Ne aggódjak, gyerekkori ismerős, csak kirándulgatnak

„Meglepve olvastam Hilda levelét, főleg barátnőjének tanácsát, véleményét, úgy állítva be a 40-hez közeli, egyedülálló korosztályt, mint aki cselekvésképtelen, társas kapcsolatra méltatlan, alkalmatlan” – ez a bevezetője az alábbi levélnek, amit Adalbert álnevű olvasónk küldött be.

Azoknak, akik nem emlékeznek Hildára, ajánljuk figyelmébe ezt a linket, de a lényeg az, hogy Hilda összejött valakivel, és úgy tűnt, minden a legnagyobb rendben van, amíg egyszer csak a férfi le nem lépett bármi előjel vagy személyes találkozás nélkül. Hilda, illetve barátnője ebből azt a következtetést vonja le, hogy minden férfivel van valami baj, és Adalbert pont ezzel vitatkozik, többek között rámutatva arra, hogy ilyet nők is csinálnak. Olvassa el Adalbert történetét és érveit, aztán ha van kedve hozzátenni valamit, kérjük, írjon ön is a Randiblog e-mailcímére!

„Több olyan nővel volt kapcsolatom az elmúlt években, akik SMS-ben, vagy más személytelen módon szakítottak, mert úgy volt kényelmes. A legutóbbinál például utaztam 1700 km-t kettőnkért, minden szép, minden jó, pár napot ott töltöttem, majd haza. Addig hónapokig minden nap Skype, órákat… Úgy váltunk el, siet haza, köszöni, hogy vagyok neki, ilyen jó kapcsolata nem volt még, sem lelkileg, sem testileg.

Voltak viták, mint bárhol, én nemtetszésemet fejeztem ki, hogy egy sráccal nagyon sok időt tölt, ha egy pohár tejet rakna ki a közösségi oldalára, arról is ódákat zengene. Ne aggódjak, gyerekkori ismerős, csak kirándulgatnak, ne legyek féltékeny. Hazaértem, elmondtam, várom haza, terveink vannak. Jött egy üzenet, nem akarja folytatni. Ennek egy éve... Azóta a gyerekkori ismerőse a vőlegénye. Nem vártam el akkor, hogy jöjjön haza, úgy szakítsunk, de ha már hónapokat néztük egymást a kijelzőn, akkor ott is elmondhatta volna...

Ne gondoljátok azt, aki egyedül van, az alkalmatlan, lehet, elege van, pont az ilyen nőkből. A bizalmat újra odaadni, a legnagyobb rizikó. Könnyen törnek pálcát azok, akik úgymond boldog kapcsolatban élnek, azok felett, akik még a negyvenhez közel is keresnek, vagy várnak, mert karriert építettek, átverték őket és csak amiatt, hogy elmondhassam, van valakim, nem lesz!

Mert azt csinálnám, mint azok, akik ilyenben vannak, a közösségi oldalon élném az életem, óránként profilképet váltanék, elmondanám, milyen bölcs vagyok, csak azért, hogy visszaigazolást kapjak a lájkokból, belül viszont tudom, haldoklik a kapcsolatom, haldoklik a jövőképem... Akkor inkább kivárok és mosolyogva nézem a napi 10 posztot a tökéletes kapcsolatban lévőkről...”