horoszkóp
shutterstock 164107763

Volt neki ezek után egyszerre 3 pasija is

2016.04.09. 15:23

Szintén a kor szerint beskatulyázó hölgy levelére szeretnék reagálni” – írja nekünk Erhard levele bevezetőjében. Erhardot természetesen igazából nem így hívják, mint ahogy Hajnalka tapasztalatait is álnéven közöltük ebben a posztban. Érdemes először visszakattintani, hogy miről van pontosan szó, de a lényeg, hogy a 30 feletti férfiak korcsoportjai közül melyik miért nem igazán passzol a 30 feletti nőkhöz.

Természetesen Erhard is azért ír, mert maga is beletartozik az egyik korcsoportba, ezért van pár megfontolandó gondolata Hajnalka és úgy általában a társat kereső nők számára – de a levelében szerintünk az a legérdekesebb, ahogy leírja kapcsolatát volt barátnőjével. Természetesen önre is kíváncsiak vagyunk, írja meg ön is, mit gondol, miket tapasztalt! A Randiblog e-mailcíme a szokásos, ide várjuk a leveleket.

Jómagam a 33. évembe lépek nemsokára, átlagos a testalkatom, nem vagyok kövér, de nem is tartom magam egy adonisznak. Az ismerőseim azért nem tartanak csúnyának, technikumot végeztem, illetve főiskolára is jártam, de sajnos a munkahelyem jóvoltából félbe maradt.

A múltamról:

Volt szerencsém 3 évet együtt tölteni a volt barátnőmmel, aki nagyon szegény körülmények között élt (nálam ez nem szempont, mint Hajnalkánál).

Igyekeztem a kedvében járni, sokat kirándultunk, mert ő a saját települését sem hagyta el azelőtt, ahol élt. Voltunk a Balatonnál, koncerteken, városnapokon, szóval egy rossz szava sem lehetett volna rám. Eleinte minden rendben volt és boldogok voltunk.

Elvittem 2 egymást követő nyáron is külföldre nyaralni, pedig neki még munkája sem volt. Nekem van kocsi, ház meg biztos munkahelyem, ahol azért megfizetnek, ha túlóra van, akkor azt is. Neki igazából semmi dolga sem volt, de azért néha kitakarított, vagy kimosta a ruhákat, főzött, de ezeket nem vitte túlzásba.

Jól működött köztünk a szex is, az esetek többségében sikerült eljutnia a csúcsra (nekem ez nagyon fontos, hogy mindkettőnknek jó legyen). Összességében jó kapcsolatunk lehetett volna, ha nem annyira féltékeny, hisztis és követelőző, nameg hűtlen...

Aztán kiderült, hogy neki nem voltam elég még így sem, mert észrevettem, hogy mások felé kacsintgat... Sajnos többször is lebukott, én hülye meg megbocsájtottam neki, aztán a végén elegem lett. Azóta is könyörög, hogy fogadjam vissza, de így nincs értelme. A bizalom nélkül egy kapcsolat semmit sem ér...

Volt neki ezek után egyszerre 3 pasija is (a kis mohó), de Face-en írta, hogy egyikkel sem jutott el a csúcsra, ráadásul az egyik „gyorstüzelő” volt, meg a „méretükkel” sem volt megelégedve... Ez engem annyira nem érdekelt, egy darabig még tartottam vele a kapcsolatot, de tudtára adtam, hogy bárhogy is erőlködik, hozzám már nem jöhet vissza, mert amit tett, az elfogadhatatlan.

Később:

Utána lett egy másik barátnőm, aki közel egykorú velem, neki már volt autója, munkahelye, viszonylag jól elvoltunk, de valahogy nem voltam neki elég fontos.

A barátnők, illetve bármilyen már elfoglaltság fontosabb volt nálam... Egyszerűen nem illettünk össze. A megismerkedésük napját akartam vele megünnepelni negyed év után, de akkor sem ért rá, mert „más programja volt”. Akkor mondtam neki, hogy ennyi. 2-3 nap után felhívott, hogy akkor most mi van... Egyszer megbocsájtottam, de alig egy hónap múlva ismét összevesztünk. Megint csak a munkahely és a barátok volt a fő téma órákon keresztül, amit hajnalban már nem tudtam értékelni, pedig ezerszer kértem, hogy a munkahelyi gondjait ne hozza haza, mert én sem teszem. Ennek ellenére szinte minden nap órákat beszélt róla... Nem arról van szó, hogy nem hallgatom meg a problémáit, mert ez is egy kapcsolat része, de hogy rendszeresen ne legyen más téma, amiről beszélhetne éjfélkor, amikor azért maradtam fenn, hogy együtt lehessünk, hajnalban meg mennem kellett dolgozni...

A jelen:

Azóta sokáig fenn voltam társkeresőn, de elkeserítő, hogy milyen elvárásai vannak egyeseknek.

Ha van kocsim, akkor egyből taxinak néznek (egy ilyen lányt sikerült kifognom). Nem volt köztünk semmi és jött a rizsa, hogy neki ehhez több idő kell stb. Mindig csak akkor hívott, ha valahová mennie kellett volna kocsival. 3 találka után nem értem rá többet, öreg vagyok én már bohócnak.

Később szándékosan nem adtam meg, hogy van-e házam, kocsim, mennyit keresek stb. Szerintetek hány érdeklődő volt innentől? Pontosan NULLA.  Ezek szerint a ribanc/társkereső arány ennyire magas? Ha kurvázni akarnék, akkor a egy olyan oldalra regisztráltam volna fel.

Úgy látom, hogy a mai nők azt sem tudják, mi az a belső érték, milyen igazán szeretni, milyen érzés, amikor valaki annyira odavan valakiért, hogy bármit megtenne érte. Nálam a legkisebb kedvesség sem marad viszonzatlanul, de ha csak elvárások vannak.... (Volt ilyen is, el is hajtottam hamar.)

Annyira elanyagiasodott a világ, hogy sokaknak a külcsín a minden. A vicc az, hogy a külsőségeket bármikor megvehetném magamnak (másik kocsi, drága ruhák, cipő, okostelefon), sőt eljárhatnék edzőterembe is, hogy kicsit jobban nézzek ki (nem mintha szükségem lenne rá, mert elég sokat dolgozom), de engem ne azért szeressenek, amim van, hanem fogadjanak el úgy, ahogy vagyok, mint érző embert.

Persze a tisztelt hölgyeknek rengeteg elvárása van többnyire a nagy büdös semmire, vagy arra a 2 kiló vakolatra, amit magukra kennek, mert azt hiszik, hogy attól mennyivel jobban néznek ki.

Nekem mondjuk jobban bejön egy átlagos külsejű nő, mint egy amúgy csinos, de agyonsminkelt kirakati baba. A kedvesség és a szerénység nálam sokkal többet jelent, mint bármilyen egzisztencia, vagy divatos ruha, smink stb.

Csak azt tudom mondani, hogy hiába vakolod ki magad, ha társat keresel, az első közös ébredésnél úgysem fogsz tökéletesen kinézni, márpedig a párodnak úgy kellene elfogadnia, ahogy a teremtő megalkotott...

A hölgyeknek üzenem, hogy nőjenek fel és ne a kirakatot nézzék. Egy normális férfi úgysem fogja az orrotokra kötni, hogy mennyit keres. Ha komolyan gondolja a kapcsolatot, nem akarja, hogy a pénze/vagyona miatt legyen vele bárki. Pénzért szolgáltatást szoktak venni. A szerelem ingyen van!

Ön is írna?

Véleményét, hozzáfűznivalóját és főleg saját tapasztalatait vagy történetét küldje be nekünk e-mailben! A Randiblog e-mailcímén folyamatosan várjuk az üzeneteket.