Spontán lesmárolni egy nőt a proliság teteje

„Éppen most olvastam el a Bocsárd álnevet kapott, módfelett kifinomult úriember levelét, és nem állom meg, hogy ne reagáljak rá. Aztán vagy leközlitek, vagy csak céltalanul fog sodródni az éterben a véleményem” – a céltalan sodródás ezennel kizárva, ebben a posztban közöljük a fenti bevezetővel érkezett reakciót arra a levélre, amiben Bocsárd csajozási tanácsokat adott.

Az alábbi választ Galateától kaptuk, és előre szólunk, hogy ő használ egy-két erős kifejezést a levelében, szóval csak az olvasson tovább, akit nem zavar az ilyesmi. Galatea személyében egy nő mondja most meg, hogy ezek a csajozási praktikák tényleg működnek-e, talán annyival nem lőjük le előre a poént, ha már most eláruljuk, hogy Galatea nagyon kritikus Bocsárddal szemben. Ön melyikük pártjára áll? Szóljon bele ön is, küldje el ön is a véleményét a Randiblog e-mailcímére!

„A levél eleje még tetszett is, valóban jó meglátás az, hogy a nők nem azért szeretik a bunkó férfiakat, mert bunkók, hanem mert jobban képviselik azt az alapvető férfipotenciált, amire már ősanyáink is buktak bogyót gyűjtögetve az erdőben.

Azonban ezután az értelmes kifejtés után Bocsárdról egyértelműen kiderül, hogy semmit sem tanult az őt ért tapasztalatokból, a nők iránti lenézése és nem is olyan mélyen lappangó megvetése csak nőtt, és vadul kategorizálja a nőket, így próbálva kiigazodni rajtuk, s talán valami sikere van is, hiszen ő „sohasem adja fel”, de azért mégiscsak azt történt, hogy tesze-tosza kisfiúból egy a nőket lekurvázó felnőtté cseperedett, aki olyanokat mond, hogy „egy csókért cserébe meghívlak”, meg „na mi van, a nagy banánt szereted?” Csak nyugodtan kérdezd ezt, tanácsolja férfitársainak, ezzel a legrosszabb tanácsot adva nekik. Ez lefordítva azt jelenti, hogy „elképzellek, ahogy leszopsz...”, s ilyen módon tiszteletlen és kéretlen is.

Ha egy nő megkéri a férfit, hogy hívja meg, akkor egyből csókkal tartozik? Furcsa szitu amúgy, nem ismerek ilyen nőt, aki ilyet tenne, de ha mégis, hát rögtön rakjuk lejjebb egy fokkal a nőt, mondván csak akkor költöm rád a pénzem, ha utána megdughatlak?! Spontán lesmárolni egy nőt meg a bunkóság és proliság teteje, senkinek sem ajánlom.

Én 26 éves nő vagyok, egy ideje szingli, és eléggé bele is kóstoltam a pesti éjszakába, sok tapasztalatom van abban, hogy egy egyébként válogatós nőt, mint én, mivel lehet megfogni, s ez szerintem másokra is igaz. Hozzátenném, nem azért vagyok válogatós, mert egy megátalkodott picsa vagyok, hanem mert valójában nagyon nehéz olyan emberrel találkozni, aki kicsit is megfog, s ez a legtöbbünkkel így van. Társat találni hosszú távra, olyat, aki igazán boldoggá tesz, hihetetlen nehéz. Ez még egy egyéjszakásra is igaz, mert kell a mámor, a vonzódás oda is, az ember nem csak dugni akar, hanem élményt, egy pillanatnyi valódi összefonódást.

Szóval semmi más nem fontos, mint egy jó beszélgetés. A nő elkezd valamiről beszélni, s abban kell őt továbbvinni. A humor is nagyon fontos, de leginkább a beszélgetés és a tisztelet. Minden nő, mindig, akár miniatűrben, akár nagyban, de az általa vizionált szerelmet akarja átélni a férfival való kontaktusban. Ezt kell neki megadni.

Kedvesen kérdezni, és értékelni, amit mond, gyengéden olykor megérinteni, aztán, ha megcsókoltad, akkor megfogni a kezét, mintha egy pár lennétek. Egy éjszakára magasra emelni őt, dicsérni, szeretni, nem is őt, hanem a nőt magát, a nőt, mint jelenséget. Kiemelni őt az izzadt testek markolászó tömegéből, és többet adni neki. Megbecsülni, hogy a férfinak adja arra az egy éjszakára magát, mert ha jó is, mégis minden nőnek ez egy újabb hervadt szirom élete virágján, mert minden nő közelebb akar kerülni egy egyéjszakás kaland által a szerelemhez, és aztán rájön, hogy csak távolabb kerül. Amennyiben pedig hosszabb távú dolog sül ki egy találkozásból, akkor ezek a dolgok jó esetben alapvetőek.

Attól, hogy valaki így vagy úgy öltözik, még a szíve mélyén ugyanazt akarja, s minden nő ugyanolyan, egy örök Hófehérke, aki a tornácon énekelve söpröget, s várja a herceget. Ez a herceg pedig egy estére lehetsz te is, kedves hányatott sorsú, magát papucsnak érző férfi, avagy bárki, aki nem érti, hogy miért nem terem punci, vagy feleség a háza táján.

A nők többsége szépen bánik a férfiakkal, még a legmegátalkodottabbat is gyengéden tudjuk szeretni, hát szeressetek ti is minket, férfiak, akkor is, ha olykor gyökerek vagyunk, vagy nem értjük, amit mondtok, legyetek jók hozzánk! Az eszünket, véleményünket, személyiségünket nézzétek még egy éjszakára is, mert attól, hogy mi is szeretünk szexelni, s nem vetünk meg egy egy éjszakás mámort, még van, eszünk is, humorunk is, tartásunk is, véleményünk is. Bocsárd, remélem, te meg lemondasz az elméleteidről, s egyszer majd szépen fogsz szeretni egy nőt.

Na ennyi.”