Olyat szexeltünk az autómban, hogy sokan csak álmodnak róla

„Acsádnak hívnak és hát ez a történetet senkinek sem lesz egyszerű megérteni” – kezdi beszámolóját az alább közzétett levél írója. Persze igazából nem Acsádnak hívják őt, de ahogy szoktuk, a történet egyes részleteit megváltoztattuk úgy, hogy a szereplőket ne lehessen felismerni. Acsád barátnőjének is egy hasonlóan szokatlan álnév jutott: Ulla.

Acsád és Ulla többször is összejöttek és újra szétmentek, az alábbi történetet elolvasni olyan, mintha az ember felülne egy hullámvasútra – csúcspontok és hullámvölgyek váltakoznak gyors egymásutánban, csak persze ez a történet sokkal tanulságosabb, mint egy kör a vidámparkban. Önnek mi a reakciója? Vannak hasonló tapasztalatai? Kérjük, írjon nekünk ön is, ha van kedve mesélni! Történetét a Randiblog e-mailcímére küldje be!

„25 éves vagyok, dolgozó fiatal, jól fizető állással és biztos háttérrel. Az egész évekkel ezelőtt kezdődött, sikerült összejönnöm egy akkori barátom exével. (Persze később ez lesz az átok is.) Tehát összejöttünk, eleinte féltem is tőle, hogy most mi és hogyan is lesz. De minden jól alakult, egymásba szerettünk fülig.

Telt-múlt az idő, és jött az első pofon. Persze voltak kisebb-nagyobb viták, de mindig meg tudtuk oldani. A barátom egy átmulatott éjszaka után, nem tudom, az alkohol hozta-e ki belőle vagy csak a lelki bánat, de vallomást tett. Miszerint ő és az én barátnőm egy nyári éjszaka intim viszonyba kerültek. Persze mint minden barát, jól kinevettem, ám ő csak mondta egyre lelkiismeretesebben, mintha feloldozást nyerne. Elfogott a düh, a barátom egy sarokban találta magát összeverve. Nem vagyok rá büszke, de borult minden.

Felvettem a kapcsolatot a barátnőmmel, volt mindenféle, hogy hazudik, nem történt semmi, csak ő akarta leteperni, de ő otthagyta stb. Nem is értem, miért, de megbocsájtottam neki, talán mert nem tudtam volna róla elképzelni, és mert annyira szeretem.

Újabb csodálatos időszak köszöntött be az életünkben. Kirándulások, közös tervezgetések, már a babatéma is olykor felmerült, de persze biztos háttér nélkül vonakodtam tőle. Ő is csak fejezze be a tanulmányait, és ha még mindig így leszünk, lehet róla szó. Pár évvel később, elhatároztam, megkérem a kezét még abban az évben, és jövőre esküszünk. Igen ám, de én elköltöztem otthonról Budapestre, saját életbe vágtam. Ő ott maradt a kisvárosban, de a kapcsolatunk megmaradt. Sikerült is szerencsére életben tartani, a távolság sem volt nagy, hiszen 60 km-ről beszélünk.

Minden rendben ment, míg sajnálatosan kezdett furán viselkedni, a telefonja megváltozott, hogy egy osztálytársa adta neki kölcsön, mert az övé használhatatlan. Egyre több barátom hívta fel a figyelmemet, hogy valami baj van, de ők nem akarnak belekeveredni. Most beindulnak az események, jött a születésnapja. Persze aznap is beszéltünk, minden rendben volt, másnap hazalátogattam, és azzal a hírrel fogadott, hogy ő elment bulizni. Nagyon kiakadtam, hiszen nem beszéltük meg, semmi, ő éjfélkor csak fogta, jöttek érte és ment. Nagyon gyanús volt, de már tudtam, baj lesz.

Eltelt egy újabb időszak, a gyanúm beigazolódni látszott, itt tört el minden. Sajna már sokat veszekedtünk, hisz bennem a féltékenység úrrá lett, de ő tagadta, hogy jogos lenne. És akkor szakítottunk, de nem tudtam nélküle lenni, mély depresszió, fogyás, káros szenvedélyek lettek rajtam úrrá. Felkerestem, és kérdeztem, hogy miért volt ez jó, persze rám hárította. De kiderült, hogy mert már hónapok óta viszonya van az exével. Persze a srácnak úgy adta elő, hogy én már nem vagyok a képben, vagyis két férfit hülyített és bújt ágyba velük, mintha ez természetes lenne. Megtörtem miatta, teljesen összezuhantam.

Én hülye viszont megbocsájtottam neki, hogy megváltozik, és velem akar lenni. Eltelt 4 hónap és hazalátogattam újra, de most hozzájuk mentem. 2 csodás napot töltöttünk együtt. Éreztem, hogy szeret. Erre jött a pofon: megkeresett az exe, hogy én az Ullánál voltam-e, büszkén írtam neki, igen, 2 napot is. De nem az a válasz fogadott, amire gondoltam. Megtörve, megszégyenülve írta, hogy az szép.

Mivel ugyanúgy találkozgat vele is, és ugyanúgy, mint előtte, ágyba bújik vele, mintha ez lenne a legtermészetesebb dolog. Szakítottam vele, emelt fővel kiraktam. Eltelt 1 hónap, nem kerestem, letiltottam, arra sem voltam kíváncsi, hogy mi van vele.

Persze ez borult, amikor megkeresett, találkozni akar, mert szeret, hiányzok neki. Én hülye fejemmel, igaz, vonakodva, de engedtem neki, olyat szexeltünk az autómban, hogy sokan csak álmodnak róla. Vad volt, érzéki, minden megszűnt, akkor csak ő és én voltam, mint régen. Újra lángolt iránta minden, mint amikor egymásba szerettünk. Pár nap beszélgetés után újra csak azon kaptam magam, hogy órákat beszélünk, és észre sem veszem az időt. Olyanokat írt, hogy rájött, én vagyok neki a legfontosabb, akar engem, az exével megszakított minden kapcsolatot. Megváltozik és csak rám koncentrál.

Most hétvégén elmentek a húgával szórakozni. Megígértem neki, hogy nem megyek el, érezzék jól magukat. Persze haverom volt a szemem a buliban. Beszélgettünk, és mit ad Isten, megkaptam a válaszokat, hogy nem volt semmi baj, nem táncolt senkivel, tehát semmi negatív. Viszont amikor rákérdeztem: és együtt jöttetek el? Jött a szívembe szúrt tőr, amit persze forgatnak. Haver írja: nem, Ulla már előbb lelépett, a húgát meg az unokatesóját meg, mit ad Isten, ki vitte el? Hát Ulla exe. Újabb csalódás és becsapás.

Nem értem, hogy valaki hogy lehet ennyire beteg. A buli előtt még nálam csókolóztunk, úgy váltunk el, hogy szeretlek és ő mondja. Úgy érzem, még ha szeretem is őt, már örökre elveszítettem, hiszen ez beteges. Ma megyek haza este, beszélünk, rákérdezek, mi is volt ez, szerintem biztosan tagadni fogja. De már csak nevetni fogok rajta, hisz a bosszú nem marad el.

Remélem, tanulságos a történetem másoknak is. Mi férfiak is lehetünk hűek, gondoskodók, de van, hogy a gyengébbik nem nem tudja értékelni ezt. Szerintem most elveszít örökre és sírhat, hogy elrontotta. De ez már egészséges kapcsolat sosem lesz. Egyszer hibázhatunk, de ő versenyt űz ebből. Örülök, hogy leírhattam ezeket, most megkönnyebbültem.”

Válaszlevelünkben rákérdeztünk Acsádnál, hogy a bosszút csak hirtelen felindulásból írta-e vagy komolyan gondolja. A következő választ kaptuk tőle:

„A bosszú elmarad, nem ér ennyit a dolog. Igen, emelt fővel megyek tovább.”