Másik fiókomból írtam neki, hogy nem vagyok mérges

„Már régóta olvaslak titeket, egy rövid történetet szeretnék elmesélni a mostanában oly aktuális netes társkeresésről és egyebekről” – ma megint egy olvasói történet kerül sorra a Randiblogban, a beküldő ezúttal a Nefelejcs álnevet kapta. Az ő rövid története egy olyan jelenségről szól, amiről többször is volt már szó nálunk, és amit újabban ghostingnak szokás hívni angol nyelvterületen.

Arról van szó, amikor valaki ahelyett, hogy kimondaná, hogy vége és szakítana normálisan, egyszerűen csak eltűnik nyomtalanul, mint egy szellem. Önnel is történt már ilyesmi? Esetleg éppen ön volt, aki ilyen hirtelen épített le valakit egyszer? Miért tette? Szeretnénk öntől is hallani, kérjük, írjon a Randiblog e-mailcímére!

„Az én történetem ott kezdődik, hogy 22 éves egyetemista lány vagyok tele tervekkel és lelkesedéssel, csak a szerelem valamiért elkerül. Persze volt már kapcsolatom, komolyabb, nem olyan komoly. Nehezen leszek szerelmes, így  csak olyan emberrel vagyok képes kapcsolatra, akit már kicsit jobban megismertem, kialakult egy bizonyos kötődés, és van az illetőben egy bizonyos dolog, ami megfog.

Így hiába rendes, kedves, helyes az illető, ha nem érzem ezt a bizonyos érzést, érzem, hogy valami hiányzik, akkor nincs is értelme a kapcsolatnak, mert ez később sem fog megváltozni, ezért inkább jobb, ha nem raboljuk egymás idejét. Mivel mostanában inkább csak ilyen jellegű kapcsolatok jutottak, inkább felhagytam a pasizással. Nem erőltetem, idővel majdcsak beleszeretek valakibe.

Na, de a sztorim lényege, hogy ettől függetlenül nyitott vagyok, szeretek ismerkedni, részemről teljesen mindegy, hogy honnan ismerem meg az illetőt, több barátom is a neten jött össze a párjával, természetesen én sem maradhattam ki a dologból. Persze nem gondoltam komolyan, nem igazán hiszek ebben a netes dologban, ugyanis volt már több rossz tapasztalatom.

Ciki randik sorozata, gondolok itt pl. arra, amikor nem úgy nézett ki, mint a képen, alacsonyabb volt nálam (175 cm vagyok), vagy ami még jobb, el se jutunk a találkáig, mert mikor megkeressük egymást azon a bizonyos közösségi oldalon, valami nem tetszik neki, ilyenkor vagy ritkábban ír, vagy nem is keres többé, vagy ami még rosszabb, minden magyarázat nélkül letilt. Na ehhez kapcsolódik a történetem.

Ugyanis körülbelül egy hete bejelölt egy srác azon a bizonyos közösségi oldalon, gondolom, egy közös barátunk révén talált rám. Elkezdtünk beszélgetni, meg kell, hogy mondjam, igazi felüdülés volt a sok rossz tapasztalat után. Rengeteg mindenről el tudtunk beszélgetni, írta, hogy szeretne megismerni. Képek alapján egész helyesnek tűnt, így gondoltam, egy találka belefér.

Már tervezgettük, azonban a srác egyik napról a másikra felszívódott, mint kiderült, letiltott. Van egy másik fiókom, amit nem használok, így meg tudtam nézni. Semmi rosszat nem írtam neki, ő se tolakodott, csak egyszerűen beszélgettünk, de nagyon úgy tűnik, hogy rámunt.

Nem igazán értem a dolgot, nem is kívánok vele foglalkozni, de az egyszer biztos, hogy többet ismeretlen embereket vissza nem jelölök. A másik fiókomból írtam neki egy üzenet, hogy nem vagyok mérges, csak csalódott, ha problémája van, igazán megmondhatta volna, és nem ehhez a gyerekes módszerhez folyamodni, és remélem, ha későbbiekben ismerkedik, ennyivel legalább megtiszteljük az illetőt.

Nem várok választ, igazából az sem érdekel, hogy vajon elolvassa-e, csak jól esett kiírni magamból, gondolom, másnak is van hasonló tapasztalata. Persze én is tiltottam már le embereket, de nem ok nélkül.

Ami a szerelem megtalálását illeti, emiatt egyáltalán nem aggódom. Fiatal vagyok, szép, és okos, egyszer biztosan megtalálom a hozzám illőt, csak azért írtam ezt le nektek, hogy elmondhassam, hogy a mai világban már az ismerkedésnél sem őszinték egymással az emberek, hogy akarnak így kapcsolatot?”