Mindig feszélyezve éreztem magam gazdagéknál

„A történetem 2 évvel ezelőttre nyúlik vissza, de még mindig nagy sebeket hordozok magamban miatta. Most gondoltam, kiírom magamból azt, ami fáj” – tényleg jól tette Délia, hogy megírta ezt a levelet, mert egyrészt talán egy kicsit könnyebben fog tudni továbblépni, másrészt mi is gazdagodhattunk egy elgondolkodtató történettel.

Sokan írtak már arról, hogy milyen, amikor egyszer csak hidegzuhanyként éri az embert, hogy a szerelme minden különösebb előzmény nélkül szakít vele – Déliának is ebben volt része, de ez a történet mégis teljesen más, mint a korábbiak. Természetesen nem fogjuk előre lelőni, hogy miben áll a váratlan fordulat, csak előre figyelmeztetjük önt, hogy várjuk az ön történetét, illetve hozzászólását is a Randiblog e-mailcímére, aztán most már kezdheti is az olvasást!

„25 éves, szőke hajú, kék szemű, csinos, felső végzettséggel ékeskedő, zárkózott típusú, mások szavaival élve gyönyörű külsejű, szigorú, intelligens, jólnevelt lány vagyok.

Szóval: 2 évvel ezelőtt megismerkedtem egy fiúval Facebookon keresztül. Közel lakott, de soha nem hallottam róla, egyszóval nem tudtam, hogy ki ő, mi ő. A kapcsolatunk eléggé tüzesen indult, egy csillagjegy alatt születtünk, ő pár évvel idősebb. Már az első perctől úgy gondoltuk, hogy mi egymásnak vagyunk teremtve.

Pár hónap elteltével bemutatott a családjának, én is őt az enyémnek. Ekkor hidegzuhanyként ért, hogy kiderült, hogy ő eléggé „előkelő”, gazdag család gyereke, míg én egy átlagos, sőt mondhatni „szegény” családból származom, mert édesapám beteg, és kicsi korom óta csakis édesanyám tudott pénzt hozni a kasszára. Az elején még nem volt semmi gond, azt hittem, hogy elfogadják ezt a tényt. Mindig kicsit feszélyezve éreztem magam gazdagéknál, ezért is nem nagyon szerettem ott lenni.

Két év telt el, eszeveszettül beleszerettem a fiúba, nem is lett volna olyan dolog, amit meg ne tettem volna érte.

Egy este aztán összedőlt minden. Eljött hozzám és közölte vele, hogy hazudtam neki. Én teljesen kiborultam, mert nem értette, hogy mit ért ezalatt, hisz végig őszinte voltam hozzá. Órákig kellett faggatnom, míg végül elmondta, hogy a családja utánam nyomozott, és megtudták, hogy volt egy rokonom, aki egy roma származású nőt vett feleségül, ők meg nem tolerálják az ilyet a családban, és azonnal szakítanunk kell, mert őket nem pletykálhatja a világ egy ilyen dolog miatt.

Ekkor volt az a pillanat, amikor szó szerint gyűlöltem azt, hogy egyáltalán a világra születtem. Elengedtem, mert el kellett engednem őt, de soha nem fogom megérteni, hogy miért nem harcolt picit is a szerelmünkért. Azóta is, nincs olyan nap, hogy ne gondolnék az együtt töltött időkre, az arcára, a nevetésére, de ezek csak elpocsékolt gondolatok…

Hiába változott meg azóta körülöttem minden, hiába van párkapcsolatom, hiába élek más országban, a szívem visszavágyik hozzá, ha csak egy órácskára is, megpihenni. Én, a jéghercegnőnek becézett lány, a hangja hallatán felolvadnék...”