Jólesett volna belekóstolni abba, ami mások számára természetes

„Szeretnék egy levelet küldeni Kájusznak a nemrégiben megjelent cikke után” – írja Szilárd álnevű olvasónk egy korábbi posztra reagálva. Sok minden nem derül ki az alábbi levélből Szilárdról, de az igen, hogy igen fiatal, valamint az is, hogy csak hónapjai vannak hátra. Ennek tudatában megrázó és elgondolkodtató az alábbi pár bekezdés arról, hogy Szilárd mit gondol a szerelemről és a párkapcsolatokról, illetve a korábbi levél beküldőjének, Kájusznak azon döntéséről, hogy amikor nem jött össze semmi más, prostituálthoz ment.

Soha nem jött még ilyen levél a Randiblog e-mailcímére, de ha ön szóhoz jut Szilárd beszámolójának elolvasása után, kérjük, írja meg nekünk ön is gondolatait, tapasztalatait, saját történetét!

„Én 21 éves vagyok, és valamikor egy-két éve tudatosult bennem, hogy az emberek valójában mind félnek az egyedülléttől. Rettegnek tőle. Ezért látom mindig, ahogy szó szerint egymást cserélgetik, egymást adják körbe a fiatalok. (Ami egyébként szerintem undorító.) Az egy dolog, hogy semmi nem elég egyeseknek, és bármiért képesek megválni a „párjuktól”, de az azért már túlzás, hogy néhány napot sem tudnak magukban eltölteni, és muszáj összeszedniük valakit, mert ez modern világkép.

Na ez csak azért jutott eszembe, mert te is voltál egyedül elég sokat – abból ítélve, amit írtál. Ez csak egy gondolat volt.

Szóval jómagam egy 21 éves férfiú lennék, aki te valószínűleg leköröztél eddig. Ezt azért mondom, mert még ha ki is használták régebben, hogy naiv és szeretetre éhes voltál (ahogy írtad), akkor is történt veled valami.

Én nemhogy szűz vagyok és nem volt még senkim, még csak egy puszit se kaptam eddig egy lánytól. Jóképű nyilván nem vagyok, se kigyúrt, csak magas, de az nem sokat számít, szóval szerintem érthető is. Tehát mondhatjuk, hogy ezidáig egyáltalán nem volt közöm a gyengébbik nemhez.

Az én humorom is inkább a kicsit morbid, és full ironikus, ami bejön a nőknek. És ami még meglepőbb: egy ideje már nemigen foglalkozom ezzel az egész kapcsolatosdival, és olykor a jónak mondott nők is hidegen hagynak, és ez bejön nekik. Élvezik, ha semmibe veszik őket. (Még egy fekete pont.)

Én azért adtam fel ezt az egészet, mert túlságosan szerető típus vagyok. Ha lenne valakim, akkor mással biztosan nem flörtölgetnék, és ezt el is várnám a páromtól, stb. stb. Ergo maradi vagyok! Az egész csak azért volt nehéz egy kicsit, mert mindig is könnyen szerelembe estem, és olyankor azzal a bizonyos valakivel terveztem a hátralévő életemet; kb. mint a hűséges emberek. Mindent feladtam onnantól. Csak sajnos ez senkinek nem felelt meg. De az mindenképp igaz, hogy olyannak esélyt sem kell adni, akinek taszít a külseje, mert abból megint csak megcsalás lesz és nem értünk el semmit. A baj csak az, hogy sokan teljes mértékben ok nélkül rá se néznek egy átlag kinézetű (5/10-es) pasira, mert az már nem menő. Hm... Ha egy nő beáll a klón sorba, egyből szépnek és valakinek hiszi magát, vicces.

De most félretéve az eszmefuttatásokat, írom a lényeget: szóval olyan vagyok, amilyennek leírtam magam. Nem vagyok nyeremény, de azért jólesett volna belekóstolni abba, ami mások számára természetes.

Nem fogom körülírni, vagy mellébeszélni, tudod, én néhány hónapon/éven belül meghalok, talán már idén, de igazából nem nagyon érdekel. Nem savanyúságból mondom ezt, csak így szépen összejött minden már a kezdetektől, és emiatt amúgy sem tudnék ragaszkodni az élethez.

Na már most én nem tudok semmit kihozni a következő néhány mondatomból, de te talán tudsz. Nem volt soha párkapcsolatom, de ha csak azért lett volna velem valaki, mert nem jó egyedül és költöm rá a pénzt, az megint nem jó. Már csak azért sem, mert az ilyen nők nem érdemlik meg a pénzemet.

Idősebb vagy nálam, és bölcsebb, szóval nyilván többet tudsz nálam, de valamiben talán én tudok többet, ha onnan nézzük, hogy valószínűleg, te élsz tovább és én a tornácon talán másképp látok bizonyos dolgokat.

Mondom, én nem tudom, hogy mit kellene tenned, csak írtam egy kis olvasnivalót és talán kisütsz belőle valamit. De az is lehet, hogy pont rosszul tettem, hogy írtam, ez is benne van. De szerintem nem éri meg megvenni magadnak a boldogságot...

(Még egy tipp: egy társkeresőn mindenki a tökéletességet keresi. Ha meglátnak élőben, úgyis elmegy minden, ha alapból is elmenne. Ha valaki élőben lát, és ott figyel fel rád, akkor csak nem küld el az illető azzal, hogy ,,a neten máshogy nézel ki, mint a valóságban.” Az én fejemben ezért nem fordult meg soha a társkereső-proléma.)”