horoszkóp
shutterstock 403549522

Augusztusban lett volna az esküvőnk, májusban robbantottam

2016.07.11. 17:21

Akár én is lehetnék Morgána, kisebb változtatásokkal” – kezdi levelét az alábbi történet beküldője, Lili. Morgána egy korábbi posztban szerepelt, ő az, aki felbontotta a jegyességét, és azóta keresgél. Amint azt a címből ön is nyilván kitalálta már, Lili szintén visszamondta a házasságkötést, de nála azért teljesen más a végkifejlet, mint Morgánánál, szóval nem is olyan kicsi az eltérés a két levél között.

Olvassa végig ön is Lili beszámolóját, reméljük, ihletet kap tőle, és ön is megírja nekünk saját történetét vagy gondolatait a Randiblog e-mailcímére!

4 évig éltem egy párkapcsolatban, ahol már 1 éve jegyes is voltam, és nagy erőkkel szerveztem az esküvőnket. Majd eljött a pillanat, mikor egyre inkább közeledik az időpont, és nekem egyre nehezebb elképzelnem, hogy ezzel a férfival még 40 évet együtt éljek. Nem azért, mert rossz ember lenne, hanem szimplán azért, mert nem egymásnak lettünk kitalálva.

Augusztusban lett volna az esküvőnk, én májusban robbantottam a témát, hogy bizonytalan vagyok, és lehet, hogy mégsem illünk össze tökéletesen. Erre azt kaptam a páromtól, hogy tökéletes nem létezik, olyat ne is akarjak.  Egy szó, mint száz, 31 évesen ott álltam férj, barát és pár nélkül, megannyi elbukott előleggel, és összetört álmokkal.  Én akkor azt gondoltam, örökre egyedül maradok.

shutterstock 187534349

Sajnos a netes párkeresés korunk egyik valóban nagy lehetősége, hisz alig vannak olyan társasági események, ahol ismerkedni lehetne büntetlenül.

De én is azt vallom, hogy pont ugyanannyi rossz élményem volt már netes társkeresőn, mint amennyi jó. Sajnos nem lehet biztosra menni. Picit mindig gyanakvónak kell maradni, és relatív hamar találkozni, mert személyes találkozó alkalmával azért sok mindenre fény derül.

Valamint ott vannak a társastánc-tanfolyamok vagy buszos kirándulások, ahol az ember a saját hobbijának élve ismerkedhet is. Én ezekben talán még jobban hiszek!

Visszatérve az én történetemre, és reagálva arra, hogy a nagy Ő nem jön csak úgy be az ajtón. Én céges csapatépítőn ismertem meg a mostani páromat, akivel közös jövőt tervezünk, ugyanis ő volt a túravezető!

Vagyis nincs lehetetlen, sose tudhatjuk, hol talál ránk a szerelem. És az is igaz, hogy általában akkor és ott talál meg , ahol nem is számítunk rá. Mert akkor már általában teljesen harmóniában élünk magunkkal – ami sokkal inkább bevonzza a „jelölteket”, mint mikor görcsösen keresgélünk.”

Ön is írna?

Véleményét, hozzáfűznivalóját és főleg saját tapasztalatait vagy történetét küldje be nekünk e-mailben! A Randiblog e-mailcímén folyamatosan várjuk az üzeneteket.