Ne tartson vissza, hogy kapcsolatban vagy!

Azzal kezdtük az évet, hogy Algernon egy banális, de annál nehezebb helyzetet vázolt fel nekünk: boldog kapcsolatban él, de látja, hogy sokan félrelépegetnek körülötte, és neki is lenne éppen alkalma rá valakivel. Megtegye? Ne tegye? Egész sok levelet és saját történetet közöltünk már, ami erre a felvetésre érkezett, de a folyamnak továbbra sincs vége, most egyszerre négy olvasónk véleményét, tanácsait és tapasztalatait tárjuk ön elé. Egyikük, úgy néz ki, merőben eltérő véleményen van a többiekhez képest. Ön kinek ad igazat? Volt már ilyen helyzetben, hogyan döntött? Írjon ön is, várjuk az ön történetét a Randiblog e-mailcímére.

Aladár

„Ha úgy érzed, boldog kapcsolatban élsz, az még természetesen messze nem jelenti azt, hogy nem gondolsz naponta 60-szor kalandozásra, bárki mással! Ha viszont ez annyira erős, hogy már egy centi választ el attól, hogy tettekben megnyilvánulj, az ne tartson vissza, hogy kapcsolatban vagy! Ha muszáj megtenned, mert abban a korban vagy és az a megérzésed, hogy később megbánnád, na akkor mindenképpen élj vele! Ezt még a párod is aláírná! Persze nem most, hanem pár év elteltével még meg is veregetné a vállad, hogy nem őszültél ki mellette! Annál nincs rosszabb!

Akármilyen jó lesz a téma az ajánlattevővel, úgyis megbánod valamilyen szinten, de ez a kisebb rossz! Ha meg nem lesz jó akkor meg főleg! De akkor megmarad az esélye, hogy mégis a barátoddal maradsz! Amíg kíváncsiság visz, addig menj vele, ne akkor akarj minden kipróbálni, mikor már esetleg családod van, meg évek óta valakivel együtt vagy, mert azután már szinte lehetetlen az újrakezdés, és életek mehetnek tönkre miatta! De fiatalon még büntetlen maradsz!

Az, hogy más mit fecseg körülötted, annak szabad a legkevésbé, hogy befolyásoljon!”

Aletta

„Őszintén megmondom, nem értem, miért bizonytalanodsz el attól, hogy a környezetedben olyan emberek vannak, akik a modern szemlélet szerint inkább eldobják, ami van, minthogy egy fikarcnyi erőt is belefektessenek a megjavításba. Szerintem a megcsalás undorító dolog. Ha ki akarja élni magát valaki, hajrá, de akkor legyen egyedülálló. Oké, hogy önmegvalósítás és magam számára én vagyok a fontos, de ne olyan áron, hogy megalázom a másikat azzal, hogy megcsalom.

Azt tudom neked mondani: ha a munkatársaid a Dunába ugranak, akkor te is? Vagy mi ez a hülyeség, hogyha mindenki csalja a másikat, akkor neked is kellene? Inkább a többieknek kéne követni a te példád.

Ha a kapcsolatod jó és kielégítő (és nehézségek melyikben nincsenek soha?), akkor minek akarod most kiélni magad? Szerintem ne hagyd, hogy a környezetedben élők a szar kapcsolataikkal és a nem létező tartásukkal megrontsák a te boldog kapcsolatod! Ha eddig boldognak és kielégítőnek érezted, akkor legyél inkább büszke erre! Ha meg megmérgezi a gondolataid a sok megcsalástörténet, akkor ne hallgasd őket! A munkahelyeden jogod van azt mondani, hogy kösz, de nem érdekelnek ezek a történetek.”

Albin

„Mindent lehet, de nem minden használ. Nem éri meg.

Azzal, hogy az emberek véleményét kérdezi a Randiblogon keresztül, nem fogja tudni felmenteni önmagát, végső soron minden tettünk saját döntésünk következménye. Nyilván, ha ilyen kérdést nyilvánosan közzétesz, már erős a vágy, hogy kicsit kitekintsen a jelenlegi kapcsolatából. Tehát, ha úgy dönt, félrelép, ne a Randiblog olvasóit legyen szíves okolni a cselekedetéért.

Mindazonáltal kívánom, hogy a kíváncsisága felett a bölcsessége győzzön. Amit egyszer már megtett, visszavonni, meg nem történtté tenni nem lehet. Ha felgyújtja a házát, sokba kerül újjáépíteni, sokáig is tart, és már nem lesz sosem olyan, mint amilyen az eredeti volt. Lehet, teljesen vissza kell bontani és egy egészen újat kell építeni, hatalmas költséggel. Akinek van füle a hallásra, hallja.

Másképp: ha egy kupac rondasággal tömi tele a lakását, ki lehet takarítani idővel, de a szag és az emlék megmarad, mindig be fogja lengeni a teret. És talán a párja nem is veszi észre, hogy ott volt a kupac, csak a szagát szívja élete végéig. Mármint, ha ezek után még együtt maradnának egyáltalán, bár ennek az esélye jelentősen csökkenne... Éveken, évtizedeken keresztül elhallgatni valamit nem olyan könnyű, mint azt sokan gondolják. Bevallás esetén jönnek a következmények.

Ha nem lép félre, elkerülheti azt is, hogy csatlakoznia kelljen nehéz helyzetükről panaszkodó kollégái hadához.”

Alma

„Algernon levele pont arról szól, amit én erről az egész körülöttünk zajkó dologról gondolok. Megcsalások, rossznál rosszabb kapcsolatok, megalkuvás, rémes kompromisszumok, kinek mi jut... És akkor itt van valakinek, akinek van egy nyugodt, harmonikus, mégsem unalmas, működő kapcsolata. Erre mondják, hogy az se tudja, „jódolgában micsináljon”, de tényleg. Nem csak párkapcsolati szinten, hanem úgy általában sok ember problémája ez, egyszerűen akkora a jólét és a kényelem, hogy túl sok időnk marad hülyeségeken gondolkodni!

Csak a saját életemet nézve: 18 éves korom óta nem tartanak el a szüleim, dolgozom az egyetem mellett, ennek ellenére, ha tényleg belegondolok, igazi problémám, gondom nincsen. Van egy barátom, aki számomra tökéletes, boldogok vagyunk, nem unatkozunk, stb... az az unalmas valami, ami ezek szerint Algernonnak is megadatott. Eszembe nem jutna, remélem, később sem fog, ezt felrúgni, egy megcsalással a kukába dobni azt, ami nekünk van, csak azért, mert mindenki úgy csinálja!

De sajnos, ha neki ilyen gondolatai vannak, előbb-utóbb úgyis meg fogja tenni, bármilyen rábeszélés felesleges. Csak sajnálom, legfőképpen a párját, aki valószínűleg boldog az egyébként, ha hiszitek, ha nem, normális párkapcsolatában!”