Kolis bulin találkoztam egy sráccal, akivel elvesztettem a szüzességemet

„Első körben azt mondanám, hogy nyugodj meg, nem kell ráparázni a párkapcsolatra. Második körben meg azt mondom, hogy ha tovább tanulsz, az egyetem megoldja ezt a problémát is. Ezt saját tapasztalataimból mondom. Én egészen konkrétan 20 évesen vesztettem el a szüzességemet, az első barátommal. De kezdjük az elején.”

Mielőtt folytatódik ez az olvasói levél, ide kell szúrnunk, hogy az első pár mondat címzettje természetesen Lida, egy korábbi levél beküldője, aki 18 évesen azt szerette volna tudni, hogy ciki-e, hogy ebben a korban még szűz. Alább Melissza válasza olvasható, és Melissza úgy válaszolt, ahogy azt a legjobban szeretjük: elmesélte saját tapasztalatait, így aztán a beszámolója nemcsak Lidának érdekes, hanem mindannyiunknak.

Reméljük, hogy Melissza példája láttán önnek is megjön a kedve az íráshoz: kérjük, küldje be saját sztoriját a Randiblog e-mailcímére!

„Nem vagyok sem szép, sem csúnya, én az örök különc voltam/vagyok. Fiúk között nőttem fel és a szakmám is elég férfias lett, a humorom mindig is szarkasztikus volt, a zenei ízlésem meg a rockzene felé tolódott el. A tanulmányi eredményeim mindig is jók voltak, nem mintha ez számítana (jó, az egyetem más tészta).

Mindezeket egybevéve sosem voltam az a lány, akihez csak úgy odamentek a srácok és leszólították. Diszkókba is az osztálytársakkal mentem, ha meg tudtak győzni, amit meg nem szerettem, vagyis amint lehetett, léptem onnan, nem éreztem jól magam ilyen helyeken.

Zárkózott sosem voltam. Fesztiválok, koncertek, egyéb rendezvények. A szüleim már 15-16 évesen elengedtek a haverokkal fesztiválozni. Azt gondolnánk, hogy fesztiválon könnyű pasizni, nekem ott sem jött össze soha. Igaz, a legelső fesztiválon inkább a zene volt a lényeg, a többin meg azért már én is méregettem a srácokat, de egy random csóknál tovább sosem ment a dolog. Visszagondolva: nem is akartam volna többet.

Nagyon ritkán voltam részeg, mindig tudtam, hogy mikor kell leállni, és tartottam is magam hozzá.

Érettségi után felvettek az egyetemre. A főváros, kollégium. Úgy költöztem be a koliba, hogy eszembe nem jutott, hogy én majd ott bepasizok. Pedig így lett. A kolis beköltözős buli hajnalán találkoztam egy sráccal, akivel később elvesztettem a szüzességemet, és ő volt az első barátom. Nem volt hosszútávú a kapcsolat, 6 hónapig jártunk. Megcsalt. Szakítottunk.

Azt mondják, hogy az első mindig fáj, és igen az első szakítás a legrosszabb. Majd egy évig ezek után nem is gondoltam arra, hogy nekem kell párkapcsolat. Az élet úgy hozta, hogy egy összegyetemi rendezvényen összeakadtam egy másik sráccal, akit fel sem akartam szedni, csak dumálgattunk, na ennek a kapcsolatnak 3 év után lett vége.

Most itt vagyok 25 évesen és úgy látszik, hogy bejön a „három a magyar igazság”.

Szóval egyáltalán nem bánom, hogy így alakult. A szerelem mindig akkor jön, amikor a legkevésbé számítasz rá.”