horoszkóp
shutterstock 268184675

Életed szerelme juttat el a nemigondozóba

2016.10.24. 16:20

Régóta tervezem megírni nektek az én történetemet is, hiszen ilyet úgysem él meg mindenki. Gondoltam akkor. Aztán elolvastam Linett levelét. Az én első hatalmas nagy szerelmem egy szociopata fiú volt” – ha ön még nem olvasta, mit írt Linett kapcsolatáról egy szociopata férfival, csak ajánlani tudjuk, az utóbbi idők egyik legmegdöbbentőbb levele volt itt a Randiblogban. Az alábbi beszámolóval azonban Gilberta lehet, hogy túl is tesz Linetten, hiszen nála az érzelmi megrázkódtatásoknak és a kórosan hazudozó férfi húzásainak egészen komoly következményei lettek, nem csak Gilbertára nézve.

Valószínűleg mondani sem kell, de azért figyelmeztetjük önt két dologra. Egyrészt hogy természetesen a sztoriban szereplő személyek nevét megváltoztattuk, hogy véletlenül se lehessen azonosítani őket, és másrészt hogy ha van bármi reakciója vagy saját története, akkor ön is írhat nekünk bármikor. Kérjük, a Randiblog e-mailcímére küldje el üzenetét!

A történet hasonló, csak bonyodalmasabb. Utolsó évem kezdődött az egyetemen, éppen remekül éreztem magam a bőrömben, minden rendben volt körülöttem. Egy baráti társaságon belül ismerkedtem meg a fiúval, nevezzük Salamonnak. Megnyerő, humoros, intelligens, jó kiállású, határozott fiú volt. Ahogyan ennek lennie kellett, beszélgetni kezdtünk, kölcsönös szimpátia, randizgatások, hosszantartó levelezések. Gyönyörűen udvarolt és remekül elbeszélgettünk... a neten. Élőben néha akadozott dolog, de lángolt köztünk a levegő.

Egy hónapig randizgattunk, majd közös döntést hoztunk arról, hogy együtt folytatjuk tovább az életünket. Teltek a hetek. Sodródtam az árral. Eleinte nem nagyon éltem bele magam, nem tudtam, tényleg akarom-e én ezt. De egészen jól elvoltunk, sokat nevettünk, felszínes volt az egész, és tetszett. Jöttek a komoly mondatok, hogy te vagy a másik felem stb, szédített a dolog nagyon. Aztán beütött a krach. Pár hónapja járhattunk, miután rájöttem, hogy szerelmes vagyok. Életemben először. Annyira szerettem, hogy ha ránéztem, úgy éreztem, szétszakad a mellkasom a szerelemtől, imádtam mindenét, a mozdulatait, mosolyát, vicceit, az apró ráncokat a szeme alatt.

Ez annyira jól hangzik, hogy már-már beleborzadtam, de valójában ez a kép az én fejemben élt. Ahogyan Linett történetében is, voltak fura eltűnések, őt ne kérje senki számon. Ha érzelmi kérdés merült fel, lepattant róla a kérdés, a terelésnek a terelésével válaszolt minden kérdésemre. Nem találkoztunk minden nap, mert neki egyszer már ezzel volt rossz tapasztalata és most nem akarja ezt. Egyszer megcsalták, azóta nem meri beleélni magát, azért ilyen közönyös, mert vele is ilyenek voltak. Hagytam. Kimagyarázott mindent. Gondoltam, majd kialakul. Egyetlen, ami maximálisan összekovácsolt bennünket, a szex volt. Volt egy ilyen kényszerképzetem, hogy ez majd megold mindent. Hát majdnem.

Télen jöttünk össze, következő nyárra megromlott a kapcsolatunk. Én őrlődtem folyamatosan miatta, az érzelmi hidegség eluralta a kapcsolatunkat, hiába próbáltam ezen változtatni, leperegtem róla. Annyira nem engedett magához közel, hogy egyszer megkérdeztem tőle, miben hisz igazán, milyen vallást gyakorol. Felháborodva mondta, hogy ő erről nem beszélget mindenkivel, csak 1-2 emberrel. Én pont nem voltam köztük. Fájt. Nagyon. Ő meg úgy elvolt a „kapcsolatban”, legalábbis gondolom, hiszen az életébe továbbra sem láttam bele. Nagyjából idáig kiderültek a dolgai homályosan, hogy illegális dolgokkal is foglalkozik ő szabadidejében. Tudtam ezeket is, tudtam, hogy lányokkal is találkozik meg beszélget online, de elfogadtam. Gondoltam, biztosan nem csalna meg. A szex még mindig fantasztikus volt, fordítottan arányosan az együtt töltött idővel.

Következő télre már végleg megromlott a dolog, éreztem, hogy szakítanom kell. Leültettem. Vége. Sírás. Ketten sírtunk. Akkor éreztem, hogy de áá biztosan szeret, hiszen ő, aki annyira érzelmes, mint egy cserép virág, igazából sír! Nembaj, én ebben a közönyben és ridegségben nem élek tovább, bébi, én hagylak menni. Csak keményen! De aztán jöttek az üzenetek: de szeretlek! de hiányzol! Könnyes szemeimben remény csillant: ó tényleg? Hát én is persze, hogy szeretlek!

Újra együtt. Megint rossz. Ha közeledek, távolodik, ha távolodom, közeledik. Megint két szakítás. Úgy nézett ki, hogy nem leszünk már együtt, nekem becsúszott egy egyéjszakás, és rádöbbentem, hogy nem lesz őt olyan könnyű elfelejtenem. De aztán persze újabb kibékülés(i szex). A rengeteg huzavona után márciusban szakítottunk végleg, akkor már tényleg éreztük, hogy nem megy ez, nagyon.

Áprilisban egy közös barátunkkal találkoztam, Haralddal, akivel szóba került Salamon, és végülis fény derült a titokra. Az úriembernek van egy lány cimborája, Ráhel, évek óta jóban vannak, és egymással csalják meg az aktuális barátnőjüket/barátjukat. Ennek nem biztosan van értelme, én például pont nem értem. A tél vége felé, 5 nappal azután, hogy hazamentem tőle és írta, hogy szeret, a Ráhelt fűzte párhuzamosan és keltek reggel együtt romiban. Mikor ezt megtudtam, ledöbbentem és összeomlottam. Rakosgattam össze a képeket, a mondatok más értelmet nyertek. Kaptam egy gyengébb sokkot, napokig nem tértem magamhoz utána. Gyanítom, hogy nem első alkalom volt. Most jön a csavar az egész sztoriban: Salamon lefeküdt mellettem Ráhellel, Harald akart járni Ráhellel, de Ráhel csalta Haraldot Salamonnal. Megvan? Hagyok egy kis időt, nekem nem kevés kellett...

Ha meg már így alakult, és csak én nem voltam még Haralddal, mondtam, hogy itt a remek alkalom. Nagyon kétségbeesett reakció volt és gerinctelen dolog volt csak bosszút állni, de csak azt éreztem, így törleszthetek. Megtudta. 1:1 lett a vége.

Többek között kiderült az is, és ez egy szikrányi ebből a beteg sztoriból, nekem mégis betette a kaput végleg, hogy Salamonnal nem mindig védekeztünk, és abban az időben mindig húgyúti fertőzésem volt, voltam dokinál, felfáztam biztos, oké, időszakonként visszatért. De elmúlt. Harald rávilágított, hogy ő ugyanezt kapta Ráheltől el, így tehát messzemenő következtetéseket levonva… szerintem gyanús. Beutaló a nemigondozóba szevasz! Megvan az az aberrált kép, hogy életed szerelme juttat el a nemigondozóba? Köszi srác! Jóarc vagy!

Biztosan az jön le az írásomból, hogy milyen könnyed erkölcsű vagyok és szemétláda. Nem voltam az. Ez az egész huzavona tönkretett érzelmileg, fél évnek kellett eltelnie, mire eljutottam oda, hogy újra van értelme az életemnek. Totál kiégett voltam pár hónapig ezután a sztori után. 1 év reménytelennek tűnő szerelem, ami az is volt, hazugság, felszínes kapcsolat. Én sem vagyok egy egyszerű eset, nehéz velem is, de élt sokáig bennem a nárcisztikus fájdalom, hogy igazán szerettem, tiszta szívemből, és nem érdemeltem ezt. Nem tudom, kivel jártam, nem ismerem ezt az embert (nyilván ő nem megcsalós és az ilyet nem tartja korrektnek, ugyanaz, mint Linettnél). Már egy jó ideje nem gondolkodom azon, mi volt, és mi lehetett még…

Mostanra helyrejöttem, de nem tudnék szerelembe esni egyhamar. Totál kielégítenek a barátság extrákkal kapcsolatok... Nincs tanulság sem. Talán annyi, hogy ne járj szociopatával. Főleg ne legyél beléjük szerelmes. Nehéz kiszűrni őket, mert gyönyörűen színészkednek, hazudoznak, színlelnek, mindeközben népszerű emberek és megnyerőek. Ami még jelzésértékű lehet, az illegális dolgokhoz való vonzalmuk. Ja meg, hogy úgy érzed magad mellettük, mint egy nagy kalap szar. Ha ilyesmi kaliberű emberrel találkozol… menekülj!

Ön is írna?

Véleményét, hozzáfűznivalóját és főleg saját tapasztalatait vagy történetét küldje be nekünk e-mailben! A Randiblog e-mailcímén folyamatosan várjuk az üzeneteket.