A volt barátom összejött a nővéremmel

„Barsz levelére válaszolnék. Nekem is volt egy hasonló szituációban részem, nagyon kicsit más körülményekkel, gondoltam, leírom, hátha segít döntésre jutni” – ugye megvan, hogy miről írt Barsz a múltkor? Ő az a srác, aki összejött a bátyja volt barátnőjével, de még nem merték otthon elmondani, hogy járnak. Hát lehet, hogy igazuk van, hogy tartanak egy kicsit ettől a bejelentéstől, ugyanis az alábbi levél beküldője, Tíra ugyanezt a helyzetet a másik oldalról írja le: az ő exe jött össze a nővérével.

Sajnos a sztorinak nem lett jó vége, de persze ebből még nem feltétlenül következik az, hogy mindenképpen a titkolózás a jó választás. Ha önnek is van hasonló története vagy valami tanáccsal tudna szolgálni, mindenképpen írja meg a Randiblog e-mailcímére! De most nézzük Tíra beszámolóját!

„16 éves koromban volt az első nagy szerelem, 2 évig voltunk együtt a sráccal, és nem azért mentünk szét, mert összevesztünk és balhé volt, csak egyszerűen nem működött. Felköltöztem Pestre suli miatt, nem sokára ő is ott talált munkát. Többször összefutottunk, és bár mindkettőnknek alakult ki közben kapcsolata, nem tudtuk ténylegesen elengedni egymást.

Egyszer, amikor elvileg épp szakított barátnőjével, és utána nyáron kiköltözött külföldre, eléggé egymásra hangolódtunk, akkor felmerült, hogy újrakezdhetnénk, ha visszajött. Nagyon vártam rá, aztán egy olyan indokkal lefújta az egészet, hogy hát gondolnia kell az exére, akinek ez szarul esne. Mondom, mi van? Az exe ugyanis nővérem csoporttársa az egyetemen, nem bírják egymást, és tuti, hogy balhé lenne belőle. Hát remek, mondom. Ezután kb. 1 évig nem nagyon beszéltünk, én közben találkozgattam valakivel, ő visszament az exéhez.

Ezt követően beütött nálam a krach, magam alá kerültem, és mivel kapcsolatunk elején elég nagy lelki megrázkódtatásból húzott ki, újra hozzá fordultam lelki segélyért (tudom, genyóság meg minden...). Újra egymásra találás, de nekem „az a plusz” már nem volt meg, így barátibbá vált a kapcsolatunk. 2 éve mégis felmerült benne az újrakezdés gondolata, de az előbb említett dolog miatt (és mivel közben volt barátom, akivel akkor már nem volt túl jó a kapcsolatunk, de ez másik történet) nem ment.

Nem sokkal később ismertem meg jelenlegi páromat, és ő segített túlesni rajta teljesen érzelmileg is, már nem függtem tőle úgysem, hogyha lelki mélyponton vagyok, akkor segítsen, de a jó viszony megmaradt. Eközben a volt barátom összejött a nővéremmel, kb. 1 hónappal az után, hogy esküdözött, mennyire szeret. Furcsa volt a helyzet, főleg, hogy előtte mindketten kifejtették, hogy mint férfi/nő mennyire nem tetszik nekik a másik, csak nagyon jó barátok. Furcsa fél év volt utána, mivel nővéremmel együtt laktunk és a srác folyamatosan jött hozzá, de úgy voltam vele, ha nekik ez jó, akkor csinálják.

Aztán megtudtam bizonyos dolgokat. Miközben nekem mondta, hogy kezdjük újra, azelőtt kb. 2 hónappal volt nővéremnél (nagyon jó barátok voltak akkor), és akkor mondta neki, hogy hát ő lehet, többet akarna. Tesómnak csak kell valaki, hogy ne legyen egyedül, de neki nem baj, ha egyszerre több valaki van, így többször is másokkal randizgatott. Szerintem nővérem nem is tekintett úgy erre, mint egy kapcsolat, csak jó volt neki, hogy valaki állandóan ott van mellette. Exem már azt mondta nekem, hogy hát ha majd beköltözik, ez meg az lesz.

Persze kibuktak a dolgok egy idő után (nem általam), és akkor exem bevallotta, hogy engem akarna, de mivel engem nem kaphat meg, jó neki a hozzám legközelebb álló személy. Végeredmény? Ők mint nagyon jó barátok is elveszítették egymást, és velem is jól összevesztek, mert nem mondtam semmit, amikor tudtam ezeket a dolgokat, aztán amikor elmondtam a nem pozitív véleményemet a viselkedésükről, akkor meg azért voltam gonosz.

Nővérem elköltözött mostani pasijával vidékre, vele úgy-ahogy sikerült rendezni a viszonyunkat, de a srác is külföldre költözött és azóta se tudunk róla semmit. Így ért véget pár nagyon jó baráti/testvéri viszony, a keresztbekavarásnak köszönhetően.”