horoszkóp
shutterstock 267892427

Sajnos többet kerestem nála

2016.12.29. 16:37

Mint sokan mások, én is régóta olvasója vagyok a blognak és most jutottam el arra a szintre, hogy kicsit kiadjam magamból a sok dolgot” – az Amázia álnév jutott az alább olvasható levél beküldőjének. Örülünk, hogy Amázia régóta olvas bennünket, de az ő levelét elolvasni olyan, mint a fél Randiblogot kiolvasni egyszerre pár perc alatt.

Amázia ugyanis sajnos rengeteg mindenen keresztülment: hűtlenségen, anyagi jellegű gondokon, alkoholproblémákon, még kapcsolaton belüli erőszakban is volt sajnos része. Olvassa el az alábbi történetet, sőt, történeteket, aztán meséljen ön is! Tapasztalatait, saját sztoriját küldje be nekünk a Randiblog e-mailcímére!

Szóval a 30-as éveim elején járok, az életem kicsit se ott tart, ahol én azt szeretném. Egyszerűen nem tudom, mit csinálok ennyire rosszul.

Első párommal 16 évesen jöttünk össze, és 5 évig gyűrtük egymást. Az első 4 év jó is volt, de eztán történt az, hogy kb. egy év leforgása alatt 5-ször megcsalt. Én mint naiv kis tini mindig mondtam, óóó csak most csinálta, nem fogja még egyszer. De hát aztán megint és ismét – szerelmes voltam, nem akartam elengedni. Minden egyes alkalommal sunnyogott, egyszer se mondta el. Mindig úgy jöttem rá magamtól.

Lehet hülyén hangzik, de nekem a 7. érzékem mindig is működött. Mindig valahogy tudtam, hogy valami nincs rendben, és kis faggatás vagy utánajárás, máris volt a buktavári. Míg végül egyszer egy buliban összejött egy lánnyal, és dobott engem. Szomorú voltam egy darabig, hiszen mégis életem első fiújáról, a szerelmemről volt szó. De egy kis idő múltán túltettem magam rajta. Volt egy-két futó kalandom, de semmi extra. Viszont a bizalmam teljesen megrendült.

Ezután összejöttem egy régi baráttal, akit ismertem már 13-14 éves korom óta, most meg már 20 évesek voltunk. Vele elég viharos kapcsolatom volt, merthogy nem akart eleinte felvállalni, de mikor úgy döntöttem, nekem az úgy nem kell, elkezdtem nézelődni, elkezdtem randizni egy másik sráccal. Na mikor a FIÚ megtudta, hogy nézelődöm kifelé, egyből úgy döntött, hogy inkább mégis kellek neki, és legyünk egy pár. Így is történt (bár ne történt volna).

Szóval vele mindig is elég viharos, érzelemdús volt a kapcsolatunk. Mindaddig, amíg el nem kezdte szajkózni, hogy én őt megcsalom (egyszer se csaltam meg). Aztán elkezdett a kákán is csomót keresni, mindenbe belekötött, így egy idő után elkezdődött a verésem is. Itt is sokszor gondoltam, ez volt az utolsó, biztos megérdemeltem.

Folyamatosan szajkózta, hogy mennyire egy undorító dagadt disznó vagyok, egy mocskos kurva stb., amit ha jó sokszor mondanak az embernek, hajlamos el is hinni. Nagy nehezen sikerült végre ebből a kapcsolatból évek után kilépnem. (Ez kb. 5-6 év volt). Azt tegyük hozzá, hogy itt is kettőnk közül ő volt az, aki jó párszor félrelépett ezzel-azzal, én meg megbocsátok. (Itt is mindig saját kis érzéseimre hagyatkozva tudtam, hogy baj van, sose volt benne annyi gerinc, hogy elmondja.)

Ezek után ismerkedtem és kis idő múlva lett is egy harmadik párom. Ő vele nagy gondok nem voltak, jól megvoltunk, míg rá nem jöttem, hogy a kocsmát és az italt jobban szereti mindennél. Ha megkértem, hogy ne igyon annyit, mindig én voltam a rossz. Én jobban szeretem hasznosan eltölteni a napjaim, nem pedig egy kocsmában, részeg haverokkal. Meg az a nagy iszákos fajta se vagyok. Szóval ennek a kapcsolatnak is egy év után véget vetettem, hiszen nem tett boldoggá.

Ezután jött egy pár év, mikor kicsit „tomboltam”, jól éreztem magam, persze közben próbáltam nyitva tartani a szemem, hátha valaki érdemlegesbe is beleütközöm. Hát nem így lett.

Az elmúlt pár hónapom viszont egyre jobban kikészít, elkeserít és egyre többször gondolok arra, hogy feladom… Ez a mai világ nem nekem való.

Szóval Badoo és Tinder segítségével ismerkedtem. Tavasszal találkoztam is egy fiúval, aki elég szimpatikus volt, de nálam picivel fiatalabb. Sok mindent meg tudtunk beszélni, de aztán egy hónap után rájöttünk, hogy nem működik. Sajnos többet kerestem nála, nekem volt autóm, lakásom stb., ami őt eléggé zavarta, merthogy neki ezek még nem voltak meg. Tudni kell rólam, hogy én olyan vagyok, ami az enyém, az tiéd is. Nem vagyok se irigy, se semmi, és szeretek adni. Őt nagyon zavarta a tény, hogy én tudok neki adni, és nem ő teremti meg nekem, de én sajnos azon lányok közé tartozom akit, nem a pénz érdekel… sőőőőőőt. Na mindegy is. Egy hónap után vége lett ennek ,hiszen nem értette az én dolgaim, én az övét.

Ezután ismét visszavetettem magam a randik világába. Pár nyomi randi aztán elkezdtem beszélgetni egy nálam jóval fiatalabb fiúval. Végül összehoztunk egy randit. Onnantól kezdve jó is volt minden. Mindaddig, amíg megint el nem kapott az a bizonyos érzés... Csak rákérdeztem, hogy mi folyik mégis a hátam mögött. Benne itt ekkor volt annyi, hogy elmondja 2 exe is írogat neki, mióta velem van, hogy mennyire hiányzik nekik, és lépjen le tőlem és menjen vissza. Ettől nyilván ő kicsit azért jól érezte magát, de nem akart elhagyni. Az exeket lerázta, de ezután valami megtört bennem, és ő is elbizonytalanodott, hogy jó lesz-e ez így neki. Én voltam az első, akit egyáltalán hazavitt bemutatni, ismertem az egész családot. De hát megbeszéltük, hogy akkor hagyjuk is a dolgot. Szedje magát össze és én is. (Azóta is tartjuk a kapcsolatot beszélgetés szintjén.)

Én ezután a kapcsolat után nagyon össze voltam törve, szerettem a kis lüke fejét. Egy hónapig szinte végig sírtam, és nem bírtam funkcionálni. De szépen lassan úgy döntöttem, ismét belevágok hisz én se leszek fiatalabb.

Voltam is pár randin, de az első randi az egyik sráccal nagyon megfogott, sok szempontból egy hullámhosszon voltunk. Úgy éreztem, ez jó lehet. Randiztunk párat, mire lett is belőle valami. Azóta sokat nagyon sokat voltunk együtt, de azért otthon is aludt, csinálta a saját kis dolgát. Ismerte már az egész családom, mentünk erre-arra, de volt valahogy egy rossz érzésem vele kapcsolatban. Először is a lakhatási szituációja, hiszen egy nőnél lakott, aki az év nagy részében külföldön él, így neki tökéletes a dolog. Tegyük hozzá, a kapcsolatunk elején erről semmit nem tudtam.

Elmondtam neki, hogy én őszinteséget várok a társamtól, nem pénzre hajtok, de sokszor megégettem magam, és csak ennyi… legyen velem őszinte. Megkérdeztem, hogy mit szeretne, szex az, amit akar (nyilván úgy állok hozzá) vagy kapcsolatot. Közölte, hogy ő társat keres. Mondom, akkor jó. Én is arra vágyom igazán.

Szóval stimmelt minden, kivéve azok az esték, amikor nem jelentkezett, de semmit, annyit se, hogy nyaljál sót. Ezt többször is mondtam neki, hogy ilyen nincs, legalább annyira jelentkezzen le, hogy végzett melóban, és fáradt, ma nem jön. De többször ezt se tette meg. Elkezdtem szekálni az miatt is, hogy költözzön el onnan, ahol él, hisz mint egy párkapcsolat ez nem normális. Teljesen egyet értett velem, mondta, hogy költözik. Azt hittem, hogy végre haladunk előre.

Egyik este, mikor úgy volt, hogy jön hozzám, ismét nem jött. Próbáltam hívni, írtam neki… és ott volt bennem az az érzés.. Így hajnali 3-kor fogtam magam, pizsiben beültem az autómba és elmentem felé. Kocsija nincs a ház előtt, nem veszi fel. Reggel már majdnem 8 volt, mikor végre felvette. Közölte, otthon van, lemerült a telefonja és nem tudta OTTHON feltölteni, így a munkahelyére kellett bemennie. Na 10 perc múlva megjelent nálam. Visszaadtam minden cuccát azzal a lendülettel, és közöltem, hogy húzzon a francba. Hisz tudom, hogy nem otthon volt, mert én éjszaka ott voltam.

Vagyis ismét meg lettem csalva, ismét éreztem ebben a 2 hónapban is, hogy valami nem stimmel, de próbáltam elfojtani magamban az érzéseimet, próbáltam bizalmat szavazni. Mennyire egy felesleges dolog volt. Ugye itt se kértem mást, csak őszinteséget. Ez nem sikerült. Ismét teljesen össze vagyok törve. Sokszor gondolkozom, hogy nincs értelme az életemnek, hiszen amit szerettem volna elérni mostanra, még közelében sem járok. Hiába van sok nagyon jó barátom, akik mindig éjjel-nappal elérhetőek és tényleg itt is vannak nekem. De nem támaszkodhatok mindig rájuk, hiszen mindenkinek meg van a saját kis baja-gondja.

Egyszerűen fiúk, nincs azzal baj, ha csak szexet akartok, ha nem akartok kapcsolatot. De ha már megkérdi tőled a lány, mit szeretnél, ne hazudj a szemébe, légy őszinte. Fáj az őszinteség, de mégis megéri, sokkal kevesebb rosszat fogsz a világba tenni, ha őszinte vagy. Remélem, minden megcsaló, mikor tükörbe néz, max. azért teszi, hogy szembeköpje magát, merthogy erre vagy csak érdemes.

Ön is írna?

Véleményét, hozzáfűznivalóját és főleg saját tapasztalatait vagy történetét küldje be nekünk e-mailben! A Randiblog e-mailcímén folyamatosan várjuk az üzeneteket. A levelekkel kapcsolatos leggyakoribb kérdések válaszaiért pedig ide kattintson!