Belevágtam egy fizetős kalandba

„A Bertold-féle történethez szeretnék hozzászólni, mert hasonló cipőben járok csak más fázisában a történetnek, így nagyon örülök, hogy sorstársam akadt, ráadásul olyan, aki ilyen szépen le tudta írni mi is jár a fejében. Megpróbálom én is szépen megfogalmazni és talán be tudok hozni 1-2 új aspektusát is a dolognak, amiből talán kiderül, hogy mi jár nekünk férfiaknak a fejünkben ilyenkor.”

Mielőtt továbbolvasnánk ezt az olvasói levelet, gyorsan egy kis emlékeztető. Bertold arról írt nekünk, hogy egyre inkább kikopott a tűz és a szex a házasságából, ezért elkezdett kalandokat keresni bulikban. Az ő történetének a vége az lett, hogy szerelmes lett valakibe, de az alábbi levél beküldője, Hugó, nem tart itt. Sőt, nála nincs is benne a pakliban, hogy bulin ismerkedjen, viszont prostituálttal már próbálkozott.

Nem meséljük el előre, hogy a kaland hova vezetett, kérjük, olvassa végig Hugó beszámolóját! Csomó kérdést vet fel ez a poszt, ha ön is szívesen írna saját tapasztalatairól, kérjük, tegye! A Randiblog e-mailcímére akármikor beküldheti saját történetét, akár most rögtön is.

„Annyiból szerencsésebb a helyzetem, hogy sok éve magamban tudom tartani a gondolataimat és nem beszéltem eddig róla senkinek, már csak azért is, mert a baráti társaságunk jókora átfedést mutat a feleségemével és nem bízok meg senkiben annyira, hogy kikotyogjak mindent, ami talán a kapcsolat tönkremeneteléhez vezetne, ha kiderül.

Még akkor is, hogyha a nők nagy többsége ezért még nem dobna ki, ami eddig nálam történt a témában, de az én feleségem, ha más nőről van szó, más tészta. A kiindulási pontok pontosan ugyanazok, mint Bertold esetében, ugyanazokat tudom elmondani az előzményekhez, amiket ő. Én mondjuk nem tartom magam alfahímnek, se kimondottan jóképűnek, de az idők során azért elég sok nőnek bejöttem. Az egzisztenciám is rendben, bármelyik fizetős lányra meg lehetne a keretem.

A feleségemmel én is az életem nagyon korai szakaszában ismerkedtem meg, egyfajta szerelem első látásra típus volt, tízen évvel ezelőtt, amit azóta már egy jó ideje boldog házasságban töltünk. De hiányzik az a bizonyos tűz. Folyamatosan úgy érzem, túl hamar jöttünk mi össze, még kellett volna 1-2 kapcsolat. Szerelem, kiteljesedett testi kapcsolat, rengeteg tűz, esetleg csalódás. Ehelyett jött ő, elbűvölő volt és gyönyörű (most is az) és az igazi jóban-rosszban típus, akire az ember nyugodtan ráépítheti az egész életét, nem tudom elképzelni, hogy bármi miatt (kivéve, amit most leírok) öregkoromban ne legyen mellettem. De a szex nem igazán működik. Kevés mennyiségben és minőségben is. Valami újra vágyom. Valami tűzre.

Ahogyan azt Bertold is leírta előttem, ugyanazt az utat járjuk, illetve én még csak ráléptem az ösvényre. Megvannak a flörtölések, ha eltér a körzetszám, nem bírok magammal, de mindig jóval idő előtt leállok, mert szeretem a feleségem és felemészti a lelkem a lelkiismeret-furdalás, képtelen vagyok megcsalni. De az új, az ismeretlen felé húzó erő is nagyon erős, és alig bírom magam visszatartani. A két ellentétes erő viszont szétszakít, felőröl.

Egyszer elgyengültem és hosszas őrlődés után belevágtam egy fizetős kalandba. Nem szép, de ez van, bulikba én már nem járok, legalábbis ritkán, így azon az úton történő kapcsolatszerzés problémás. A könnyebb utat választottam. Asszony nincs itthon, lány kinéz, gyors időpont-egyeztetés és egy órán belül már ott is voltam. Itt most lehet, hogy sokan ki fognak röhögni, de nem jött össze. A bemelegítés megvolt, az ezredes harcra kész. Majd mire a sapka rákerült, nagyon gyorsan félárboccal jelezte, hogy ő bizony nem bújik másik lyukba. A hölgyemény utána még két alkalommal is minden tehetségét beleadva próbálta újra feltornázni, ami sikerült is, de a dolgát egyszer sem volt hajlandó elvégezni. Újra meg újra félárbocra ereszkedett. Olyan volt, mint egy lufi, amit nagyra felfújnak, csak nem marad benne a levegő…

A sok negatív kommentet megelőzendő azt azért elárulnám, hogy aznap este az eddigi kapcsolatunk egyik legsportosabb 1,5 órája következett otthon, ahol nemhogy a puhulás legapróbb jelét nem tapasztaltuk, de akkor bármit átfúrtam volna vele és majdnem megdöntöttük a korábbi körrekordot is...

Ez a kis kaland a fizetős lánnyal volt az eddigi közös életünk legnagyobb kilengése, de azóta is többször volt már az ujjam a hívás gombon, és a gondolataim rendre ekörül forognak. Azt is tudom, hogy előbb-utóbb ha oda jutok, hogy kettesben vagyok egy nővel alkalmas időben és helyen, olyannal, aki kapható a dologra, ez meg is fog történni, csak idő kérdése.

Ami az érdekes és szintén párhuzam a Bertold által elmondottakkal, hogy nem kizárólag a szex az, ami motivál. A tüzet legalább annyira keresem.

Az okokat sokáig lehetne elemezni és szerintem kell is, hogy miért van ez így. Túl korán találkoztunk és még nem éltük ki magunkat? Igen, minden bizonnyal. Én legalábbis így érzem. A feleségem szerintem nem, egy nagy csalódás után jöttem én, és úgy érzem, a mai napig tűzben ég, de legalábbis, hogy szeret, az egészen biztos. Én legalább annyira őt, de a dolog mégsem ennyire egyszerű. Egyrészt megbeszélni ilyesmit nem lehet vele, nem érti meg és elég egy kósza pillantás egy formás női fenékre, már attól kész a botrány, más egy megcsalásért nem kap annyit. Ez nem hiányzik. A szex vele időnként egész jó, amúgy meg átlagosnak, egyúttal nagyon monotonnak nevezhető. Amíg én úgy érzem, az ágyban a kérésére bármit megtennék neki akár önzetlenül is, addig fordítva nem érzem, hogy ez így lenne. Úgy is mondhatnám, hogy az én farkam az ő játékszere, de fordítva már ez nem így működik, ez kicsit másképp, más módon és szövegkörnyezetben hangzott is már el a szájából.

Időnként az az érzésem még vele az ágyban, mintha az agya egészen máshol járna. Én legalábbis annak tudom be, hogy alig van pozíció, amiben a csúcsra juttatható, és órákat lehet nagy sikongatások közepette reszelni miközben képtelen elmenni. A 69 neki is legalább annyira jó, mint amennyire én szeretem, mégis ritkán sikerül rávenni, pedig úgy élvezi a legjobban. Az ágyban kiismerhető és unalmas, legkevésbé se rugalmas, semmi újra nem vevő és azokra az alkalmakra is időnként lehet heteket várni, mert nem jön a szikra. Sokat dolgozunk mindketten, sokszor fáradtak vagyunk, de ez mégsem lehet mentség rá. Újra, többre vágyom, egy szexbombára, aki felvillanyoz. De közben szeretem is a feleségem. Mi a kiút ebből a helyzetből? Kíváncsi lennék mások véleményére, mert évek óta őrlődőm ezen és nem találok belőle kiutat.

Amint láthatjuk, Bertold már bejárta azt az utat, amire talán én is lépnék, és ki tudja, mi lenne az út végén, talán valahol elágazik, de talán nem és ugyanott kötök ki én is. A szépen felépített életem, a szerető feleségem és az egzisztenciám, ami az általa biztosított stabil háttérre is alapozódott, szépen összeomlik. Ha bármit megtudna az egészből, akár csak arról, ami a fejemben jár néha, már az is elég lenne ehhez. Pedig a legnagyobb bűnöket eddig csak fejben követtem el, de ott nagyon sokszor, amúgy csak ipari mennyiségű online pornó szárad a lelkemen.

Végül még egy aspektus, amit szerettem volna megvilágítani. Nincs még gyerekünk, de előbb-utóbb lesz, legalábbis tervben van. Ha összejön, még nagyobb teher lesz rajtam, a lelkiismeretem az is nyomni fogja. Néha úgy érzem, ki kellene mielőbb élnem magam, mielőtt a nagybetűs családalapítás útjára lépek. Talán egy megbízható szerető, vagy több rövidebb kaland nem fizetős, tehát lelkileg sem független lányokkal és megnyugodnék. Persze az is lehet, hogy mivel a szexuális életünk otthon ettől még nem javul, én is csak bekerülnék ezzel a mókuskerékbe. Csak ráérzek az ízére, és az tönkretesz mindent.

Többször gondoltam arra is, hogy a legjobb társ egy ilyen kalandban egy olyan nő lenne, aki hasonló cipőben jár. Vele meg is lehetne beszélni ezeket a dolgokat, meg is értené és kölcsönösen segítenénk ki egymást a gödörből. Talán a házaséletünket is jobbá tenné ez. Nem tudom. Szeretnék tapasztaltabb lenni a témában, szeretnék végre kikerülni ebből a körből. Valakivel megbeszélni is jól esne, ahogy jól esett most az is, hogy ezt kiírtam magamból. Szívesen látok minden építő jellegű észrevételt, esetleg olyanok hozzászólását a témához, akik éltek már át hasonlót vagy túl is vannak már rajta.”