horoszkóp
shutterstock 312034682

Éjjel arra ébredtem, meg akarok halni

2016.11.05. 15:17

„Meleg, 42 éves, sokak szerint szép szál férfi vagyok. Ezt a levelet csak azért írom, mert oldalatokon tapasztalatokat gyűjtötök, nekem meg jól esik kiírni magamból a csalódást, dühömet” – az Imre álnevet kapta az az olvasónk, akitől ez a levél érkezett. Bizony, gyűjtjük a tapasztalatokat, és Imre tapasztalatainak már csak azért is nagyon örültünk, mert az ő története megmutatja, hogy szakember kilátástalannak tűnő helyzetből is segíthet megtalálni a kiutat. Ha ön is volt már hasonló szituációban, kérjük, írjon nekünk ön is, ossza meg a tapasztalatait! A Randiblog e-mailcímén folyamatosan várjuk a leveleket, akár most azonnal is írhat!

Ott kezdeném, hogy elég sok csalódás, tragédia ért életemben, érzékenyebb vagyok és ezzel kezdődne a sztorim exemmel kapcsolatban.

Egy melegoldalon ismertük meg egymást, hamarosan találkoztunk, nagy lett a szimpátia, elkezdtünk járni. Hozzá kell tennem, én kisvárosi, ő Pest mellől, kb. 100km távolság, de ez nem zavart bennünket. Elejével szépen építgettük a kapcsolatot, elvoltunk.

Sajnos idővel annyi teher nyomta a vállamat, hogy kezdtem összeomlani. Többet ittam, bezárkóztam, de vele még mindig minden oké volt. Igaz, vágytam, hogy átöleljen, beszélgessünk.

Jött a nyár, családjának van egy kis háza Balatonon, fantasztikus napokat töltöttünk ott, de sajnos csak ritkán kettesben. Egy ilyen hétvégén persze alkohol, zene, semmi probléma, majd ,,legjobb" barátnője odamondja, szerinte én nem vagyok hozzá való. Kiborultam, de párom nyugtatott, az a lényeg, neki én kellek. Ismét eltelt néhány hét zavartalanul, viszont otthon szenvedtem, éreztem, valami nincs rendben.

Sikerült megszervezni egy újabb balatoni hosszú hétvégét, persze nagyobb részt haverok, ital. Persze az én barátaim sose voltak érdekelve ilyenekben, ezt finoman szóvá tettem, jött a hiszti, persze haverjai engem vádoltak, hogy elment a kedve a további bulizástól. Szó ne essék, kedveltem a barátait, talán ők is engem, de nagyon érzéketlen, önző emberek, mintha csak magukkal törődnének. E buli után érzékelhetően ridegebb lett. Igen, biztos az én hibám is, senki se tökéletes.

Közben kedvesem családdal nyaralni ment, én éjjel arra ébredtem, meg akarok halni. Meglepő, én se értem, de apu halála ekkor „tört ki” rajtam. Doboz nyugtató (szerencsére nem volt tele), egy üveg gyomorkeserű… Anyu szerencsére furcsállotta, hogy mit csinálok éjjel a konyhában, még tudatomnál voltam, orvost hívott, megúsztam. Utólag szégyenlem, de ez egy segélykérés volt a világ felé. Család összejött, szereztek jó pszichológust, kijelenthetem, szuper, sikeres a kezelés. Tele vagyok életkedvvel, tervekkel.

Persze exem nyaralás közben kedves „legjobb” barátnőtől tudta meg, mi történt, csak szerintem más tálalásban, így hazaérkezése után néhány nappal azzal szakított, hogy „megtört” benne valami, nem tudja elviselni a „kilengéseim”. Őszintén nem is bántam. Éreztem, ő egy elkényeztetett, nem akarok problémákat magam körül ember. Ez volt az én kis történetem. Elhagytak, mint patkány a süllyedő hajót!

Amit megtanultam: többet gondoljak magamra, érzékeny az maradok, nem leszek rideg, önző ember.

Köszönöm, ha valaki legalább megtisztel levelem elolvasásával!

Ha ön is úgy érzi, segítségre lenne szüksége, hívja a krízishelyzetben lévőknek rendszeresített, ingyenesen hívható 116-123, vagy 06 80 820 111 telefonszámot! Kérjük, olvassa el ezt az oldalt, online segítséget itt kaphat. Amennyiben másért aggódik, ezt az oldalt ajánljuk figyelmébe.

Ön is írna?

Véleményét, hozzáfűznivalóját és főleg saját tapasztalatait vagy történetét küldje be nekünk e-mailben! A Randiblog e-mailcímén folyamatosan várjuk az üzeneteket.