megkérdeztem, hogy magához a kapcsolathoz fog-e kötődni az ember, ergo kapcsolatfüggő lesz, ha nagyon ragaszkodik az anyjához, vagy egy adott emberhez. A válasz: „az adott emberhez”. Nekem azért vannak kétségeim ezzel kapcsolatban.

Itt szóba került még a biztonságos- és a bizonytalan kötődés is, mert nem mindegy a kötődés milyensége sem. Értelemszerűen a biztonságos az, ami egy jó kötődési forma és a bizonytalan pedig, ami egy egész életre megnehezíti a gyerekből felcseperedő ember életét. A biztonságosan kötődő gyerek édesanyja mellett  biztonságban érzi magát: ha az anya a közelben van, el már távolodni tőle, ha baja van, akkor viszont azonnal édesanyjához fordul és megnyugszik. 

A bizonytalan kötődésnek több alfaja van, elkerülő és ambivalens. Előbbinél a gyerek simán eltávolodik anyjától, nem keresi vele a kontaktot és az idegenekkel ugyanolyan barátságos, mint az anyjával. Utóbbi állandóan az anyján lóg, biztonságos környezetben sem téveszti szem elől, folyamatosan figyeli és bizonytalanul viselkedik. Ha az anya mondjuk kimegy a szobából egy időre, a gyereket magára hagyva, miután visszatér, a kicsi öleli, de közben megüti, akkor ambivalensen viselkednek. (Némi hasonlóságot véltünk itt felfedezni az ambivalens gyerek és a menstruáló nő között. Haha.)

És persze megannyi klisé helyet kapott, mint például, hogy mindenkinek magában kell rendet raknia és nem támaszt kell keresnie ahhoz, hogy valaki stabilizálja a hibái által kialakult „billegését”. 

Mitől lehetne jobb egy ilyen előadás?

Tehát az előadás alatt, minden (sarkítva, persze) olyan információt átadott a hallgatóknak a szakértő, amit ő megtanult az egyetemen és néha vicces szófordulatokkal spékelte meg a beszédét, hogy ne aludjon el a tömeg. Eléggé sajnálom, de az előadás egyáltalán nem azt hozta, amit vártam, és a körülöttem ülők elmondása alapján ezzel nem voltam egyedül. 

Szó sincs arról, hogy nem tartjuk jó ötletnek az ilyen összejöveteleket, vagy hogy a szakértő, Orvos-Tóth Noémi tudását kérdőjeleznénk meg, egyszerűen csak olyan jó lenne már egy olyan előadást végighallgatni, amin végre tényleg kiderülne, hogy miért is olyan rohadt nehéz a mai világban megtalálni azt a személyt, akivel családot lehet alapítani.

És persze az is nagyon tuti lenne, ha az előadás végén jutna idő arra is, hogy az ott lévők kérdezhessenek, vagy az egész előadást interaktívvá kellene tenni. (Itt is volt lehetőség egyébként kérdezni a végén, de 4-5 kérdésnél többre nem jutott idő.) Nagyon jó lenne, ha lenne lehetőség megismerni a jelenlévőket, hiszen feltehetőleg mindenki egy célból jelentkezik egy ilyen „kurzusra” és simán el tudom képzelni, hogy többen is párt tudnának találni egy ilyen rendezvényen. Szóval valami játék, esetleg szerepjáték szuper lenne, ami bevonja a közönséget is, hogy egymást megismerjék. 

Orvos-Tóth egyébként roppant vonzó teremtés, bájos és jó előadó, de van még mit fejlődnie, ha igazán kellemes és hasznos dolgot szeretne kihozni ebből az egészből. Az irány jó, mi drukkolunk!