Ha ez így folytatódik, sosem lehet övé lány

„A történetem hétköznapi az olvasónak, különleges nekem” – írja története bevezetéseképpen Lázár, de ezen a ponton rögtön vitatkoznunk kell. Annyiban ugyanis nekünk sem hétköznapi az ő története, hogy Lázár első szám harmadik személyben mesél önmagáról, mintha ez az egész valaki mással történt volna meg.

Persze egy pillanatig sem hibáztatjuk, hogy próbálja magától távolítani a történteket és az érzéseit, nagyon nehéz helyzetben van most ugyanis egy munkahelyi szerelem kapcsán. Olvassa végig a történetet, aztán ha úgy érzi, ön is szívesen mesélne, írjon nekünk ön is a Randiblog e-mailcímére!

„Alaphelyzet: jóképű, kívülről magabiztosnak tetsző, de félénk fiú (28), gyönyörű, intelligens, kacér lány (23) (lány). Munkatársak. A lánynak barátja van, 4 éve. Az alaphelyzetből sejthetjük, hogy a sztori nem happy enddel fog végződni, de kezdjük az elején!

Tavasz. Új lány érkezik a céghez. A fiúnak nem szimpatikus, minden harmadik mondata a barátjáról szól. Később egyre kevesebbet beszél róla. Egy közös projekt kapcsán valamennyit együtt dolgoznak.

Nyár. A lány épp egy problémát magyaráz, mikor a fiú azon kapja magát, hogy fogalma sincs, mi a téma, csak úszik a lány hangjában. A lány nyíltan meséli, hogy a fiúval álmodott, bár rémálom volt. Egyre többet beszélgetnek, mindkettő tudja, hogy vonzódik a másikhoz. A lány bár sosem mondja ki, finoman utalgat rá, hogy elégedetlen a kapcsolatával. A fiú felveszi online is a kapcsolatot a lánnyal.

Esténként órákat beszélgetnek, érzésekről vágyakról, mindenről. A lány kérés nélkül mesél, a fiú szép lassan kezd el megnyílni. Ekkor már mindketten tudják, hogy mit akar a másik. Már-már a fiú is elhiszi, hogy boldog lehet. A lány párja nem érdekli, a napnál is világosabb, hogy az nem szereti a lányt, csak túl kényelmes, hogy kidobja (hetente egyszer ha találkoznak).

Ősz. Esténként órákat beszélgetnek, érzésekről-vágyakról. Élőben az irodán kívül még nem is találkoztak. A fiúnak már rég nem csak tetszik a lány, hanem fontos is neki, elhiszi, hogy ő is lánynak. A lány nem lép semmit a kapcsolatában, neki ez tulajdonképpen kényelmes, ami odafigyelést nem kap meg az állandótól, azt megkapja a fiútól. Végre találkoznak, egyszer, kétszer, többször. Nem történik semmi, a lány nem akarja megcsalni a párját, a fiú pedig nem szerető szeretne lenni.

A fiú rájön, hogy ha ez így folytatódik, sosem lehet övé lány. Valamit tennie kell. Megpróbál szakítani, lány nem engedi. A fiú határidőt szab. Egy hónap: vagy ő vagy az állandó. Továbbra is folyton beszélnek. A fiú érzi, hogy a lányt széttépi a határidő, hiszen közben az állandó is rájött, hogy veszélyben a helye, többet foglalkozik lánnyal. A fiút is széttépi a határidő, egyre kevésbé tud az a szellemes, szemtelen személy lenni, aki volt.

A határidő letelte előtt egy héttel a fiú rájön, hogy nem csak fontos neki a lány, hanem szereti. Mindent egy lapra tesz fel. Megírja a lánynak, hogy szereti és a legnagyobb áldozatot hozza meg érte, amit valakiért hozhatunk, akit szeretünk: lemond róla. Reméli, hogy lány rájön, mennyire fontos lett neki és végre együtt lesznek. Valamint megzsarolja, hogy online tiltsa le, lány vonakodva bár, de megteszi. A fiú szíve kettétörik (ismét).

Tél. Munkatársak, minden nap látják egymást. A lány túl van a dolgon, neki nem volt fontos a fiú. A fiú őrjöng, olyan szerelmes, mint egy tizenéves. Belévág a tudat, hogy lány meg sem próbálta tartóztatni, hiszen egyetlen szaváért maradt volna, ha kell szerető, barát, pár.”