Mindkettőnkkel együtt volt. Velem gumival, vele nem

„Muszáj leírnom, mert ez egy olyan sztori, amit senkinek nem mondhatok el, de valakinek mégis muszáj, mert megbolondulok” – emlékezzen majd vissza erre a bevezetőre, amikor a történet végére ér, mert csak utólag érti meg az ember, hogy ez a gyakran hallott fordulat ebben az esetben mennyire igaz. Ez most tényleg egy olyan történet, amiről senki nem tudhatja meg, hogy igazából kik a szereplői.

Ahogy szoktuk, a beküldőnek, Donátónak ezúttal is álnevet adtunk, és néhány részlet megváltoztatásával gondoskodtunk arról, hogy az illetőre semmiképpen se lehessen ráismerni ebből a posztból. Donátó a feleségével és gyerekeivel való kapcsolatáról ír, és már az alapszituáció is kivételesnek számít a mai Magyarországon, de amilyen helyzetbe Donátó mostanra került, olyat a Randiblog sok-sok éve alatt még sosem hallottunk.

Olvassa el ön is ezt a levelet, aztán ha sikerül utána szóhoz jutnia, írja meg nekünk, mit gondol! Tapasztalatokat, véleményeket, tanácsokat egyaránt várunk a Randiblog e-mailcímére.

„Pár éve megismerkedtem egy elvált asszonnyal, összejöttünk. Volt két lánya, azóta az „én lányaim”, sokat segített, hogy én képbe kerültem.

Ugrás.

Ő továbbra is szerette a volt férjét, engem is. Mindkettőnkkel együtt volt. Velem gumival. Vele nem. Volt egy betegsége, ami szinte kizárta a terhességet... ennek ellenére megtörtént, hogy pillanatnyi elmezavar következtében szeretkeztek. Baba lett belőle. Én simogattam zigóta kora óta, jobban kötődtem (ez már nem így van, mindhármat imádom, ők is engem) hozzá, mint a találkozáskor megismert lányokhoz. Megszületett. Negyedik éve nevelem. Imádom mindhármukat, és az azóta feleségemmé előlépett anyjukat is.

És most egy kis kitérő: fiatal korom óta (41 vagyok) azt mondtam minden partneremnek, hogy ami jólesik, csinálja. A pillanat hevében meg is csalhat, csak könyörgöm: VÉDEKEZZEN! Jó fej vagyok? Vagy balek? Mindegy.

Volt, hogy egy közös baráttal szeretkezett, én meg videóztam. Ez van. Szeretem, ha neki jó. Az elmúlt évek alatt 3 emberrel csalt meg, a volt férjével, a közös baráttal, és egy harmadikkal. Utóbbi a kollégája volt. Az első munkában töltött napon már izzott körülöttük a levegő. Jöttek a napok, s bár nem volt közösülés, azon túl minden. Mikor tudtam, hogy hozzá készül, jelentőségteljesen a táskájába tettem az óvszert.

Közben a feleségem lett. Lakást vettünk, terveztük a közös életet. Hogy a gyerekeknek egyszer lesz még egy testvére... ilyenek. Az esküvő után két hónappal bevallotta, hogy védekezés nélkül együtt voltak korábban. Két nappal később kiderült, hogy terhes. És újabb teszt később megerősítette.

Meg akarja tartani, mert az ő pici babája. Viszont saját gyerekünk innentől tuti nem lesz. A picit imádni fogom, tudom magamról... de most komolyan: érezhetek szomorúságot és megalázottságot, hogy velem csak gumival, mással meg bármit csinálhat? Nem tudom, mit gondoljak, mit tegyek. A pasi már nem ott dolgozik, házas, gyereke van. A feleségem meg csak érzelmi alapon tud gondolkodni: pici baba... És hol vagyok én? Aki emlékezni akartam az együttlétre, amikor megteremtődött a pici élet. Egyszer már megcsalt, sosem gondoltam volna, hogy megismétlődik: megcsalás, gyerek, akit én fogok felnevelni. A szűk kör előbbit tudja. Utóbbit a gyerek sem tudhatja meg. De egész életünkben hazugságban fogunk élni egy szar félrelépés miatt?

Ő négygyerekes anya lesz. Én meg, ha meg nem csalom, sosem lesz saját gyerekem. Nem, mintha a vér számítana. Csak az, hogy nekem... tőle. Valahogy nem tudok lelkesedni. Most már öt hetes. Az apa el akarja vetetni.. Én nem fogom engedni, mert a pici semmiről nem tehet. Csak megalázva érzem magam.”