„Amit Gotfrid leírt, az mind igaz, de azon kívül van más is” – folytatja Lehel azt a levélfolyamot, ami a társat kereső, gyerekkel rendelkező férfiakról kezd beindulni itt a Randiblogban. Gotfrid jópár problémát felsorolt, amikkel ezek a férfiak részben azért szembesülnek, mert általában nők szoktak gyerekkel társat keresni, férfiak relatíve ritkán. Hát most hallgassuk meg, mik a tapasztalatai Lehelnek, aki sok mindennel egyet ért, sőt, még hozzá is tesz néhány dolgot. Folytatná ön? Semmi akadálya, kérjük, írjon a Randiblog e-mailcímére!
„Diplomásként, 180 cm feletti magasság felett is van bőven indok az elutasításra, már ha válaszra méltatnak.
Igen, nem vagyok Adonisz, de azért Quasimodo sem, voltak, akik jóképűnek mondtak, de mégis nem tudom, mit várnak, vagyis inkább mit képzelnek a nők/lányok egy 40 körüli férfiról.
A sportos szerintük kidolgozott izmokat jelent egy deka felesleg nélkül. Egy átlagos korombéli az nem így néz ki. Akkor mégis mit várnak el?
Nem várják el feltétlenül, hogy gazdag legyen a férfi, de a leírtak/igények számomra is vállalhatatlanok, pedig az átlaghoz képest magasabb jövedelemmel rendelkezem.
A lakóhely kapcsán esélytelen vagyok vidéki lakosként. Mintha Budapest lenne a Világ közepe. Esetleg a lakóhelyük környéke. Az fel sem merül bennük, hogy nem feltétlenül összekötözéssel kezd az ember egy kapcsolatot, meg később érdekes módon párként már nem lenne gond számukra a költözés. Első levélre kaptam már olyan választ is „Csak nem képzeled, hogy odaköltöznék?!”, se köszönés, se más.
Végül ott a legfontosabb, a gyerek. Ha valakinek 40 éves koráig nincs gyermeke, és normális is, az ritka, mégis kimondva-kimondatlanul „gyereke ne legyen”, vagy ha van is, ne vele éljen. A legszebb, hogy ezek a nők gyereket akarnak, vagy már van is nekik.
Igen, Gotfrid tapasztalata helyt álló. Nem anyát keresek a gyerekeimnek, legalábbis nem a meglévőknek. Senkitől sem várom el, hogy nevelje őket helyettem.
Házicselédet sem keresek, de mintha ezt feltételeznék rólam.”
Ön is írna?
Véleményét, hozzáfűznivalóját és főleg saját tapasztalatait vagy történetét küldje be nekünk e-mailben! A Randiblog e-mailcímén folyamatosan várjuk az üzeneteket.