Szereti, ha a fiú féltékeny, abból tudja, számít

„Szeretnék megosztani egy sztorit, pontosabban élethelyzetet, ami többször megesett már velem, de most olyan szinten tetőzik és már olyan szinten a „sokadik”, hogy betelt a pohár” – az alábbi levelet Bors álnevű olvasónktól kaptuk (igen, van olyan férfi keresztnév, hogy Bors). A bevezetőben említett sztori Bors és egy nála pár évvel fiatalabb lány közötti kapcsolat története, a bevezetőben említett élethelyzet pedig az a szituáció, amit a szakítás előidézett. Bors szerint tipikus az ilyesmi, de lehet, hogy ön máshogy látja a kérdést. Kérjük, meséljen ön is, mondja el véleményét és saját tapasztalait egy e-mailben! Üzenetét a Randiblog szokásos e-mailcímére várjuk.

„Előzményként érdemes tudni, hogy nem vagyok egy jóképű legény, sok a külső hibám, erre rátesz egy lapáttal a kopaszodásom, is ezt a sok külső problémát igyekszem testedzéssel, sportolással valamilyen szinten kompenzálni. Érdemes tudni még, hogy eléggé zárkózott voltam, erre kényszerített az élet, sokszor aláztak meg, egy olyan pont volt az életemben, amihez mindig hozzányúlhattam, az a zene volt.

Sajnos a családom nem értékelte ezt annyira, hogy foglalkozzon vele (értsd: esetleg taníttatni zenére, ha már volt az egyetlen vigasza szegény fiuknak), így mindent magamtól kellett megtanulnom.

Igazság szerint nem vagyok egy átlagos srác, talán túl sok lelket viszek bele, talán túl sok romantikát, talán túl puhány vagyok, nem tudom. Sok negatív élményen át vitt az út, hogy ilyen legyek, ne pedig az átlag „ha nincs ló, jó a szamár is” szituáció. Tisztelem a nő, az egyes nők érték rendjét.

Körülbelül 2 és fél hónappal ezelőtt esett meg ez a bizonyos abszolút tetőpont szituáció. Egy retróbuliban voltam mint DJ, előtte, azért hozzá kell tenni, komoly kapcsolatom vagy másfél éve már nem volt. Teljesen olyan csodát nem várva álltam hozzá, a hangulatom megvolt egy jó buli levezényléséhez, más mi kellett volna? (A buli egyébként fenomenális volt, tőlem függetlenül remek volt a szervezők munkája és a közönség is.)

Mi történhetett volna, ha nem az, hogy Isten útjai kifürkészhetetlenek? Ott volt egy lány. Nem tudom, honnan, valamiért szemet szúrt nekem, talán azzal, hogy elég nyilvánvalóan bámult, nem tudta elkerülni a figyelmem, és az igazság az, hogy felkeltette az érdeklődésem nekem is, ugyanis miért nézne pont engem egy ilyen gyönyörű nő? (Nő vagy lány a 19 éves? Nézőpont kérdése, én 25 vagyok egyébként.)

Aztán egyszer csak megtörtént, amire nem számítottam: odajött hozzám, elsőre gondoltam, oké, bulizenét kér, mi más? Beszélgetni jött oda, elég élénken érdeklődött irántam, olyan dolgokat felpedzett, amiket nő nekem még sosem mondott, nem volt annyi barátnőm, de azért 1-nél picit több.

Végülis felbátorított annyira, hogy el merjem kérni a Facebookját, ugye manapság mi mással indítana az ember, ha kapcsolatot akar létesíteni? Volt bennem valami pozitív vibrálás, nem tudtam hova tenni, ami azt súgta, nem hagyjam veszni.

A buli véget ért, még kétszer beszéltük előtte, felhoztam neki, akár ismerkedhetnénk, randizhatnánk…

Mosolygott, én is eléggé zavarban voltam.

Végül buli után hajnal fél 6-tól még egy órát dumáltunk chaten, ráírtam, mert mégis a férfi nyisson vagy nem?

Azután egész nap dumáltunk, szinte egész héten, mire felhozta, hogy benne lenne egy randiban, mert szimpatikus vagyok neki. (Ez abszolút kölcsönös volt, nagyon megkedveltem, talán ez is egy negatív tulajdonság.)

A randi, mondanom sem kell, csodálatos volt. Az azt követő időszak is. A második randi is. Összejöttünk, elhívott a szalagavatójára. Az is csodás volt, megismertem a családja java részét, akik szintén szimpatikusak voltak és én is pozitívan végeztem náluk.

Az első bukkanó az volt, mikor egyszer nem írtam rá, és egy eléggé kompromittáló képet posztolt az Instagramra, ami kicsit meghökkentett, hozzáteszem, elmesélte a kép sztoriját. Az volt a célja, hogy picit felstuffoljon, ez sikerült neki (előzőekben megemlítette, hogy szereti, ha a fiú féltékeny, abból tudja, számít). Picit ironikus, mert nem vagyok az a beteges féltékeny típus, ő mégis 1 hónap után erre hivatkozva kidobott. (A megítélés az egyik legundorítóbb dolog a világon. Pláne ilyen rövid idő alatt.)

Nem mondom, nekem is volt benne részem, mivel zárkózott típus vagyok, nehezen nyílok meg, nehezen mutatom ki magam, mégis ez a lány volt az egyetlen eddig az életemben, akinek meg tudtam igazán nyitni a szívem-lelkem, de milyen emberi tulajdonság lenne, ha nem borító alapján ítélnének az emberek…? Nem hibáztatom, mindannyian ilyenek vagyunk, legalábbis akit nem vágott Isten még jó alaposan földhöz, hogy változzon.

A lényeg ezzel együtt és ettől függetlenül is, hogy rendes vagyok jó fej vagyok, sosem volt még ilyen barátja, végül nem tudja miért, de mégis vége, ezt kaptam tőle is, mert nem egy lánytól kaptam. Talán annyi a különbség, hogy ő volt az egyetlen, aki ennyire övön alul megítélt.

Csak mégis úgy érzem, az igazi oka annak, hogy vége lett, az, hogy tök jó velem meg minden, de mégsem vagyok egy szőke herceg, és sajnos nem vagyok egy olyan sem, aki simán gond nélkül tovább tud lépni jön a következő alapon, egy igazi gerinctelen paraszt, aki csak magával foglalkozik, bár lehet, hogy ilyennek kéne lennem, mert ez imponál minden nőnek.

A gond az, hogy nála valami olyasmit éreztem rövid időn belül, amit senkinél, olyan dolgokat hozott ki belőlem, amit senki. Talán a hiányzó felem lett volna? Sok hülyeséget elkövettem a múltban, talán ezt érdemlem.

Csak lassacskán a magány felemészt. Amellett, hogy az álmaim-vágyaim is kezdenek tovatűnni.

Persze az életem nem dobom el, nagy lecke volt ez, a reményvesztés legnagyobb leckéje… Csak nem tudom, a női butaság meddig megy el? Miért nem tudnak a függöny mögé is nézni? Vagy nem minden nő ilyen, csak ez egy szerencsétlen sorozat? Pedig nagyon úgy fest, mert egy barátom is szinte abszolút ilyen estebe futott bele.

Ritka értékes vagy, sosem volt még ilyen barátom, majd jó lesz neked is

– fals mellébeszélés. Az ilyenek többnyire egyedül maradnak, vagy jut nekik olyan nő, aki már 1-2-szer belenyúlt a szarba, és hozza magával az 1-2 gyerekét, mert két emberi élet is kellett neki, hogy rájöjjön, mire is van szüksége igazán. És ezek nem a rosszfiúk! Hol vannak azok a nők, akik fel tudják ezt fogni még időben?”