Soha egyik barátnőmnek sem mondtam el, hogy még szűz vagyok

„Régóta olvasom a blogot, és Lida levelet elolvasva éreztem úgy, hogy írnom kell. Szeretném, ha eljutna hozzá az én példám, hiszen én is későn vesztettem el a szüzességemet. Mégpedig 26 évesen” – a Lida név a Randiblogban az első kapcsolattal és a szüzesség elvesztésével fonódott össze egy korábbi, különösen emlékezetes olvasói levél kapcsán.

Ma Csilla válaszát közöljük, amiben Csilla azt írja meg Lidának, illetve rajta kívül mindenki másnak is, ő hogyan állt ehhez a kérdéshez tizen-, illetve huszonévesen. Csilla nem az első és nem is az utolsó olvasónk, aki hozzászól ehhez a témához, kérjük, ne maradjon ki ön sem, az ön tapasztalataira is kíváncsiak vagyunk! Ha van kedve írni, küldje be válaszát a Randiblog e-mailcímére!

„Még most az elején leszögezem, ehhez semmi köze nincs a vallásnak. Nem vagyok vallásos, nem vallásos családban nőttem fel. Nem tettem soha semmilyen fogadalmat a szexszel, sem pedig a szüzességgel kapcsolatban. Későn történt meg, ez van. Sosem éreztem cikinek, sőt, örülök, hogy így alakult.

Átlagos családban nőttem fel, normális körülmények között. Gimis korom óta 50-52 kiló vagyok, sosem voltam duci, sem pedig sovány. Vidéki kisvárosban nőttem fel, kisebb túlzással lehet azt mondani, hogy mindenki ismert mindenkit. Gimiben nem volt barátom; valahogy sosem tetszett az, hogy „A” korábban „B”-bel volt, „C”-nek a padtársa matekórán és „D”-nek az unokatesója. Persze voltak olyan osztálytársaim/évfolyamtársaim, akik néhány havonta váltogatták a barátjukat, általában le is feküdtek mindegyikkel, utána meg voltak lepődve, hogy róluk beszél mindenki.

Egyetemre az egyik megyeszékhelyre jártam, örültem, hogy új emberekkel ismerkedhetek. Az egyetemi bulikon persze a többség csatakrészegre itta magát, a legjobb barátnőmet egyszer például beginázták, ezért eldöntöttem, hogy nagyon fogok vigyázni. (A mai napig nem iszom sokat, és tudom, hol a határ.) Randizgattam (meg internetes társkeresőn is regisztráltam), de komoly kapcsolatom nem volt. Úgy voltam vele, hogy nem szorít az idő és nem akartam lefeküdni valakivel csak azért, hogy végre túl legyek már rajta.

Soha egyik barátnőmnek sem mondtam el, hogy még szűz vagyok, de nem azért, mert cikinek éreztem, hanem mert úgy gondoltam, hogy ez nagyon személyes és igazából nem tartozik rájuk. Ők biztos úgy gondolták, már túl vagyok rajta, mert hát randijaim voltak. A szüleim és a nagyszüleim folyamatosan felhozták a témát, jöttek a kérdések, van-e barátom és mikor találkozhatnak vele. Egy ideig nemleges választ adtam, majd amikor nem akartak leszállni rólam, előjöttem egy kitalált baráttal (Petinek neveztem el, mert abból több száz van egy nagy egyetemen) és bejelentettem, hogy a kapcsolatunk elég bonyolult, és nem szeretném még otthon bemutatni vagy éppen beszélni róla. Ezzel a kérdéseknek vége lett.

Valahogy sose éreztem túl nagy nyomást arra, hogy szexuális kapcsolatot kezdjek valakivel, csak mert már itt lenne az ideje. Pedig az egyetem alatt és utána is nagyon vágytam az intimitásra/testiségre. Mindig úgy gondoltam, hogy ez egy meghatározó esemény az életben, és hogy jó emlékkel szeretnék arra az alakalomra és arra az illetőre visszaemlékezni. Sokan elhamarkodottan döntenek ez ügyben, sokaknak pedig hamarabb adatik meg az, amire nekem 26 éves koromig várnom kellett.

Egyetem után különböző munkahelyek következtek, a randik folytatódtak. De néhány hetes-hónapos ismeretség után sem volt meg az a szikra, amiben reménykedtem. Egy olyan srác volt, akivel úgy éreztem, hogy most már lesz valami; róla egy kollégámon keresztül tudtam meg, hogy házas. (Sosem volt rajta a gyűrűje, és talán „elfelejtette” megemlíteni.) Amikor rákérdeztem, hogy igaz-e, volt pofája megkérdezni, hogy miért? Az baj?

És végül találkoztam Vele. Többször összefutottunk véletlenül (kávézóban, étteremben, utcán), és külsőre nagyon bejött. Elkezdtünk beszélgetni, majd randizni, én pedig iszonyatosan belezúgtam. Mégis vártam két hónapot, csak hogy biztos legyek a dolgomban; 26 voltam. Négy éve vagyunk együtt és őrültem szeretem; minden nap mondja és kimutatja, mennyire szeret és kíván. Fantasztikus a szex és nagyon boldog vagyok, hogy ezeket az élményeket vele élhetem át.

Kedves Lida, ne siesd el a dolgokat. Ha úgy érzed, minden rendben veled (és nagyon úgy hangzik, igen), ne változtass semmin. És ne ugorj bele egy kapcsolatba csak azért, mert már kéne, hogy legyen. Kitartás, idővel minden rendben lesz.”