Párkapcsolatban élek, de a nők többször is felajánlkoznak

„Régi olvasótok vagyok és sok érdekes, néha meghökkentő személyiségű nő/férfi véleményével találkoztam már nálatok!” – ma egy újabb olvasói levelet mutatunk önnek, az alábbinak a beküldőjéről egyelőre legyen elég annyi, hogy férfi, és hogy a Zobor álnevet dobta neki a gép. A többit majd mindjárt elmeséli ő saját magáról alább.

A téma megintcsak az, hogy a nők vajon tényleg csak az izmos-nagydarab férfiakra buknak-e, aminek az a következménye, hogy a többi srác teljesen hiába próbál csajozni. Több olyan férfi is írt már nekünk, aki ezt mondja, de Zobor most egy teljesen más nézőpontból világítja meg ezt a helyzetet. Ezek után most már az ön véleményére és főleg tapasztalataira is kíváncsiak lennénk, kérjük, írjon ön is a Randiblog e-mailcímére!

„Bár sosem írtam még nektek, most mégis reagálnék György levelére, aki szerint:

a férfi izmos, magas, jóképű legyen, a nőket csak a külső, esetleg a pénz érdekli.

Azt kell mondjam, teljesen igaza van. Tapasztalatból mondom. Talán mondhatom, hogy szerencsémre én ebbe a csoportba tartozom. 29 éves, 190 cm magas vagyok, izmos, a hölgyek szerint jóképű, tűzoltóként dolgozom, másodállásom is van, a sportpályán csapatkapitány, határozott, magabiztos.

Attól függetlenül, hogy tisztában vagyok az adottságaimmal, igyekeztem állandóan becsületes és tisztességes lenni a nőkkel. Ezenkívül mindig sajnáltam az olyan srácokat, mint György. Láttam rajtuk, rendes srácok, hogy valóban a szerelmet keresik, az esélyt egy nőtől, hogy éljenek vele. Viszont azt is tudtam, semmi esélyük az olyanokkal szemben, mint én. De nem miattam, a nők miatt. Ők inkább az én tekintetemet, társaságomat keresték, nem a „Györgyét”. Pedig hányszor próbáltam szárnysegédje lenni az ilyen férfiaknak, rengetegszer, de csak azt tapasztaltam, hogy jobb lesz inkább felszívódni, ne érezze magát szegény még szerencsétlenebbnek.

Lassan 2 éve van stabil párkapcsolatom, sőt ő már a Nagy Ő. Ebben biztos vagyok. Már eljegyeztem és együtt is élünk. Intelligens, csinos, gyönyörű, házias. Az a fajta lány, akire minden férfi vágyik.

Mondogattam is neki, ha nem lennék ilyen, amilyen vagyok, szóba se állna velem. Persze tagadta, de biztos vagyok benne, hogy „Györgynek” esélye sem lenne. Főleg, mert az engem megelőző próbálkozásai is ezeket a sztereotípiákat erősíti. A srácok izmosak, jóképűek, pénzesek (inkább a szülők azok) voltak, azonban kőbunkók. Mikor megkérdeztem tőle, hogy akkor miért feküdtél le velük, azt a választ adta, hogy ez már csak akkor derült ki, amikor már túl voltak rajta. Szar ügy. A párom véleménye szerint engem az különböztet meg tőlük, hogy nem vagyok bunkó, szavahihető vagyok és megbízható. Erre az elején azt válaszoltam: „Ja, én vagyok a balek, aki szerelmet keres, nem pedig a megdugható puncit...”

Egyébként a hétköznapjaimra gondolva, azt tapasztalom, hogy a nők úgy tekintenek rám, akár egy darab húsra. Látom a tekintetüket, azt, ahogyan összesúgnak, ahogy hozzám szólnak. Annak ellenére, hogy tudvalevő, hogy boldog párkapcsolatban élek, többször is felajánlkoznak, néha pofátlanul. Én persze állom a sarat, a hűséget komolyan gondolom és tényleg szerelmes vagyok.

Azonban amióta „pályán” vagyok, az az egyértelmű tapasztalatom, hogy a legtöbb nőnek valóban csak a külső számít, minden más csak duma. Sőt, azt is biztosan merem állítani, hogy a nők sokkal rosszabbak, mint a férfiak.”