horoszkóp
shutterstock 259838969

Nem csajozni járok, dolgozni... de mégis megtörtént

2016.09.17. 12:45

Csobán levele adta meg a kezdőlöketet a levél megírásához” – bocsátja előre saját története elé Robin, akinek persze igazából valami más a neve, csak mi adtunk neki egy álnevet a biztonság kedvéért. Csobán azt írta meg, mennyire meglepetésszerűen szakított vele egy lány, akibe szerelmes volt, amiből sejteni lehet, hogy Robin története, bármilyen szépen is kezdődik, szintén nem fog jó véget érni. Önnek is van valami hasonló sztorija? Vagy inkább valami másról mesélne szívesen a párkapcsolatok témakörében? Mindenképpen írjon, a Randiblog e-mailcímére várjuk a levelét!

Az én történetem is hasonló az övéhez, annyi különbséggel, hogy én nem társkeresőn ismertem meg a hölgyet. Hangsúlyozom, sose voltam, és nem is leszek fent ilyen oldalakon, hiszek abban, hogy egy nőt meg lehet fogni a személyes kisugárzással és egy beszélgetés kezdeményezésével is. Tartom magam a klasszikus módszerekhez, de lehet, ez a baj...

Ügyfélszolgálaton dolgozom, napi szinten rengeteg ember fordul meg nálam. Január óta vagyok egyedül, nem keresgélek az ügyfelek között, nem csajozni járok, dolgozni... de mégis megtörtént. Belépett az ajtón és tudtam, az a bizonyos érzés, amikor meglátom a másik felem, és később is igaznak bizonyult az első benyomás. Két órát ügyintézett nálam, gyakorlatilag alibiztünk végig. Már rég befejeztük az intéznivalót, csak beszélgethessünk, úgy tettem, mintha még dolgoznék. Miután végeztünk, elment, de tudtam, nekünk találkoznunk kell. 80 km-re lakik tőlem, nem érdekelt, ha kell megyek minden nap, vagy jön ő, megoldjuk, ez nem lehet akadály, vele nem.

Este hazaértem munkából, felhívtam, megkérdeztem, milyen az készülék, amit vásárolt, jól működik-e, tetszik, nem bánta meg stb... Mind a ketten tudtuk, nem ügyfélvisszakövetést csinálok, ez jóval többről szól. 3 órán keresztül beszélgettünk, másnap folytattuk, majd jöttek a reggeli SMS-ek, azok a fajták, amik egyszerre érkeznek, elküldtem én és 1 másodpercre rá jött a válasz, vagy éppen fordítva, de minden reggel ez ment.

Eljött hozzám, én elmentem hozzá, csak randiztunk, 3-4-5 órás találkák voltak, de élveztem minden percét, tökéletes volt. A harmadik randi után történt meg az első csók, az első igazi... ahogy hajoltam felé, már éreztem, ahogy forrósodik a teste, ahogy a szánk összeért, éreztem, ahogy dobog a szíve, olyan hevesen, amilyet még előtte soha, senkinél nem éreztem. Filmbe illő volt, kiráz a hideg még ma is, ha rá gondolok.

Akkor utazott el pár napra külföldre édesanyjával. Minden nap beszéltünk, küldte a képeket, este hívott, gondoltam, hét közepén hazaér, majd hétvégén találkozunk, hát nem így lett. Kedden ért haza, a repülőtérről hazafele az első útja hozzám vezetett. Látni akart, mert hiányoztam neki. Elmondhatatlanul jól esett. Megbeszéltük, a hétvégén jön hozzám, elmegyünk egy koncertre, kicsit lazítunk, végre együtt leszünk.

Így is lett. Egész nap takarítottam, főztem, rendeztem a dolgokat, hogy minden olyan férfias módon, de rendben legyen. Megjött, vacsoráztunk, majd kettesben belevetettük magunkat a szombat esti városi forgatagba. Borozni voltunk egy borbárban és beszélgettünk egész éjjel, négykor értünk haza, hajnali 7-ig beszélgettünk tovább, hihetetlen volt. Majd megtörtént, aminek meg kell. Szeretkeztünk, fantasztikus élmény volt, ennyire nőt még sose kívántam. Elaludtunk egymás karjai között, reggel (délben) ott folytattuk, ahol abbahagytuk, de már éreztem valami furcsát a hangjában. Beszélgettünk az ágyban egymás mellett fekve, közben arról beszélt, miért nem tud egy komoly kapcsolatban létezni. Majd szeretkeztünk és folytattuk ezt a beszélgetést. Ott már éreztem, ennek ennyi volt, soha többé nem látom.

Persze elmentünk, beültünk egy étterembe enni, majd kézen fogva végigsétáltunk a városon és fagyiztunk egyet. Beült a kocsijába, miközben csókolóztunk és elment. Döbbentem álltam a történtek előtt, nem értettem mi történt, mi a baj, hol csúsztunk ennyire félre.

Néha még beszélünk. Egyik ilyen alkalommal rákérdeztem, holott tudom, az önmagunkban való hibakeresés csupán önbizalomhiány, de megkérdeztem, mi a gond, miért nem találom a párom, mit lát bennem hibának. Megerősített, rossz az irány, nem bennem van a hiba. Azt mondta, a nőkkel van a gond, hogy nem látják meg, amit meg kéne, ő pedig szimplán a múltja hátizsákjait cipeli, és emiatt nem lehetünk együtt.

Lehet benne igazság, lehet, hogy elhallgat valamit, de azért felmerül bennem az a mondat… csak szexre kellesz. Huszonegy-két éves koromban én is ezt csináltam a nőkkel, amire nem vagyok büszke, de fiatal fiúként ezt mindenki megéli.

Ami igazából foglalkoztat. Mi a gond a mai nőkkel? Mi bajotok van? Adott egy jóképű, intelligens, fiatal srác, aki előzékeny, segítőkész, tud főzni, gondoskodó, egy vadállat (ott és ahol kell), érzéki és még romantika is szorult belé, de vannak hibái is nyilvánvalóan. Tudom, körbe írtam a tökéletes férfit (ez nem én vagyok nyilván, csak vettem egy példát), és ez se jó, ez se kell. Kifogás kifogás hátán. A múltam, a jelenem, a jövőm, a munkám, az exem, a szüleim, a kutyám, a macskám vagy éppen a Pokémon Go. Mindig van kifogás, de őszinteség vagy bevállalni a másikat, az nem megy. Azt látom nap mint nap, hogy férfiatlan nyikhaj srácok futkároznak a lányokkal, akikben semmi férfiasság nincs, mi, férfiak pedig sóvárgunk utánatok és várjuk azt, amelyikőtök végre felismeri ezt és nem ijed meg attól, hogy valaki erőt és biztonságot nyújt.

Ön is írna?

Véleményét, hozzáfűznivalóját és főleg saját tapasztalatait vagy történetét küldje be nekünk e-mailben! A Randiblog e-mailcímén folyamatosan várjuk az üzeneteket.