A jó szexet választottad a hétköznapi alakoskodás helyett

„Reagálnék a Bezzeg a hetente nőt váltó alfát mindig megtalálják című cikkre” – írja nekünk Csanád, aki rögtön azzal kezdi, hogy pontosan tudja, milyenek azok a tipikus rosszfiúk, akikre buknak a csajok, ugyanis ő maga is az volt hosszú évekig. Csanád két típusra osztja a férfiakat, a rossz- és a jófiúkra, és azt mondja, mind a kettőre szüksége van a nőknek, csak mind a kettőre másért és más életszakaszban.

Csanád maga is úgy gondolja, sokan lesznek, akik nekitámadnak majd azért, mert ő most már házas férfiként is egyenlőségjelet tesz a monogámia és a megalkuvás közé – ha ön se ért egyet valamivel, mindenképpen írja meg nekünk, mivel vitatkozna! Persze ha az ön tapasztalatai is alátámasztják azt, ami Csanád mond, akkor is írjon! A Randiblog e-mailcímére várjuk a levelét.

„Jómagam ex-rosszfiú vagyok. (Valahol mindig is az maradtam, elismerem.) Egy komoly évtizedet töltöttem el azzal, hogy a legyet is röptében, végül megnősültem. De csak részben változtam! De az a helyzet, hogy egyrészt azt az évtizedet már másképp látom így 40 felett, másrészt el kell ismernem, vannak fegyvertények a kapcsolatokban, az ember szexualitásában, amit meg lehet kerülni ésszel, csak idővel rombolja az életminőségét, és a kapcsolatát is. Legyünk őszinték magunkkal, és  vágjuk le a szent teheneket, amiket a romantikus filmek és irodalom, no meg szüleink belénk neveltek. Ez ugyanis azt tükrözi, az ember milyen akar lenni, és nem azt, hogy milyen valójában!

Az első, amit mindenképp meg kell érteni: az ember nem biológiailag monogám, hanem szociálisan! A viselkedése köszönőviszonyban sincsen a biológiailag valóban monogám fajokkal. Tömören: akinek volt már két barátnője vagy pasija, az biológiailag biztosan nem monogám faj egyede, maximum azt mondja, hogy nem fekszem le mással, amíg valakivel együtt vagyok. Ezért kívánunk meg mást is, ha meglátjuk, és  erre épül a szépség- és pornóipar is! Ha azt hitted, monogám vagy: NEM vagy az! Csak aszerint akarsz élni!

A párkapcsolatokban és szexualitásban az ember ösztönlény, „kultúrállat”! Szeretjük azt mondani, hogy mi mások vagyunk, mint az állatok, magasztosabbak, netalántán isteni eredetűek, de ebből egy szó sem igaz! Valójában szociálisan fejlettek vagyunk, sokkal inkább, mint egy csimpánz, de eközben észre sem vesszük, és  napi szinten öntudatlanul is végrehajtjuk az ősi programot. Viselkedésünket az evolúció hozadéka határozza meg, akár tetszik, akár nem! És bizony ez a nőkre is igaz!

Márpedig az erős vadászhoz, a termékeny, erős hímhez vonzódunk, ma úgy mondjuk: rosszfiú. A rosszfiú az, aki szintén ösztönlény teljesen, és szórná a magvait, ahogy az ősi program diktálja. A nő nem a sok csalódás után fordul a jófiú felé, hanem mert abba az életszakaszába lép, amikor már kényszeresen keresi a családalapítás és fix család lehetőségét, és tényleg utódnemző módba kapcsol, a köznyelv ezt hívja úgy, hogy biológiai óra. Ha belegondolunk: megalkuvás csak! Addig fel sem merül benne, hogy állítson az optikáján és változzon a látásmódja.

A jófiú soha nem lesz alfa, mindig béta vagy omega lesz, az marad, csak ő lesz a stabil pont, a szamár a ló helyett, amikor megszólal az a bizonyos biológiai óra! Ilyenkor kapjuk azt a választ: „de hát ez a típusom, mit csináljak?”. Semmit, cicám, majd felnősz és változni fog magától! Ekkor látjuk, hogy az adott nő, aki végigpanaszkodott 10 évet a pasik miatt, hozzámegy valakihez, akit nem ért a környezete, hogy ez mégis mit keres mellette?

Rendkívül sok ilyet láttam! A nő ekkor kezd unatkozni, akár évtizedekig is elhiszi (mert el akarja hinni), hogy ez az ember élete nagy kapcsolata (valahol így is van), kihozzák a maximumot a szamárból, a megalkuvásból, és boldognak érzik magukat. De nem a pasi miatt, hanem a család miatt, amit alkotnak, és a gyerek miatt. A biológiai program végrehajtva és megvan az optimumállapot.

És a rosszfiúk kora sosem ér véget: ismerjük az „elhanyagolt/unatkozó feleség”, az „asszony és a kertész” közhelyeket. Bizony, ez a nő ha találkozik ismét egy alfával, akkor igen komoly kísértésbe kerül, és nem egyszer be is teljesedik. Nem egy ilyen hölgyet ismertem meg közelebbről... Hozzáteszem, a férfiaknál is eljön ez az idő, legalábbis sokszor, van, aki sosem változik, van, aki gyökeresen, és van, aki mindkettőt akarja. Stabilitás, de olykor kijön belőle a régi énje. Erre is iparág épül, pornó, panziók rejteke, prostitúció, és persze nem véletlenül közhely két férfi barát között a hallgatás szentsége. (Nem kotyogom ki, te kivel léptél félre, és te se kotyogod ki.)

Tudom, most nagyon sokan nekem fognak esni, és elkezdik magyarázni bizonyítványukat. Ahelyett, hogy elgondolkodna, miért sminkel, és veszi fel a miniszoknyát, miért néz pornót, miért nézi meg a mejjes-faros menyecskéket a villamoson, miért vonzódik a rosszfiúkhoz, miért nem képes kibékülni olyannal, aki „nem a típusom”, miért lép félre X év párkapcsolat után, és  lehetne sorolni.

Helyette leülsz velem szemben, szorongatod a sörödet vagy borodat, és a szemembe hazudva vitázol arról, hogy miért mondok hülyeséget, és a nagyobbik baj, hogy ugyanezt megteszed a tükör előtt is, magadnak! És nem érted, miért vagy boldogtalan. Miért vagy X éves, és a leghosszabb kapcsolatod 3-5 év, miért váltál el, ha megszületett a gyereked és kezd felnőni, miért  mondtál nekem igent 20-30-40 évesen, amikor egy ágyban fekszünk szextől kimerülve, és bagózva nézel a semmibe és bambulsz, és otthon vár a pasid, férjed!

Mert az első őszinte tetted volt, amióta ismered a párodat, bűntudat gyötör azért, mert amit gondoltál és a valóság ütközik egymással, és azt tanították neked: ekkor ezt kell érezned, mert helytelen. Valójában csak nem hazudtál magadnak, és a jó szexet választottad a hétköznapi alakoskodás helyett.

A másik, amit nagyon fontos felismerni (és itt most csak a nőkre fókuszálok): ha az ösztön belép a képbe, „elgurul a gyógyszer”! Amikor bekapcsol a „gyereket akarok” program, bármire képesek. Pánik tör ki 30 felett, és NEM lehet értelmesen beszélni a nővel. Nem egyet láttam, amelyik szinte bárkihez hozzámenne, bármelyik jófiúhoz, és hozzá is megy, ha teheti, mert ő babázni akar. És képes az esküvő előtt két hónappal majdnem szakításig menő vitába bonyolódni, ha a jövendőbeli azt meri mondani, hogy ha összeházasodunk, még 1-2 évet utazgassunk és élvezzük az életet. Nem, ő azonnal teherbe akar esni! (Alig két hete megtörtént vitám egy ismerőssel.)

A rosszfiúnak sosem alkonyul be, ő testesíti meg a nő ösztönlény-énjét, ő adja a kalandot, a vad szexet a kocsival félreállva, és a jófiú lesz a pótszer, a szükséges alkotóelem, amikor pedig átvált „családot akarok” életszakaszba. A jófiú lesz a kompromisszum a valódi vágyak, a valóság, és a szociálisan is támogatott jövőkép között.

Nem ítélek el senkit azért, mert megalkuszik, és azért sem, amikor félrelép! Mindkettő te vagy, eldöntheted, mikor melyik énedre hallgatsz, mennyit hazudsz magadnak és mikor. Nem ítélem el a rosszfiúkat, és a jófiúkat sem, ahogy nem használom a ribanc és kurva szót sem arra a nőre, aki olykor a rosszfiúval nosztalgiázik. Csak ne hazudj arról, legfőképpen magadnak. Én ezt úgy szoktam megfogalmazni:

Nem vagyok hajlandó bocsánatot kérni soha senkitől, mert férfinak születtem!”