A demencia, azaz az agy funkcióinak időskori hanyatlása általában 65 év után kezdődik, gyakran Alzheimer-kór miatt. Ebben a posztban az angol Laura Borrell történetét olvashatja el, aki ugyan még csak 39 éves, tavaly mégis demenciát diagnosztizáltak nála.

Ő nem alzheimeres, hanem úgynevezett frontotemporális demenciában szenved, ami azt jelenti, hogy fokozatosan veszti el egyik képességét a másik után, ezért férjével, a 41 éves Philippel úgy döntöttek, addig kell szép, közös emlékeket létrehozniuk, amíg ez lehetséges. Az idő rohan, ezért Borellék úgy döntöttek, a GoFundMe adománygyűjtő oldalon keresztül a nyilvánossághoz fordulnak segítségért. Alább képeket nézhet meg róluk, még lejjebb pedig elmeséljük a történet legfontosabb részleteit a Mirror híradása alapján, sőt, videót is mutatunk a párról.

Laura Borrell Londonban jár egyetemre 2015-ben, jogi diplomáért tanult, amikor furcsa tüneteket vett észre magán – amik hamarosan a környezetének is feltűntek. A beszéde lassabb lett, egyre feledékenyebbé vált és nem ismerte fel családtagjai hangját. Azt mondja, megijesztették ezek a tünetek, de egy ideig nem mert orvoshoz menni, pontosan azért, mert félt attól, hogy mi lesz a diagnózis.

De aztán csak felkeresett egy rendelést, és vizsgálatok után 2015 júniusában állapították meg, hogy fiatal kora ellenére frontotemporális demenciában szenved. Ez többek között azt jelenti, hogy pár év alatt el fogja veszíteni rövid távú memóriáját, de hosszú távú memóriája sem marad érintetlen, hiszen a hangok után az arcok észben tartása is egyre nehezebb lesz neki.

Laura Borrell öt éve van férjnél, és azt mondták neki, hogy a betegség előrehaladtával előfordulhat, hogy már a férjét sem fogja megismerni. Azért borzasztóan súlyos dolog egy ilyen diagnózis, mert a demenciára vannak ugyan bizonyos kezelések, amik esetleg lassítani tudják a betegség előrehaladtát, de gyógyszer vagy gyógymód nincsen.

Laura Borrell a diagnózis hallatán úgy döntött, otthagyja tanulmányait, és a kapcsolatára fog koncentrálni: addig legyen együtt a férjével, addig szerezzenek szép, közös emlékeket, amíg még lehet. Így nyilatkozott:

Addig szeretnék Philippel közös emlékeket szerezni, amíg teljesen el nem vesztem a képességet, hogy befogadjam a dolgokat. Most versenyt futunk az idővel, mert tudjuk, hogy a kognitív funkcióim valószínűleg sokat fognak romlani a következő pár évben. Kínszenvedés, hogy azt sem tudom, mennyi időm maradt hátra addig, amíg komolyabb gondozásra fogok szorulni. Lehet, hogy öt év múlva ébredek majd arra, hogy nem ismerem meg a férjemet, de lehet, hogy ez már hat hónap múlva bekövetkezik, ezt nem tudhatjuk.

Laura Borrell azt mondja, nagyon hálás a férjének, amiért így segíti a betegségben – de természetesen mind a ketten le vannak sújtva. A demencia kezdeti stádiumára jellemző egyébként a depresszió, mivel nagyon nehéz feldolgozni azt a tudatot, hogy az ember érzi és látja saját magán, hogy elkezdett szép lassan leépülni.

Ezért különösen fontos lehet, hogy az asszony még most férjével lehessen és boldogok lehessenek együtt – az interneten egy amerikai útra gyűjtenek. Nászúton voltak ott először, és azóta is vissza szerettek volna térni, annyira jól érezték magukat. Ha most nem sikerül, soha többet nem fog.

Laura Borrell története egyébként sok mindenben emlékeztet a Still Alice (Megmaradt Alice-nek) című filmre, amiért Julianne Moore Oscar-díjat kapott a demenciával küzdő nő megformálásáért.