Újra rákérdeztem, tetszem-e neki, jött a hidegzuhany

„Odett levelével kapcsolatban jutott eszembe, hogy én is tollat ragadjak” – írja nekünk Emiliána álnéven egy olvasónk. Odett történetéhez érdemes előbb visszakattintani, de röviden annyit kell tudni róla, hogy némi túlsúlya miatt mindig is önbizalomproblémákkal küszködött, és azt írta meg, hogy egy látszólag fantasztikusan induló kapcsolat elején egyszer csak, derült égből villámcsapásként faképnél hagyta egy srác. Nyilván ettől meg végképp nem érezte magát jobban.

Emiliánával nem pont ugyanez történt, de valami nagyon hasonló, plusz ő szerencsére tanult a hirtelen rémálomba váltó randiból és tovább tudott lépni. Sőt, a Randiblogon keresztül üzen is az illető srácnak. Ha önnek szintén vannak hasonló tapasztalatai, ha ön is szívesen mesélne, ne várjon tovább, küldje be a történetét vagy gondolatait a Randiblog e-mailcímére!

„A lényeg, hogy nálam is a tipikus husisabb vagyok probléma áll fenn. Bár az én kapcsolataim jól alakultak, sosem bántottak, de valamiért 22 évesen egyedül maradtam, és ez nem is változott egészen 3 évig. Ez idő alatt dolgoztam, igyekeztem ismerkedni és még külföldön is éltem fél évig, dehát ahogy a mondás is tartja, magadtól úgysem szabadulsz meg, akárhova is mész.

Találkoztam kint egy lánnyal akivel jó barátnők lettünk, ő segített az önbizalmam helyrehozni. Így tértem haza tavaly év végén.

Idén tavasszal, szintén a Tinderen megismertem egy srácot, akivel azonnal megvolt a közös hang. Órákat beszélgettünk Facebookon, majd telefonon is. Ezer meg egy képet küldtem neki magamról innen-onnan fotózva. 1 hét sem telt el, mikor találkozót beszéltünk meg, ami úgy indult, hogy meglátott és megcsókolt. Megkérdeztem hogy tetszem-e neki, igennel válaszolt, majd megkérdezte, ő tetszik-e nekem. Nekem is tetszett, kézen fogva sétáltunk. Majd 2 óra múlva, miután azzal viccelődött, hogy már nálam is aludna, valamiért újra rákérdeztem, hogy tetszem-e neki. Mire jött a hidegzuhany: háááát… Ő a vékonyabb lányokhoz van szokva. Akkor kiszálltam a kocsijából, közöltem vele, hogy sajnos ilyen vagyok és ott hagytam. Megjegyzem, a srácnak saját elmondása szerint sem volt még rendes kapcsolata. Nos, kezdem érteni, miért.

Ezután még hetekig kérdezgettem a barátaimat, hogy a kép becsapós-e, így nézek-e ki. Egyetértettek, hogy nem csalóka a kép.

Ezután hirtelen fellángolással úgy döntöttem, nem süllyedek vissza a depresszióba, ami 3 évig kerülgetett, hogy én nem érdemlem meg, hogy szeressenek. De megérdemlem. Ahogy mindenki más is.

Elkezdtem edzésre járni, de az élet kiszámíthatatlan: alig telt el egy hónap, megismertem a mostani páromat, aki az elejétől fogva biztosított róla, hogy őt aztán nem érdekli, hogy van-e rajtam plusz 10 kg vagy nincs.

Egy hasznom legalább származott belőle, az edzések azóta is tartanak, és sokkal jobban érzem magam a bőrömben.

Tudom, hogy álnéven fogtok kirakni az oldalra, de remélem, a fent említett srác elolvassa és magára ismer. Mert nagyon régóta szeretném megköszönni neki, hogy megadta az utolsó rúgást, ami felébresztett.”